EquestrianBlog
Új lovarda?
2011. február 7., hétfő
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap kivittük a kicsiket a vásárba. Senkinek sem kellettek, bár a kant sokan megnézték. De a vadászok látták rajta, hogy nem tiszta vizsla, mivel rövid az orra. Szóval nincs pénzük az embereknek kutyára, ennyi. Legközelebb a mórahalmi vásárba megyünk két hét múlva (ahonnan Pankát kaptam).
Tegnap kipróbáltam a nyerget. Hát ez valami álom. Először úgy éreztem, hogy dobál a nyereg ügetésnél, de kiderült, hogy én mentem ki a gyakorlatból valószínűleg. És az is biztos, hogy marvasat kell cserélni.
Kutyáztam egy csomót, játszottam velük, aztán Pankával megint elkezdtem gyakorolni elméletit és ugratást. Mind a kettő kiváló, bár nem olyan gyors, mármint az elméleti. Utána Ladyvel gyakoroltam, mert nagyon bújt. Ő meg egyszerűen elfelejtette a feksziket.
A vásárban találkoztam egy lánnyal, aki oda járt lovagolni ahova én, és ők ajánlották a jelenlegi helyet ahova járnak, és hogy ott már ugrat a csaj (ahova együtt jártunk, ott ugyanolyan szinten lovagoltunk). Valószínűleg én is oda fogok járni, mert egyrészt az oktató a szomszédom, másrészt pedig elegem van, hogy a jelenlegi oktatónál mást sem csinálunk, csak körözünk a pályán. Semmi fejlődés. Ráadásul ott össze van szokva egy lány banda, és ha egy új lovas megy oda, úgy lenézik, hogy az elképesztő. Meg benne vannak a nagyképűek klubjába. Egyszer az egyik csaj be akart szólni (mellesleg egy évvel fiatalabb), mondom anyádnak szóljál be. (bocs, ez muszáj volt.)
A kiskutyuk jelenleg a "mindentelviszünkésmegrágunk" korszakban vannak. Szóval imádom őket. Amúgy most a tanyán a napon ülök és pötyögök, szóval tök jó. Amit kifelejtettem: a lovak kint vannak legelni a szokás szerint.

Kellemes karácsonyt!
2010. december 25., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Boldog karácsonyt mindenkinek! 
Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya. Mi egész nap sütöttünk-főztünk. Pankával gyakoroltunk, és olyan jól megy (kiv. a fekszik de az csak gyakorlás kérdése), hogy akár H1 vagy B1-es vagy mittudomén milyen vizsgára is mehetne. Megyek-megyek, jön mellettem, ülre leül, maradra marad, a fekszikre meg csak leül és néz rám. Én megyek tovább, utána föloldom a parancsot, felzárkózik mellém, megyünk tovább és újra kiadok valami parancsot.
Aztán Ladyvel is gyakoroltam, nála is fekszik-baj van. Bár ez várható volt, mivel nem ment szuperül. Jutalomfalat a Friskies volt mind a kettőnél, mivel luxustápot még nem ettek. És szerintem a továbbiakban is az lesz a jutalomfalat.
A kicsiket többször is meglátogattam, de húzósabb ideig csak kétszer voltam velük, akkor megszoptattam őket (mivel Panka nem igazán hagyja, mert nagy már a foguk a kicsiknek, és a Panka cicije is sebes), utána pedig Friskies Juniort adogattam. Néha az ujjamba került, de annál élvezetesebb azt nézni, ahogy támaszkodnak a lábamra, a zacskót bámulva, mint az Istent. Kaptak két lasztit: egy csörgőset és egy teniszlabdát. Olyan boldogan hurcolják.
Aztán apu kiengedte a lovakat, úgy jó délután, de tegnapelőtt meg egész nap kint voltak. És úgy néz ki, hogy mióta Krist legel, mintha kezdene visszahízni és ez látszik is. No ebből látszik, hogy milyen gyógyír a lovaknak a legelés. Bár emellé kap szénát, meg napi 2× abrakot, szóval nincs rosszul tartva.
Lady kapott egy jó nagy simogatást meg pár Friskiest, Panka szintúgy, a kicsik ugye a labdát, Remi megkapta a kötőféket, Krist meg a mostani sok legelést, ami remélhetőleg sokáig el fog tartani. Én meg kaptam egy lovaglócipőt. Tök jó, barna, Daslö ééés tök jól illik a chapsemhez. 

Blog
2010. szeptember 21., kedd
Olvasási idő: 2 perc

» Próbálok visszaemlékezni, mi volt az utóbbi négy napban. Szombaton Kristen lovagoltam, de már nem tudom, hogy merre. Vasárnap pihi volt, Pankával gyakoroltam. Ügyesen ment neki, a játszótéren gyakoroltunk. Tegnap lovagoltam is és Pankáékkal is gyakoroltam. Úgy kezdődött, hogy Lady-t kifésültem, mert végre-valahára nem volt eső és meg is száradt. Nagyon szép lett utána. Egy-két bogáncsot kiszedtem belőle.
Utána elmentem lovagolni. Kimentünk a bekötőhöz, de Remi a szokás szerint meggondolta magát és begaloppozott. Oké, bementem és rákapcsoltam a futószárat. Bal kezembe a feltekert szár és a kantárszár, jobb kezembe pedig fogtam a Remihez vezető szárat. (nemtudom, értitek-e.) Először Krist nem értette, hogy mi van, mert Remi állandóan húzott, de megértette, hogy muszály velünk jönnie. Kimentünk a bekötőhöz. Utána visszamentünk a bejárathoz, de nem mentünk be, hanem elindultunk a tó felé. Mivel ez a szakasz füves és Remi mindig szokott vágtázni, ezért hol lehajolt a kis csibész, hol bevágtázott. De én fogtam és végül tök normálisan ment. Kristály meg mindig vissza akart fordulni. Végül visszafordultunk, kb. az út negyedénél, Remit elengedtem, mert úgyse tudtam volna tartani és full ügetésbe zúztunk vissza. Jó volt. Bent pedig az udvaron (ami füves) lenyergeltem és levettem Kristály kantáráról a zablát, hogy tudjon legelni. Kb. 20 perc múlva bevittem őket a karámba.
Egy kis pihenés az én számomra is és elmentünk a játszótérre gyakorolni. Pankával gyakoroltam az ott használatos szavakat, majd a váron ott marasztaltam és Ladyvel, persze pórázon elkezdtem a hintákat ugratni, hogy szokja. A végén pedig maradot gyakoroltunk és elengedtem őket.