EquestrianBlog
Nem lesz csikónk
2020. június 24., szerda
Olvasási idő: 4 perc

Mikor a következő hétfőn ráírtam M.-ra sajnos azt a hírt kaptam tőle, hogy a hétvégén megrúgta egy ló, így nem tudta felhívni a dokit. Így hát a kezembe vettem a dolgot, kértem A.-tól egy telefonszámot, amin érdeklődni tudok a mén felől. Meg is kaptam P. D. számát és megerősített minket abban, hogy a ló elérhető, viszont amelyik héten versenye van, nem ad spermát.

Szerdán felhívott M. aki közben beszélt Zordon dokijával és ő is ugyanezeket az infokat mondta, e mellett felkészített arra, hogy kell egy B tervnek is lenni arra az esetre, ha Remény úgy sárlik, hogy Zordon a versenye miatt mégsem lenne elérhető. Ez a B terv pedig Príma lesz. Megbeszéltük még azt is, hogy csütörtökön amellett, hogy felhívja Prímához tartozó kapcsolatot, kijön megnézni, hogy hogy áll Remény ciklusa és ettől függően megbeszéljük, hogy mi a további teendő (marad a ló, vagy átmegyek vele T.-ra).

A csütörtök végül péntek reggelre csúszott át.

Péntek délelőtt meg is jött M. Apu (mint erős ember) megfogta Remit, M. pedig rakott rá egy pipát, aztán helyre toltuk a módosított karámajtóhoz (a felső rudat betettük legalulra, hogy ne tudjon esetleg kirúgni a ló. Apu fogta Remény fejét, én a mellső lábát emeltem fel, M. pedig kívülről ultrahangozott. Megállapítása szerint Remi épp köztes állapotban van, mintha nem akarna sem előre sem hátra haladni, így közös megegyezéssel kapott egy hormoninjekciót.

Olvass tovább!
Előkészületek
2020. június 7., vasárnap
Olvasási idő: 3 perc

Annak ellenére, hogy sokan kérdezték tőlünk, hogy tervezünk-e csikót, és tavaly direkt megegyeztünk családilag, hogy idén fedeztetünk, ebben az évben is viszonylag későn, májusban “ébredtünk” fel a témát illetően.

Mindenek előtt, mielőtt nekiállnánk Reményt “zaklatni” a témával kapcsolatban, meg akartuk nézni, hogy milyen lehetőségeink vannak fedezőmének terén és ha lehet akkor beszélni a ménekhez tartozó tulajjal / állatorvossal / akárkivel, hogy nincs akadálya annak, hogy spermát adjon a ló vagy hogy fedeztetésre fogadja Reményt.

Sajnos a tavalyi lehetőség, El Corlensky idén már nem fedez, így másik fedezőmént voltunk kénytelenek keresni.

Elsősorban kisbérit szerettem volna apának, találtam is egyet a “közelben”, ő Széplak Vezér, akit Bugacon állítottak fel. Miután beszéltem az ottani illetékessel, június első szerdáján el is mentünk megnézni Vezért. Ahogy a fajta honlapján is írták, ő egy rámás, magas (nekem túl magas) sárga mén. A gond ott kezdődött, hogy át kéne vinni a Reményt a ménhez, ugyanis kizárólag természetes úton fedez, vagyis nem ad spermát. Nyilván kicsit túlreagálom, de a futóval kapcsolatos probléma még mindig fennáll és nem éppen fedeztetés előtt akarom ezt megoldani. Végül abban maradtunk, hogy felhívjuk, ha döntésre jutunk.

A másik lehetőség a Mezőhegyesi Ménesbirtokon felállított lovak közül került elő, mégpedig a 2017-es születésű, szürke magyar sportló Nestor-M, aki az idei ménvizsga győztese volt. Viszont ismerősünk, A. ott fedeztette a kancáit és sajnos neki nem volt pozitív tapasztalata a lóval fedeztetési szempontból.

Ám amikor A. nálunk volt, súgott újabb két lovat. Egyik közülük Zordon, a másik pedig Príma.

Olvass tovább!
Majd legközelebb
2019. július 16., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Anyu múlt hét hétfőn felhívta a K. dokit, aki azt mondta, hogy másnap délután jön, megultrahangozza a Remit, hogy hogy is áll a petefészke. Hát kedden délután nem sikerült megjönnie, így 6 körül apu felhívta őt, hogy akkor most jön-e vagy sem, mire ő azt válaszolta, hogy majd szerdán tuti megérkezik. Végül sikerült úgy szervezni a napunkat, hogy ott tudtam lenni, mikor szerda este 7 körül végre megjött a doki (mert közben a szomszéd faluban nyaraltunk).

Kikötöttem gyorsan a Remit a nyergelő helyre a karámhoz, majd instruált a doki, hogy emeljem fel az egyik első lábát, hogy ne rúgjon ki a ló hátra, míg ő megultrahangozza Remi petefészkét (végén már nem emeltem fel a lábát, mert folyton kitépte a kezemből és féltem, hogy beveri a keresztfába). Az ultrahangon a doki 2 db félidőben lévő tüszőt látott, így azt mondta, hogy pénteken jön és hoz ovuláció kiváltását elősegítő oltóanyagot. Ez a "randi" 7.000 Ft*-ba került.

