FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Azért az ezüst is szépen csillog
2012. 08. 18. • LovardaVerseny
Olvasási idő: 2 perc

Egy éve voltam utoljára versenyen. Mondjuk lehettem volna korábban is, de akkor nem készültem fel. Szinte most sem. Csak tegnap mentem egyet Gazsin és kész.
Reggel nyolckor volt találkozó, és rögtön megbeszéltük (én, CséKó és Fanni (igen, az)), hogy ki miben indul. Én indultam a kezdőben (lép-üget) és a középsőben (lép-üget-vágta), CséKó csak kezdőben, Fanni pedig mindháromban (harmadikban 2× 60 cm-es ugrás is van). Mindhárman Gazsival, illetve Fanni az ugrásban a Dámával (Póli lova).
Háromnegyed kilenckor pályabemutató, ami a következőből állt: start, három rudas cavalettire rakott járóiskola, bólya, kulcs, dupla, ferdített kapu, labirintus, kereszt, szlalom, és az ugró akadály körül kiskör, majd cél. Először a Fanni ült fel, másodikként indult. Hibátlant ment, csak lassan. Közülünk másodikként CséKó lovagolt, ő 9. volt. Egyet rontott (Gazsi leverte a járóiskolát). Végül én mentem 17.-ként. Hibátlant mentem. Összesen 19-en voltunk. Eredményhirdetésnél hatot jutalmaztak, és mint a cím mutatja, második lettem (Fanni nem ért el eredményt). Egy érem volt a jutalom.
Gazsi legtöbbször sietett, nem kellett noszogatni, ügyesen megcsinálta az összes feladatot. Igazából a járóiskolánál és a szlalomnál féltettem egy kicsit, de nem lett semmi gond, bár a járóiskolánál koppantott. A végén, a célnál engedtem neki így majdnem beugrott vágtába, de még bírta. És amit bírok, hogy addig az első voltam. Aztán utánam következő lovas éppen, hogy beelőzött. Nem baj, ügyes volt ő is.
Aztán nem tudom, hánykor jött a következő versenyszám. Pályabemutató nekünk egy picit felesleges volt, ugyanis ugyanaz volt a sorrend, csak lehetett vágtázni is. Itt én indultam másodikként, Fanni pedig kilencedikként. A melegítőben még beugrattam Gazsit mindkét kézre kétszer, hogy mennyire kell pálcát használni, de végül nem is kellett, annyira be volt zsongva a drága. Itt is hibátlant mentem. Szinte minden mozdulatomra reagált és nagyon ment volna. A célnál engedtem neki. Mondjuk lassú is volt. Pálya után cseréltünk Fannival, ő vert valahol egyet, szerintem az utolsó akadálynál.
Végül bevitte lenyergelni, meg patát mosni, én pedig jöttem haza (bár eredetileg úgy volt, hogy átöltözök a kocsiban és ott maradok a díjugratást fényképezni).

Egy nap, három ló
2012. 07. 12. • KristályLovarda
Olvasási idő: < 1 perc

Nálunk van egy vendég svájci kislány, akivel foglalkozok, vagyis lovardába viszem, lévén lovas. Szilvihez mentünk először háromra, ketten mentünk egy órát és Gazsin ültünk.
Aztán 6-ra mentünk a Robihoz, közte fagyiztunk egyet. Terepre mentünk, én Chantallon, ő pedig Hannán. Na ez még fárasztóbb volt, a végére úgy éreztem, mintha a fejem szaunázna, emellett eléggé le voltam izzadva. Egy csomót vágtáztunk, nem akármilyen tempóban, ugyanis akik elől mentek, azok mind gyors tempójú lovak.
Aztán még egyet utoljára mentem Kristen is, mert két ismerősünk lóval jöttek át hozzánk és visszafelé elkísértem őket egy darabon. És ezzel rájöttem, hogy Kristtel egymásnak vagyunk teremtve: ő is olyan, mint én. Magasból tesz a többi lóra: ha neki lépni van kedve, míg a többi vágtázik, hát lép. Szóval nem igen kell nekünk más társasága. Bár néha hiányzik valaki mellém.

