EquestrianBlog
És velünk mi van?
2012. február 3., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Régen írtam blogot, az tény, de hogy a kutyákról még régebben, az már baj. Ezért szeretném most megírni ezt az összefoglalót róluk. 

Tudom, hogy mindig azt mondom/írom, hogy a kutyák jól vannak, köszönik szépen, de ha belemegyünk a részletekbe, van pár apróság jó és rossz értelemben is.
Beni sántít. Úgy két hete felkarcolta jó mélyen a hátsó lábát, egy ideig nem is állt rá, és most, ha eszébe jut, még mindig sántít, holott a seb már rég begyógyult. És az, hogy nem állt rá egy ideig, eléggé legyöngítette a lábát, és amikor ráállt a fájós lábára, a csánkja a földet verte szó szerint. Ma már nagyjából rendesen áll a lábán, bár néha kicsit lejjebb van a csánkja a normálisnál.

Olvass tovább!

Helyzetjelentés
2011. december 20., kedd
Olvasási idő: < 1 perc
Lovaskocsi

És amit nagyon remélek, hogy meg lesz a kocsi. Ugyanis valószínűleg cserélni fogunk zabot lovaskocsira. Én még nem tudok róla semmit, anyuék mesélték. Remélem a napokban majd megnézzük. A hámot meg majd beszerezzük. Ismerősünk azt mondta, hogy mivel ügető, ezért érdemes farhámot venni azért, hogy leszoktassuk a rohanásról (na ezt kétlem, max könnyebben lefékezhető).

 

Macskák
Szemtelenek. De nagyon arik. Már mindkettőt meg bírom simogatni, de nem mindig hagyják. Majd idővel természetesen lenyugszanak és tűrnek. Amúgy megvan a napirendjük: mindig akkor játszanak, mikor tanulnom kéne. Játékuk általában rohangálásból és birkózásból áll. Na, meg néha felpofátlankodnak az asztalra (bocsi a kifejezésért). De azért jó hozzájuk hazajönni suli után.
Kocsinézőben
2011. november 2., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Régóta rágtam anyuék fülét, hogy menjünk el az egyik ismerősünkhöz lovaskocsit nézni Kristálynak. Ez meg is történt a hónap elején, egyik hétvégi, családi programként. Először az otthonába mentünk – ahol a lovai is vannak -, és megnéztük az "eladó" kocsikat. Volt olyan általános "paraszt"-kocsi és volt hintó is, melyen a szüretin vonult fel. Aztán átmentünk egy társasház garázsába, ahol további hintók sorakoztak. Közülük volt egy, melyet a papám csinált anno. Szépen lefestve, lelakkozva. Anyut nagyon meghatotta (mert anyai nagyapám csinálta), hogy még megvan egy ilyen drága kincs. Végül bő két óra beszélgetés után tapasztalatokkal tértünk haza. 
1. először egy "paraszt"kocsit veszünk gyakorlásnak, majd…
2. mivel Krist ügető, farhámot kell használni fék helyett. Még nem tudom, milyen az, de majd azt is megtudom. 🙂

Gondolatok
2011. szeptember 11., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Anyut megkérdeztem, hogy ha lenne hely, akkor egy ló + lovasa jöhetne-e hozzánk bértartásba, hogy együtt lovagoljunk. Igent mondott. Végül is minden adott: terep, boksz (majd karácsonyra kész lesz az istálló), karám, legelő, pálya (remélem jövő nyárra, nyelvvizsga után). És ennek örülök, mert így legalább már nem egyedül fogok lovagolni. Hogy a dolog mikor lesz komolyabban véve, jó kérdés.

Régóta szeretnénk Kristálynak venni egy kocsit. Amolyan terep kocsit. A hagyományosat tönkre tenné. Úgy tép mint álat, és ezért kell valami komolyabb. Mondjuk az istálló elé meg is építettük a színt a kocsinak, csak halogatdik az ügy. Egyszer lesz, az biztos.

A nyerges még nincs kész. Pedig mondom, hogy csináljuk, csak van más ezer dolog. 

Idén nem tudom, hogy lesz a lovaglás. Az órarendem nagyon nehéz mennyiségileg, és még máshova is el kell járnom. Pl. kémia, német, meg úszni is szeretnék legalább heti 1×. 

Benit el kellene vinni dokihoz ivartalanítani, Ladyt pedig egyik ismerősünkhöz kozmetikázni.

Most ezek jutottak az eszembe.