Olvasási idő: 8 perc

Drága szőkém.

Annyi bejegyzéssel le vagyok maradva vele kapcsolatban jelen pillanatban, főleg vadászati témában. Nagyon bízom benne, hogy előbb-utóbb sikerül majd pótolni.

Egy szó jut róla eszembe: lelkes. Lelkes, ha lovagolni megyünk, lelkes, ha azt mondom neki, hogy “Keresd!”, lelkes, ha labdát fogok a kezembe, lelkes, ha a kocsihoz megyek, akkor meg pláne, ha be is engedem őt egy-egy alkalommal a csomagtartóba (a RAV-ban ugye egyterű). És akkor is lelkes, ha vizet lát. Ilyenkor teljesen megállíthatatlan, akár a 0 fok közeli hidegben is.

Őszintén, e bejegyzés megírása előtt nem olvastam, mit írtam az 1 éves kori bejegyzésbe, 2 éves korit meg nem írtam, szóval ez most két éves összefoglaló lesz.

Vadászat.

Vadászatokon is nagyon ügyes, sokan dicsérik már. A mostani idény nyúl vadászatain ugye többször volt apuval és vele is tök jól működött, egyetlen hibája, hogy az első fegyverdördülés után beugrik apu elé, ami megakadályozza, hogy esetleg apu másodjára is rálőjön a nyúlra. Most ezen dolgozunk, hogy erről leszokjon. Már egész ígéretes.

Egész sok parancsszót tud már vadászatokon: az alap Lábhoz! (Ilyenkor izgalmában pördül egyet és a lábam mellé ugrik), Lassan! (Ezt akkor használom, amikor nem szabad nagyon előre mennie, illetve az első idényében, amikor még pórázon volt, akkor azért használtam, hogy ne húzzon őrült módjára, pláne amikor pl. árkot kellett mászni és nem örültem volna, ha leránt), Lefelé! (Árokba, csatornába le, a víz szélére, de van amikor bemegy a vízbe – az ő döntése), Befelé! (Bokorba, susnyásba, erdőbe, stb. nehezen áthatolható részbe), Vízbe! (Nyilvánvaló, akár pocsolyába is), Gyere vissza! (Kb. A Lábhoz!-al egyenértékű, annál kicsit lazább, ilyenkor kötelező visszajönnie a közvetlen közelembe, nem feltétlen a lábam mellé. Az ő érdekében használom, veszélyes helyzetek elkerülésére, illetve, hogy ne barmolja szét a hajtást, mert pl. Nagyon előre megy).

A kedvenc parancsa: a Keressed!, ilyenkor nyílt terepen cikk-cakk mintában kezdi el, ha viszont fácánvadászat van, akkor a sűrűben, nádasban össze-vissza rohangál, méghozzá annyira, hogy az egyik pillanatban még itt van, a következőben meg kb. a túlfelén. És ami meg az én kedvencem, amikor fejét leszegve vágtázik, közben meg a farka szó szerint propellerként pörög körbe. Innen tudom, hogy élvezi ő is.

A másik kedvenc parancsa pedig a Hozzad!. Alig várja, hogy rá kerüljön a sor, hogy elhozhassa az elejtett vadat. Látványosan meg van sértődve, amikor úgy ítélem meg, hogy a másik kutya jobb helyzetben van, ezért nem engedem meg neki, hogy elmenjen a vadért. Ilyenkor persze nyugtatom, hogy majd rá is sor kerül.

Amikor mellettünk kell lennie nyúl vadászatkor és pl. egy helyben állunk valami miatt, akkor leül (van amikor szólni kell, hogy üljön le), és minden idegszálával figyel. Ilyenkor hirtelen mozdulatokkal ide-oda figyel, az ajkát pedig beharapja. Teljesen látszik rajta, hogy érti, mi történik. Olyannyira, hogy a mostani nyulas idényben megtanulta a mi parancsainkat: pl. Amikor felhangzik, hogy Állunk!, akkor ő is megáll, és amikor az Indul! Hangzik fel, akkor ő is elindul anélkül, hogy nekem bármit kelljen neki mondani.