Múlt, jelen, jövő
2012. 07. 11. • KristályMásRemény
Olvasási idő: 2 perc

Olyan jó érzés, ahogy vágta (ügetés) közben hajadba kap a szél, ahogy nagy iramban is teljesen megbízol a lovadban. Az, hogy alig várod, hogy újra a hátán legyél. Amikor csak őt érzed, és csak vele lennél.
Eddig csak három lovon éreztem azt, hogy rajta biztonságban lehetek, és akár még a végtelenségig is elvágtáznék rajta. Ők pedig Karib, Dzseni és Gazsi. Karibon először a fedelesben találkoztam, majd később Robinál lovagoltam rajta, végül eladták egy kislánynak. Karibbal lettem hatodikként a lovarda legjobbja az ügyességi versenyen, és vele lettem második, ezzel a város legjobb csapata két másik társammal ugyanezen a versenyen.
Dzsenin csak kétszer (vagy háromszor) ültem, mert elvitték, de Szilvi azt mondta, majd visszahozzák. Gazsin pedig kétszer ültem, és ahhoz képest, hogy csődör, igen úrifiúként viselkedik: nincs vele semmi baj.
Tegnap pedig Kristállyal még szorosabb lett a kapcsolatom. Négy év után végre igazán meg tudok benne bízni. Bár miért nem tettem eddig? Mert még nem voltam rá elég "nagy". Nem nőttem még fel eléggé.
És bár nem rég azon gondolkoztam, hogy eladom, mert nem tud ugrani és mert néha bukdácsol. De nincs szivem hozzá. A szüleimnek azt vetettem fel, hogy a "nagy" lovasok mindig váltogatják a lovukat jobbra és jobbra. Erre azt válaszolták, hogy én az érzelmek miatt vagyok "nagy" lovas. És azt hiszem ezt most értettem meg.
Így végleg eldöntöttem, hogy Remin fogok itthon ugratni. Az ősszel, miután remélhetőleg leteszem a nyelvvizsgát (mivel ez a feltétele), megcsináljuk a körkarámot, és elkezdem a belovaglást. De csak az első felülésig és a vezetésig. Aztán télre elfelejtünk mindent, pihi lesz és majd tavasszal egy hónap alatt átismételem vele az egészet és jövő nyáron elindul a tanítás.
Még a nyáron szeretnék részt venni egy western táboron (ami meg is valósul, ha lesz hely), és el szeretnék menni egy természetes lókiképzéses alapkurzusra (eddig azért nem tettem, mert nem tudtam dönteni, hogy hova, melyikre), és így szeretnék, egy kicsit több tapasztalattal belevetni magam a dologba. Addig pedig szorgalmasan járok lovardába, hogy gyakoroljam a helyes lovaglást és az ugratást.

Leo
2012. 05. 24. • Lovarda
Olvasási idő: < 1 perc

Ma reggel (tesi órán) telefonálgattam egy kicsit, és úgy beszéltem meg a Szilvivel, hogy negyed órát fogok lovon ülni, mert már be volt táblázva a délutánja. Igen ám, de az utolsó, a német óra elmaradt, így sikerült egy normális órát tartania. Mikor megérkeztem, még nem volt ott, de nem kellett sokáig várnom. Addig is megtudtam, hogy Jennit elvitték, és helyette jött két új ló: Leonidas és egy fekete szépség (nem tudom, hogy hívják). Leo történetesen egy égimeszelő pej herélt, de szerencsére engedékenysége egyenesen arányos a termetével.
Először kicsit furcsa volt Krist kisebb lépései után, de hamar megszoktam. Majd ügetés, végül vágta. Nagyon okos iskolaló, nem az az elrohanós típus, végig egy ütemben marad. Végül még ügettünk, aztán jött az utánam következő két kislány (5 ill. 6 éves – szerintem).

Közben mellékesen rákérdeztem, hogy belovaglást vállal-e és igeeen. Kérdezte, hány éves Remi, mondtam neki, hogy 2. Mondta, hogy még korán van. Én meg tudom, hogy korán van, nem is most gondoltam, hanem majd a nyáron-ősszel elkezdeni a foglalkozásokat. Következő alkalomnak a hétfő délutánt beszéltük meg. 

