EquestrianBlog
Kristály ugrik
2013. szeptember 8., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Oké, ezt a bejegyzést kicsivel több, mint három év után írom meg, és (sajnos) már nem is nagyon emlékszem a dolgokra.

Szüreti utáni nap, még mielőtt hazajöttem volna, Zsófi felült Kristre, hogy ő is lovagolhasson. Először a benk nélküli pályán tett meg pár kört, közben én fényképeztem őket. Aztán egy hirtelen ötlettel átmentünk a másik pályára, ahol egy csomó akadály volt kirakva. Megkérdeztem Zsófit, akar-e ugratni Kristállyal. Akart. Így hát az egyik akadályról levettem a rudakat és kezdésnek csak egyet hagytam a földön a két kitörő között. Zsófi pedig először lépésben, majd ügetésben átment felettük. Ezután egy kis x-et csináltam, mindkét rudat a lehető legalacsonyabbra téve, ezt Kristály át is lépte, egészen a haramadik vagy negyedik emelésig, azt már át is ugrotta és itt hagytuk abba a dolgot, mert Zsófi nem tudott ugratni. Leléptetés után kicsit pihentettük, mielőtt hazamentem volna vele. Hazafelé nem volt semmi probléma.

Kicsit érettebb fejjel és némileg több tapasztalattal visszatekintve elég nagy hülyeséget csináltam, hisz nem szabadott volna egy olyan lovat ugratni, akinek a lábai nem alkalmasak (botlik), egy olyan lovassal, aki egyáltalán nem is tud ugratni. Szerencsére nem történt baj, így erre az egészre egy nagyon jó élményként tekinthetek vissza.

2016.12.16-án írva.

Kóbor kutyák
2013. szeptember 5., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Az a helyzet, hogy a környéken szinte az összes közeli tanyán kijön a kutya. A Vadkerti úton egy hatalmas kaukázusi, mely új kutya a környéken. A múltkor az a szerencsém volt, hogy a gazdáék otthon voltak. A kutya szó szerint ránk támadt, én meg fordultam Kristtel egy 180-at. Mondtam a gazdáknak, hogy legyenek szívesek megkötni azt a kutyát, mert nem csak én vagyok az egyedüli lovas errefelé. Aztán a játékboltoséknál is. Ma a Lilivel mentünk, és a kis corgi-szerű (persze keverék) kutya szó szerint Kristnek jött. De ugye szerencsére velünk volt a Panka, így lekötötte a kutyát. Máskor az a kutya nem szokott kijönni. A Timiék felé is ott van a sarki tanyán a kutya. Onnan is kijött a kutya, de az is "friss". És ott van még az a tanya, amelyiknél a télen, szánkózás közben jöttek ki a nagykutyák. Szóval négy közvetlen útból négy elzárva a kutyák miatt a buckákra. Persze kerülővel lehet menni, de az plusz fél óra.

Így most megint rá fogok szokni a városra, meg a Sóstóra. Persze valamit ki kell találni ellenük. Apuék azt mondják, hogy vigyek magammal kolbászt, de az beolvad. A többi lovas, meg szimplán elkergetik a lóval. Nem tudom.

