FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Egy nap, három ló
2012. 07. 12. • KristályLovarda
Olvasási idő: < 1 perc

Nálunk van egy vendég svájci kislány, akivel foglalkozok, vagyis lovardába viszem, lévén lovas. Szilvihez mentünk először háromra, ketten mentünk egy órát és Gazsin ültünk.
Aztán 6-ra mentünk a Robihoz, közte fagyiztunk egyet. Terepre mentünk, én Chantallon, ő pedig Hannán. Na ez még fárasztóbb volt, a végére úgy éreztem, mintha a fejem szaunázna, emellett eléggé le voltam izzadva. Egy csomót vágtáztunk, nem akármilyen tempóban, ugyanis akik elől mentek, azok mind gyors tempójú lovak.
Aztán még egyet utoljára mentem Kristen is, mert két ismerősünk lóval jöttek át hozzánk és visszafelé elkísértem őket egy darabon. És ezzel rájöttem, hogy Kristtel egymásnak vagyunk teremtve: ő is olyan, mint én. Magasból tesz a többi lóra: ha neki lépni van kedve, míg a többi vágtázik, hát lép. Szóval nem igen kell nekünk más társasága. Bár néha hiányzik valaki mellém.

Múlt, jelen, jövő
2012. 07. 11. • KristályMásRemény
Olvasási idő: 2 perc

Olyan jó érzés, ahogy vágta (ügetés) közben hajadba kap a szél, ahogy nagy iramban is teljesen megbízol a lovadban. Az, hogy alig várod, hogy újra a hátán legyél. Amikor csak őt érzed, és csak vele lennél.
Eddig csak három lovon éreztem azt, hogy rajta biztonságban lehetek, és akár még a végtelenségig is elvágtáznék rajta. Ők pedig Karib, Dzseni és Gazsi. Karibon először a fedelesben találkoztam, majd később Robinál lovagoltam rajta, végül eladták egy kislánynak. Karibbal lettem hatodikként a lovarda legjobbja az ügyességi versenyen, és vele lettem második, ezzel a város legjobb csapata két másik társammal ugyanezen a versenyen.
Dzsenin csak kétszer (vagy háromszor) ültem, mert elvitték, de Szilvi azt mondta, majd visszahozzák. Gazsin pedig kétszer ültem, és ahhoz képest, hogy csődör, igen úrifiúként viselkedik: nincs vele semmi baj.
Tegnap pedig Kristállyal még szorosabb lett a kapcsolatom. Négy év után végre igazán meg tudok benne bízni. Bár miért nem tettem eddig? Mert még nem voltam rá elég "nagy". Nem nőttem még fel eléggé.
És bár nem rég azon gondolkoztam, hogy eladom, mert nem tud ugrani és mert néha bukdácsol. De nincs szivem hozzá. A szüleimnek azt vetettem fel, hogy a "nagy" lovasok mindig váltogatják a lovukat jobbra és jobbra. Erre azt válaszolták, hogy én az érzelmek miatt vagyok "nagy" lovas. És azt hiszem ezt most értettem meg.
Így végleg eldöntöttem, hogy Remin fogok itthon ugratni. Az ősszel, miután remélhetőleg leteszem a nyelvvizsgát (mivel ez a feltétele), megcsináljuk a körkarámot, és elkezdem a belovaglást. De csak az első felülésig és a vezetésig. Aztán télre elfelejtünk mindent, pihi lesz és majd tavasszal egy hónap alatt átismételem vele az egészet és jövő nyáron elindul a tanítás.
Még a nyáron szeretnék részt venni egy western táboron (ami meg is valósul, ha lesz hely), és el szeretnék menni egy természetes lókiképzéses alapkurzusra (eddig azért nem tettem, mert nem tudtam dönteni, hogy hova, melyikre), és így szeretnék, egy kicsit több tapasztalattal belevetni magam a dologba. Addig pedig szorgalmasan járok lovardába, hogy gyakoroljam a helyes lovaglást és az ugratást.

Körmölés
2012. 03. 09. • KristályRemény
Olvasási idő: < 1 perc

Ma is nálunk járt a kovács, sajnos én nem lehettem itt, ugyanis suliban voltam. Apuék elmondása szerint Remi imádnivaló volt, és az anyjával sem volt semmi baj. Remi sok dícséretet kapott: nagyot nőtt, sokat szelídült, ügyesen adja a lábait és egy igen szelíd, normális paci lett belőle. *nagyonbüszkefej*
Tanácsot is kaptunk a jövővel kapcsolatosan: kezdjük el a futószárazást, szoktassuk zablához. Ééés aminek a legjobban örülök az az, hogy szerinte amint megszokta Szilvit (vagy aki először lovagolni fog rajta), én is felülhetek ráááá. Még idén. Várom.

