EquestrianBlog
Párosan szép az élet
2014. október 9., csütörtök
Olvasási idő: 2 perc

Nagy örömömre már tegnap hazajöhettem, így már ma lóra tudtam ülni. Mostanában nincs olyan nagy kedvem lovazni és a múlt héten is így tettük meg a terepet, ezért úgy gondoltam, hogy most is, miért ne vigyem magammal a nagylányt szabadon?

A múlt héten csupán az alapkört tettük meg, mivel már erősen sötétedett, mikor lóra ültem. Remivel nem volt semmi gond, tuti, hogy kétszer annyit ment, mint mi, le is fáradt a végére.

Ma viszont hosszabbat terveztem. A s.telep kerítésénél kicsit fennakadt, hiszen semmiért nem tudta felfogni, hogy a kerítés ott marad előtte, míg én meg Krist simán tovább tudunk menni, de pár perc után nyihogva utánunk vágtázott. Össze-vissza rohangált fel, le, a M. bácsi tanyájánál a kutya jól megkergette, de a kis hülye, ahelyett, hogy továbbjött volna velünk (mert mi nem álltunk meg, hanem mentünk tovább, mintha mi sem történt volna), még vissza rohant, és csak hosszú percek után jött utánunk (én meg közben féltettem, nehogy a kutya megharapja). A vasútnál jobbra fordultunk. Ott sem bírt magával, hiszen visszarohant a vasúthoz, a fiatal erdőben fel-alá rohangált. Mi meg mentünk rendületlenül. Sokszor léptünk, mert nem szerettem volna, hogy annyit rohangáljon. Ilyenkor mindig előttünk haladt (mondtam már, hogy vezér típus, sose hagyja, hogy leelőzzük). Az újabb kedvenc utamon visszafordultunk, ahol Remi megint vágtázott egy nagyot, mi meg teljes erőbedobással igyekeztünk követni. Hazafelé már inkább lépésre fogtam, mert ügetésre folyton bevágtázott, akármennyire is igyekeztem Kristet visszahúzni. A kövesúton egy bicikliző nénit megijesztett, de végül semmi baj nem volt.

Lenyergelés után pedig mehettek legelni.

Bizonytalanság
2014. június 8., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Nem írtam meg, de a fedeztetés után, talán egy hónappal eljött doki megultrahangozni Kristet, mivel épp nála volt és szóltunk neki. 2% (!) esélyt adott arra, hogy lesz csikó. Nem igazán foglalkoztam azóta a dologgal, de az agyam hátsó részében ott mocorgott az a 2% is. Titkon nevet kerestem magamban. De aztán újra elfelejttettem.

Még két hónap van hátra (elvileg július 27-e körül esedékes). Apuék szerint nem látszik semmi, de én mintha vélnék felfedezni egy kis has nagyobbodást, aztán Remivel összehasonlítva ez elenyészik. Ennek ellenére én még mindig megadom neki az esélyt.

Aztán ma itatás után, a nagy melegre való tekintettel lefürdettem a lovakat. Miután elengedtem Kristet, ő bement a boxba, de csak az ajtóba, így farral felém volt. Hihetetlenül leereszkedett a hasa. Meg fürdetés közben, mintha láttam volna mocorgást. Oké, nem nagy a hasa, viszont utolsó hónaposan, Remivel sem volt túl nagy, éppen úgy nézett ki, mint egy jó kövér, szalmahasas (vagy hogy mondják) ló és akkor is kérdéses volt, hogy lesz-e csikó. De aztán lett.

Pihenő
2014. január 20., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Most éppen pihenő van a lovaknak. A helyzet ugyanis az, hogy nem nagyon volt időm a próbák miatt. Ugyanis eddig a szalagavatóra készültünk. Nagyon jó volt, palotást táncoltam, osztály tánc pedig western témájú volt. A két western nyerget én szolgáltattam hozzá. Innentől már talán lesz időm, de most a tanulás előrébb kerül a fontossági listán.

Belovaglás westernben
2013. július 20., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Sikerült a Pistit meggyözni, hogy jöjjön a Remit lovagolni a nyáron, vagy legalább is addig, ameddig itt vagyok kint, Los Angelesben. Elsösorban apum mesél, hogy mit csinál a Remi, hogy dolgozik, viselkedik, de beszéltem már a Pistivel is. Mindketten azt mondják, hogy Remi nagyon ügyes kis paci. Gyorsan tanul és a rossz szokásairól is kezd lemondani. Ilyen peldául a fejdobálás, amit már elözö bejegyzésben említettem. Eseteket is meséltek nekem, mint például, hogy a szalmabálákon túl egy ágtól úgy megijedt, hogy négy lábbal ugrott a levegöbe. Pistit egy kicsit meglepte. Amúgy – elmondások – szerint, csak néha ijed meg dolgoktól. Meg Pisti kérdezte, hogy ugrattam-e már a Remit rajta ülve, mert a 60 cm-es eldölt fatörzseket simán, teketória nélkül megugorja. Mondtam neki, hogy nem, “csupán” a karámban, szabadon ugrott, de “csak” a sárga vödör nagyságát, ami olyan 40-50 cm lehet. Meg kérdezte, hogy nem baj-e, ha ugratnak, nehogy elrontsa nekem a csikót. Mondtam neki, hogy biztosan nem lesz baj, söt annál jobb.

Egy hónap
2013. április 22., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Már több, mint egy hónapja történt a baleset, most várjuk a dokit hogy levegye azt az utolsó kötést, amit már említettem. Közben Kristet elkezdtem egy-másfél órára kihozni legelni, végül a szombaton visszaengedtük a Remihez. Egyrészt mert legelés helyett néha tombolt (tisztára teli van), másrészt meg már úgy se lehet semmi baja. Ráadásul most Németországban vagyok, úgyhogy kapott egy plusz hetet, hogy élvezze a betegszabiját, de holnap után viszont nincs megállás. Úgyis megígértem néhány barátnőmnek a közös lovaglást (de persze majd fokozatosan).

Na meg volt a kovács is (mint ahogy aputól értesültem), rendbe rakta a lovak patáját. Mindkettő kitűnően tűrte, és ami a legnagyobb öröm, hogy Reminek már meg sem kottyant. Kristálynak volt egy kis patarothadása a bal hátsó lábán, de szerintem ez betudható az egy helyben állásnak.