Dupla terep
2011. 11. 14. • KristályLovarda
Olvasási idő: 2 perc

Dzsenivel

Délelőtt 10-re volt megjelenésem Szilvinél. Terepre mentünk még egy lánnyal, Szandival. Felnyergeltünk: én Dzsenit, Szandi Agrit, Szilvi pedig Kocit. Én gyorsan kivittem még Dzsenit futószárazni, de még ügetésben is alig bírtam tartani. Így hát elindultunk. Átmentünk egy csomó utcán, ahol voltak kutyák. Dzseni egy kicsit ideges volt tőlük. Végül kijutottunk a városon kívülre. Megkerültük a Sóstót, ugyanarra, amerre nemrég voltunk Kristállyal. Visszafelé is majdnem arra mentünk, csak más utcákon. Mikor bekanyarodtunk egy hosszú szakaszra, Szilvi megkérdezte, hogy vágtázzunk-e. Mondom, hogy ne, erre Agri bakolt egyet, Szandi pedig leesett róla. Dzseni végig tökéletesen viselkedett. Visszaértünk, lenyergeltünk, majd megnéztük Bence lovaglását és mentünk haza.

Kristállyal

Itthon Kristállyal voltam. Felnyergeltem és elindultam. Előző lovasok patanyomait követtem egy ideig, pontosabban elmentem a hátsó úton, az erdőben kanyarodtam le, átmentem az erdőn, de nem visszafelé mentem, hanem tovább és egyszer csak vége szakadt a nyomoknak. Eltűntek. Mit láttam: bal oldalon buckák, hátam mögött erdő, jobb oldalon buckák, előttem pedig út, két oldalon erdő. Mivel jobbra volt hazafelé, így arra indultunk. Majd találtunk egy felszántott erdőt (helyébe már nőttek a fenyőcskék). Azt átvágva találtam egy földesutat, és hát a “minden földesút kövesúthoz (vagy tanyához) vezet” elvet követve elindultunk. Végül arra az útra jutottunk ahol ekkor mentünk, csak itt visszafelé fordultunk. Végül is haza értünk, épen, szerencsésen.

Az egyik kanyarban, ahol jobbra és balra lehetett menni, megállítottam Kristet, hogy válasszon. És helyesen választott (én tudtam merre kell mennie). Ezzel is bebizonyította a lovak hatodik érzékét. És a másik, hogy nem átvágta volna a sarkot, hanem az úton ment végig. Oookoos loovackkaaa.

Bónusz óra; ügyesedik
2011. 06. 23. • LovardaRemény
Olvasási idő: < 1 perc

Ma is mentem lovagolni, kicsit (nagyon) késtem is, így csak keveset tudtam Teddyn lenni. Felnyergeltem, kapott új kantárat. Kint egy teljes lovardában lépés, majd egy kör ügetés, átváltás, háromnegyed kör, átváltás, majd nagykörön ügetés és vágtába beugratás mindkét kézre. Ezután Szilvi bement Rozit felnyergelni, ő új nyerget és kantárt kapott. Lovat cseréltünk és a lányok is begördültek. Először a nagyobbik jött, őt futószáron ügettettem, meg közben gyakorlatokat csinált. Aztán cseréltek, ő is futózott, ügetett. Addig a nagyobbik vágtázott Teddyn. A nyerges előtt lenyergeltünk, Szilvi elvitte Teddyt lemosni, mert rendesen megizzadt, majd én is bevittem a Rozit a helyére, összeszedtük a kantárt és jöttem haza, vagyis a tanyára.

Miután körbenéztem, fogtam a két szárat (bikakötél és vezetőszár), megnyitottam félig a csapot, aztán kikötöttem Remit, majd a bal oldalát lefürdettem. Tök jól tűrte, nem húzta magát. Utána óvatosan elhúztam előtte a slagot, ami hiba volt, de ezt is szokni kell. Másik oldalát is lefürdettem, vagyis a nyakát, lábait és a hasa alját, majd óvatosan letettem a slagot, levezettem róla a vizet, majd elengedtem. Rögtön meghempergett a drága.