Múlt, jelen, jövő
2012. július 11., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Olyan jó érzés, ahogy vágta (ügetés) közben hajadba kap a szél, ahogy nagy iramban is teljesen megbízol a lovadban. Az, hogy alig várod, hogy újra a hátán legyél. Amikor csak őt érzed, és csak vele lennél.
Eddig csak három lovon éreztem azt, hogy rajta biztonságban lehetek, és akár még a végtelenségig is elvágtáznék rajta. Ők pedig Karib, Dzseni és Gazsi. Karibon először a fedelesben találkoztam, majd később Robinál lovagoltam rajta, végül eladták egy kislánynak. Karibbal lettem hatodikként a lovarda legjobbja az ügyességi versenyen, és vele lettem második, ezzel a város legjobb csapata két másik társammal ugyanezen a versenyen.
Dzsenin csak kétszer (vagy háromszor) ültem, mert elvitték, de Szilvi azt mondta, majd visszahozzák. Gazsin pedig kétszer ültem, és ahhoz képest, hogy csődör, igen úrifiúként viselkedik: nincs vele semmi baj.
Tegnap pedig Kristállyal még szorosabb lett a kapcsolatom. Négy év után végre igazán meg tudok benne bízni. Bár miért nem tettem eddig? Mert még nem voltam rá elég "nagy". Nem nőttem még fel eléggé.
És bár nem rég azon gondolkoztam, hogy eladom, mert nem tud ugrani és mert néha bukdácsol. De nincs szivem hozzá. A szüleimnek azt vetettem fel, hogy a "nagy" lovasok mindig váltogatják a lovukat jobbra és jobbra. Erre azt válaszolták, hogy én az érzelmek miatt vagyok "nagy" lovas. És azt hiszem ezt most értettem meg.
Így végleg eldöntöttem, hogy Remin fogok itthon ugratni. Az ősszel, miután remélhetőleg leteszem a nyelvvizsgát (mivel ez a feltétele), megcsináljuk a körkarámot, és elkezdem a belovaglást. De csak az első felülésig és a vezetésig. Aztán télre elfelejtünk mindent, pihi lesz és majd tavasszal egy hónap alatt átismételem vele az egészet és jövő nyáron elindul a tanítás.
Még a nyáron szeretnék részt venni egy western táboron (ami meg is valósul, ha lesz hely), és el szeretnék menni egy természetes lókiképzéses alapkurzusra (eddig azért nem tettem, mert nem tudtam dönteni, hogy hova, melyikre), és így szeretnék, egy kicsit több tapasztalattal belevetni magam a dologba. Addig pedig szorgalmasan járok lovardába, hogy gyakoroljam a helyes lovaglást és az ugratást.

Körmölés
2012. március 9., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Ma is nálunk járt a kovács, sajnos én nem lehettem itt, ugyanis suliban voltam. Apuék elmondása szerint Remi imádnivaló volt, és az anyjával sem volt semmi baj. Remi sok dícséretet kapott: nagyot nőtt, sokat szelídült, ügyesen adja a lábait és egy igen szelíd, normális paci lett belőle. *nagyonbüszkefej*
Tanácsot is kaptunk a jövővel kapcsolatosan: kezdjük el a futószárazást, szoktassuk zablához. Ééés aminek a legjobban örülök az az, hogy szerinte amint megszokta Szilvit (vagy aki először lovagolni fog rajta), én is felülhetek ráááá. Még idén. Várom.

És mintha Kristály hasa nőne. Legalábbis amikor ma kiengedtem őket a legelőre, és a nagy futás után ránéztem Kristályra, rögtön az jutott az eszembe, hogy mintha nagyobb lenne a hasa a “normálisnál”. Reménykedek.

Büszke vagyok Remire
2011. augusztus 26., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap nálunk volt a patkolós, már eléggé időben. Kristállyal kezdte. Bal első, oké, bal hátsónál a pata lecsipkedésénél kivette a lábát, mert a legyek bazirgálták. Jobb oldalát bírta. Utána elengedtük, majd apu mondta, hogy tegyem Remire a fonott kötőféket, így rátettem a kék kötőfékre, ami most van rajta. Hoztam bikakötelet is. Először karabíneressel kötöttem ki, majd feltettem a nyakába a bikakötelet, átfűztem a piros kötőfék karikáján és úgy kikötöttem. A kovács a bal hátsóval kezdett, mert a múltkor, mikor az elsővel kezdte, megijedt és hátra rántotta magát, és utána egész végig para volt. Szóval bal hátsó pipa. Elkezdtem reménykedni, hogy nem lesz semmi baj. Bal első, pipa. Tök rendben volt, a két pata körmölése között vártunk egy kicsit. Beszélgettünk. Ő meg elkezdte rágcsálni a vezetőszárat. Remélem, majd leszokik róla. Aztán jobb első. Azt is kitűnően állta. Majd jobb hátsó. Meg sem mozdult. Lényegében egy tökéletes körmölést bírt végig. Szerintem legközelebb elég a piros kötőfék. Reméljük. A kovács is megdicsérte.