EquestrianBlog
Instagram 3#
2015. április 11., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Ideje egy újabb instagramos posztnak, hiszen elég sok képet / és pár videót tettem fel az oldalra. (régebbi az első).

A képeket beillesztgetve feltűnt, hogy inkább Margitot fotózgatom. 21 képből 8 képen ő van rajta. Az első kép december 21-i, az utolsó pedig mai.

Bejelentkezés
2015. március 28., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Nem írok, mert nincs miért. Mármint nem történik semmi fontos. Nálunk a tél / hideg idő a pihenést jelenti. Ilyenkor a lovak kint legelnek, ezzel valamennyire lemozgatják magukat. Meg most rám jött az, hogy nincs kedvem felülni a lóra. Mondjuk ez részben azért is lehet, mert már ismerős a környék, nincs kihívás (legalább fél-egy óra kell ahhoz, hogy új részre érjünk), és többek között az is, hogy egyedül nincs kedvem kimenni.

De hál’ Istennek most jön a jó idő, Remire is felülhetek végre. Azt hiszem két hete futószáraztam őt nyereggel és kötőfékkel, lenyomott egy kisebb rodeót. Csatakra izzadt a végére, így levezetésül kivezettem őt kézen a bekötőre. Mindig le akart feküdni, de nem engedtem, csak a karámban, amikor visszaértünk.

Kristállyal már voltam a hónapban terepen. Első alkalommal a minimum kört tettük meg kezdésnek, aztán két hete (13-án) már nagyobbat mentünk, kb. 12 km-t kb. másfél óra alatt (nem kapcsoltam be az endomondo-t). Végül is jó volt, de látszott rajta, hogy szét van esve. A sertésteleptől leszálltam róla, és úgy vezettem be kiengedett hevederrel, mert olyan szinten leizzadt.

A gödöllői lovardába nem járok, eddig részben az órarendem miatt, ezután meg azért a négy-öt alkalomért nem érdemes már. Majd ősszel, ha.

Volt Zsófi, de nem volt semmi érdemleges. A rossz idő miatt nem ültünk lóra.

Kutyák megvannak. Alszanak, napoznak, ugrálnak (főleg Beni), jönnek velem terepre, Lady sokszor besértődik terep közben. Megijed valamitől és elindul haza. Múltkor fácán hangjától (!) ijedt meg, máskor meg a szomszéd kutya ugatásától. Néha komolyan nem értem.

Margit vemhes. Utolsó napjait tölti egyedül. Úgy látszik, húsvéti kismacskák lesznek. A kockás hasa van szó szerint (a tejcsatornái ennyire megteltek). Viszont lenyugodott, nem annyira agresszív már. Ha megellik, úgyis írok.

Instagramon aktívabb vagyok, felgyülemlett már jópár kép. Legközelebb azokat teszem fel. Meg megírom az elmaradt bejegyzéseket. Huhh, mennyi van már.

Idénre eddig még nem tudok lovas rendezvény Halason, elvileg lesz rendőr ügyességi verseny, meg championátus, bár egyiket se jelentették még be. Inkább csak reménykedek. Mi viszont fel szeretnénk vonulni, kétszer is: a Szent Iván esti felvonuláson és természetesen a szüretin. Meglátjuk, mi lesz.

Instagram #2
2014. december 19., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Augusztus óta egész sokat fényképeztem. A sorrend: az első a legrégibb (augusztusi kép), az utolsó kettő a pedig a mai termés.
A szürke ló, Ő Kibo. A mellette levő képen pedig a díjlovas verseny programját rajzoltam le, hogy könnyebben memorizálhassam. Nekem személy szerint az utolsó két kép, a második sorban az első és harmadik kép, az utolsó előtti sorban pedig a Benis kép tetszik.

Napi Margit
2014. november 6., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Régen készítettem ezt a képet (még októberben), de nagyon tetszik, ahogy pont a kamerába néz és fülel.

Békát, egeret, gyíkot
2014. augusztus 10., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Csupa jót tudok mondani Caffról. Igen, megvan a neve, mégsem Szeder lett, mondjuk még mindig a Dagira hallgat a legjobban. Vagy arra se. Ciccre jön, siccre menekül. Ez főként azért jó, mert van egy-két dolog, amit nem kellene csinálnia, de gyorsan veszi a jelet, pláne egy legyintés után. Egyébként lelkesen segít a dohányfűzésnél madzagot keverni, lábat harapdálni, útban lenni. És ha már lápharapdálás. Ha hallja, hogy jövök, akkor sunyin megbújik valami mögött (persze én látom) és amikor mellé érek, orvul rám támad, tíz körömmel karmolva és az összes fogával harapva. Ilyenkor enyhén el szoktam lendíteni lábbal.

Szobatiszta. Valamelyik este bent maradt a konyhában (holott esténként az udvaron éjszakázik), de nem volt baleset. Most már tudatosan szól, ha éhes: odamegy a hűtőhöz és néz ránk boci szemekkel, amíg nem adunk neki kaját. Kaparja a kárpitot, játszik a párnákkal. Az asztalra (még) nem mászik fel. Egy kupakkal tökéletesen el van, vagy fél óráig. Kint a sárga labdát nyúzza, de láttam már beindulva egy szimpla madártolltól, használt zsebkendőtől, celofántól.

Ezekből következtetve, és utalva a címre: vadászik. Először egy békát hozott be az irodába, amit meg is evett és később ki is rókázta. Pár nappal ezelőtt egy egér tetemét találtam a járdán, ma pedig egy gyíkot hajkurászott, amire azt hitte, hogy megölte, pedig a gyík elfutott pár perc után.