Amire a legbüszkébb vagyok, hogy a ’21/22-es idény fácánvadászata óta nem használtam nála pórázt, még a mostani nyulas idényben sem. Nyilván ez elengedhetetlen az elektromos nyakörv nélkül, de sokkal kényelmesebb és hatásosabb így.

Így a harmadik évre elmondhatom, hogy nagyon ügyes és élvezi és ami a legfőbb, hogy várja a vadászatokat.

A legfontosabb, amit majdnem elfelejtettem és szintén nagyon büszke vagyok: idén megcsináltuk a VAV-ot, egyetlen goldisként a csapatban.

Okos.

Annyi mindent tud már. Nyilván az alap dolgokat nem kell említeni, mint az Ül!, Fekszik!, Marad! parancsokat. Legalább tavasz óta gyakoroljuk már a helyben Ül! És Fekszik! Parancsokat, vagyis egy helyen marasztalom, én továbbmegyek és onnan kérem ülésre vagy fekvésre. Sőt ezzel párhuzamosan kezdtem vele azt gyakorolni, hogy séta közben hirtelen mondom ezeket a parancsokat és megcsinálja, miközben én megyek tovább.

Jelenleg azt gyakoroljuk, hogy miközben Bogyinak dobom a labdát, neki mellettem kell maradnia. Még nem megy biztosan, egyenlőre ha nem fogom a szőrét, akkor beugrik, de remélem hamarosan megérik a fejében a dolog. Arra viszont figyelek, hogy mindkét kutya egyformán legyen foglalkoztatva a maguk szintjén.

Lovazás.

Ahogy már fentebb írtam, imád velünk jönni terepre, bár a 10 km-es távot nem bírja annyira, mint a vizslák. Az történik ugyanis, hogy a táv feléig fel-alá rohangál(nak), 6-7 km között még úgy jól érzi magát, az utolsó részben meg kb. csak túlél (pláne mert mindig a vége felé szoktam többet vágtázni a lóval, és a kutyáknak ilyenkor tartaniuk kell a tempót), amikor meg hazaérünk, akkor egy kiadós ivás után szétcsúszik.

Lujzitól ő is fél, de egy kicsit azért bátrabb, mint Bogyi, azért ha Lujzi csak az orrával ér hozzá, akkor már menekül, viszont kergetni ő is szereti a lovakat. Továbbra is segít nyergelés előtt hozni a lovat a karámba, ez még mindig megmaradt nála. Néhányszor Lujzit is próbálta, de egyenlőre nagyobb a félelme.

Ha csak itthon lovagolunk, akkor is folyton követ, ha a körkarámban foglalkozok a lovakkal, akkor is folyton mögöttük van. Szerencsére a lovak már megszokták és nem rúgják fel, bár azért néha félek.

Labdaimádat.

Szeret focizni és meglepően jól is tud, már ami a birtoklást és a védést jelenti. Van egy labdája, amit legalább másfél éve nyúz, a Decathlonban kézilabdaként árulták, eddig ez bírja a legtovább. Bár lyukas valahol, de mindig újra felszívja magát, így használható és ezzel a labdával szoktunk focizni. Vasmarokkal (vasfogakkal) fogja a szájában, egyedül csak azért lehet kirúgni belőle, mert ereszt a labda, de amint sikerül kirúgni, már ugrik is a kutya utána, testével védi azt.

Van még két kisebb gumilabdája, egy csipogós és egy tömör labda, de azokkal csak felügyelettel lehet, ugyanis egy-két labda már elveszett a tanyában. Csak akkor lehet nála, ha dobálom neki(k), így egyrészt megmarad az újdonság varázsa, másrészt nem veszik el. Imádja mindkettőt, pláne a tömör labdát, mert az messzire megy és rohanhat utána. Egyébként meg pattanó idegekkel és izmokkal várja, hogy eldobjam a labdát és le nem veszi a szemét a labdáról.