Olvass tovább!
Az apa kiléte
2019. július 12., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Miután eldöntöttük, hogy belevágunk a csikó-projektbe, az első kérdés a jövőbeli csikó apukájának a kiléte volt. Én semmiképp sem szerettem volna egy tizedrendű csődört (érts: papírozatlan, az udvar hátsó részében elrejtett, ki-tudja-honnan-származó lovat, mert lett volna ilyen lehetőség is) választani és mindenképp kisbérit szerettem volna, hisz Remi apja is kisbéri és ezt a fajtát kívántam tovább vinni.

Aztán az eltelt hónapok során, még a végleges döntés előtt körbekérdeztük az ismerősöket és az ügyfeleket a lehetőségekkel kapcsolatban, ezen kívül a netet bújtuk, merre találunk kisbéri fedezőmént. Sajnos 2 órányira tőlünk jegyzik a legközelebbi, hivatalosan is fedeztetési engedéllyel rendelkező mént, így ezt a feltételt elengedtem.

Olvass tovább!
Egy kiscsikóval járó felelősségek
2019. július 12., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Hosszú idő után – mert más fontosabb dolgok is történtek közben – végre eljutottunk oda, hogy Remit is elindítsuk az anyaság felé. Ezt a döntést pedig hosszú gondolkodás és mérlegelés előzte meg.

Mivel egy új lóval – pláne egy kiscsikóval – az ember alapvetően is 10-15, jó esetben 20 évre tervez, ezért az időtényezőt és a belátható jövőt is át kell gondolni. Mert bár azt senki se tudja, hogy alakul az ember élete két évtizeddel később, de a legfontosabb időszak, az első 3-4 év nagyjából előrelátható.

Mi pont az időtényező miatt vártunk sokat: az egyetem és a munka miatt fent voltam Gödöllőn, ill. Pesten, aztán kimentem pár hónapra Amerikába, idén pedig végre sikerült letenni a diplomát, így az elmúlt pár évben nem volt ésszerű, hogy csikónk legyen, pláne mert a meglévő két lóval se tudtam sokat foglalkozni. Meg aztán elsősorban Kristály "helyett" szerettünk volna egy új lovat (legyen az egy kiscsikó vagy egy vásárolt ló), hogy Remény ne legyen később egyedül és hál' Istennek Krist még egészségesen velünk van, de azt be kell ismerni, nem tudhatjuk még meddig örülhetünk neki.

Olvass tovább!
Krist vendégségben
2015. szeptember 8., kedd

Olvasási idő: 2 percMiután Krist felborult a Zsófis terep után, úgy döntöttem, hogy nyugdíjazom. Persze ettől még kevésbé hajtós, kutyás terepekre megyünk. Csak „öregesen”. Illetve, ha már pihenés, akkor fedeztessük be. Megkérdeztem pár lovas ismerőst, hogy érdemes-e még ilyen korban (22 évesen) fedeztetni. Az páran azt mondták, simán, a mások pedig erősen ellenezték. Végül megkérdeztük P.M.-et, Vagány tulajdonosát, hogy mit gondol. Ő azt mondta mehet, ám ezentúl elviszi magához, hogy összeengedje a csődörrel, és akkor történjék a fedeztetés, amikor annak ideje van.  21-ére beszéltük meg, hogy elviszi magához Kristet, de az átcsúszott hétfőre. Amikor Krist gond nélkül felment a futóra, kicsit meglepődött. Több hisztire számított. Még megkapta az egy zsák zabját, aztán kigördült a futó.

Innentől kezdve Remi három napig depresszióban volt, alig evett, elég sűrűn hívta az anyját, illetve a kezdetben sokat tombolt. Mindezek ellenére a meleg napokon átvittem a kecskékhez, ott mégis társaságban van. Viszont ragaszkodóbb lett hozzám. Mondjuk ez a lovagláson nem változtatott semmit, de talán kevesebbet hisztizett, kevésbé húzott az elején hazafelé. Ezért egy nagyon szuper, laza kétórás, 16 km-es terepet tettünk meg gyönyörű tájjal és ismeretlen helyekkel. Csupán egy rossz szavam van rá: az út háromnegyed részénél találkoztunk két lóval, akik karámon belül tartózkodtak. És Remi onnan egy tapodtat se mozdult. Próbálkoztam mindennel, erősebb csizma, fejét elhúztam oldalra, hogy egyensúlyából kitérítsem, pálca. Semmi, sőt még neki állt feljebb. Jobb híján leszálltam róla és kivezettem a nem olyan messze levő kövesútra. Ott felszálltam a hátára és irány haza. Hazafelé találkoztam M. Pistivel, beszélgettünk egy kicsit. Otthon lenyergeltem, megkapta a zabját és ennyi.

Pénteken felhívtuk M.-t, mikor mehetünk ki hozzá meglátogatni Kristályt, de éppen nem volt a tanyán. Viszont így szólt: „Ennél a lónál aranyosabbat még nem láttam. Oda megy, ahova én szeretném, a vezetőszárat egyszer sem feszítette meg ellenkezésül…”

Másodikán viszont ő hívott minket: megtörtént a fedeztetés, aznap is és előtte nap is. Kétszer is! Egyszer kézből, egyszer pedig szabadon.

Ezek után még egy hétig maradt Kristály. Ma hozták haza, én sajnos az egyetem miatt nem lehettem ott, de apum elmesélése alapján nagyon örültek egymásnak, rohangáltak a karámban.

Még a papírokat kell elrendezni és onnantól kezdve nincs más dolgunk, csak várni.

A lenti képek azután készültek, miután Kristet elvitték. Az oldalsó kép, pedig terepes.