És mintha Kristály hasa nőne. Legalábbis amikor ma kiengedtem őket a legelőre, és a nagy futás után ránéztem Kristályra, rögtön az jutott az eszembe, hogy mintha nagyobb lenne a hasa a “normálisnál”. Reménykedek.

Büszke vagyok Remire
2011. 08. 26. • KristályRemény
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap nálunk volt a patkolós, már eléggé időben. Kristállyal kezdte. Bal első, oké, bal hátsónál a pata lecsipkedésénél kivette a lábát, mert a legyek bazirgálták. Jobb oldalát bírta. Utána elengedtük, majd apu mondta, hogy tegyem Remire a fonott kötőféket, így rátettem a kék kötőfékre, ami most van rajta. Hoztam bikakötelet is. Először karabíneressel kötöttem ki, majd feltettem a nyakába a bikakötelet, átfűztem a piros kötőfék karikáján és úgy kikötöttem. A kovács a bal hátsóval kezdett, mert a múltkor, mikor az elsővel kezdte, megijedt és hátra rántotta magát, és utána egész végig para volt. Szóval bal hátsó pipa. Elkezdtem reménykedni, hogy nem lesz semmi baj. Bal első, pipa. Tök rendben volt, a két pata körmölése között vártunk egy kicsit. Beszélgettünk. Ő meg elkezdte rágcsálni a vezetőszárat. Remélem, majd leszokik róla. Aztán jobb első. Azt is kitűnően állta. Majd jobb hátsó. Meg sem mozdult. Lényegében egy tökéletes körmölést bírt végig. Szerintem legközelebb elég a piros kötőfék. Reméljük. A kovács is megdicsérte.

Elegem van
2011. 03. 15. • LadyMás
Olvasási idő: < 1 perc

Mennyire vártam már ezt a kibaszott mai napot, hogy végre haladok Ladyvel, erre mi van? Persze hogy tanulnom kell itthon. Elegem van. Anyu tegnap berágott, hogy nem érdekel a nyelvvizsga, mindig csak a ló és a kutya körül jár az eszem. És igaza is van, miatta nem fogok változtatni semmin. Szerinte úgy kellene gondolkoznom, hogy ló, nyelvvizsga, kutya, nyelvvizsga, ló, nyelvvizsga… Na persze. Várhatja. Vagy igazodik hozzám, vagy nem foglalkozik velem. Egyáltalán nem érdekel a suli (najó, amennyire kell, annyira igen pl. házi + tanulás), azon kívül se több se kevesebb.

És mi lesz Ladyvel. Nos, azt nem tudom, de a héten még le szeretném tudni. Szerintem holnap vagy csütörtökön. Aztán pénteken lovaglás, szombaton szintén, de talán még szombat délután is esedékes lehet. De valamikor még Kristre is fel kellene ülnöm, hiszen azért vettük a nyerget.

Mindegy. Ma megkérdeztem anyutól, hogy kaphatnék-e egy görkorit (most hirtelen nagyon népszerű lett), azt elmegyek kutyát sétáltatni. Először Pankával, majd ha Lady is ok lesz, akkor pedig vele is. Már megint ők, de nem érdekel.

Ez megérintett.
2011. 03. 11. • Más
Olvasási idő: < 1 perc

Most nézegettem a facee-n egy ismerősöm ismerősének (akit most be is jelöltem) a képeit. És ott volt Fodri. Ő egy herélt, aki a lovardában élt, és Gabi néni "idején" rajta (is) lovagoltam. Ő volt (most is) az egyik kedvenc lovam a lovardában. És az a legfájóbb, hogy most már nincsenek ott, mert akié volt a lovarda, tönkrement és elvitte az összes lovat. Amandát, Drazsit, Fodrit (és a többit). Mindhármon lovagoltam. És nem tudom hova "mentek". De a hely valamiért ismerős, és azt is tudom, hogy a városon belül maradtak. Tehát ezért került a Karib a Robiékhoz.

Tudom, ti ebből alig értetek valamit. A lényeg, hogy Fodráz nagyon hiányzik nekem az összes hóbortja ellenére. És valszeg már alig fogom látni…

Am most is ugyanoda járok, csak más a tulaj, más lovakkal. Vagy úgyhallottam, hogy az önkormányzaté. Mindegy.