Más.

Bogyival ellentétben ő továbbra sem aludhat bent, bár néha be szoktam engedni a házba, de csak addig, amíg el nem megyek aludni, akkor kiküldöm őt. Az ősz folyamán kaptak egy kutyaházat, abba beletettünk egy matracot. Szeret benne lenni, mert mégis csak nagyobb, mint a fotel, ki tudja nyújtani a lábait.

Tavaly még egész harcias volt, ha úgy gondolta, hogy valami az övé, akkor bizony megvédte, akár vérre menően is. Ez volt ugye a nyúlvadászaton is az előző idényben, illetve néha vadász edzésen, pláne azon az ominózuson, amin Beni is kint volt. Azt vettem viszont észre, hogy amióta Bogyi megvan, azóta mintha szelídült volna ez a birtoklási vágy, úgy általában is, Bogyi felé meg főleg. Ennek nyilvánvalóan nagyon örülök, mert azért ez a viselkedése okozott egy-két kellemetlen percet.

Bármikor, amikor a kocsi felé közelítek, reménykedik, hogy elmegyünk egy körre. Bármikor szívesen csatlakozik hozzám, még akkor is, ha nem engedem ki, csak pl. megjárjuk a várost. Nyilván csak olyankor viszem magammal, amikor az én kiszállásom nem tart tovább 5 percnél, így evidens, hogy nagy bevásárlásoknál nem jön velem.

Cuki dolgai.

• ha ráfújok az orrára, akkor megnyalja az arcomat, ha a kezem az orránál van, akkor megnyalja a kezemet.
• ha nem vele foglalkozunk vagy izgatott, akkor úgy ásít, hogy annak hangja van, hogy hé, hahó, én is itt vagyok.
• vadászat elején az első hajtáskor, amikor még csak felállunk, akkor annyira izgul, hogy remeg.
• nyergeléskor a földre szoktam tenni a kisebb dolgokat, pl. vakaró, kefe, ínvédő stb. és ha nem figyelek oda, akkor egyszer csak eltűnik egy-egy dolog, ugyanis odébb viszi azokat.
• imádom a víz imádatát, kis túlzással még az sem lenne neki elég, ha egész nap víz mellett lennénk. Neki nem számít, hogy az a víz mennyire koszos vagy mennyire hideg, neki bele kell mennie.
• jó látni, hogy tűri Bogyinak a hülyeségiet, ilyen ha a kicsi a grabancát vagy a farkát húzza, ami nyilván fáj, de ő türelmes.
• van egy-két ügyfelünk, aki a kedvence, ő rájuk felugrál, de másokra nem. Szerencsére ezek a „kiválasztott” emberek is szeretik a kutyákat és jól megdögönyözik a Tarzant.
• ha bent van, akkor néha idejön hozzám és addig bökdös, amíg nem foglalkozom vele.
• amikor összebújunk és abbahagyom a simogatását, akkor azt rögtön észreveszi és addig ficánkol, amíg el nem éri, hogy újra simogassam.
• imádja a buborékot. Kergeti őket, fáradhatatlanul ugrál utánuk.
• csüng a gyerekeken és a gyerkőcök is imádják őt. A kicsik fáradhatatlanul dobálják neki a labdákat, Tarzan pedig imádja, hiszen foglalkoznak vele.

Azt kell, hogy mondjam, nagyszerű kutyává vált az elmúlt időben, nem is igazán tudok róla negatívat mondani. Csak így megjegyzésként, hogy Bogyi mellett elejtettek egy-két tyúkot, de ezt inkább Bogyi számlájára írom, ugyanis, azelőtt nem volt ilyen „baleset”.

Ő egy tökéletes kutya számomra, számunkra, imádom őt, a mi „kis kuvaszunkat”.