FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Pihenő
2014. 01. 20. • KristályRemény
Olvasási idő: < 1 perc

Most éppen pihenő van a lovaknak. A helyzet ugyanis az, hogy nem nagyon volt időm a próbák miatt. Ugyanis eddig a szalagavatóra készültünk. Nagyon jó volt, palotást táncoltam, osztály tánc pedig western témájú volt. A két western nyerget én szolgáltattam hozzá. Innentől már talán lesz időm, de most a tanulás előrébb kerül a fontossági listán.

Nincs rossz idő…
2013. 12. 07. • BeniKristályPanka
Olvasási idő: 3 perc

… csak extrém helyzet.

Már egy hete beszéltük, hogy lovagoljunk, végül ma került rá a sor. Fészbúkos egyeztetések során abban egyeztünk meg, hogy mindjárt indul otthonról, nyergel és ha én is kész vagyok, felhívom. Én szép kényelmesen átöltöztem, a nyergelést se siettem el. Kiértem a bekötőre és előkapartam a telefonomat és felhívtam őt. Mondta, hogy még otthon van, később gondolt kimenni. Én meg mondtam, hogy akkor elmegyek egy kisebb körre. Visszamentem a tanyába, beszéltem két percet apuval, majd újra kimentem a bekötőre. Elindultam B. bácsi lucernáján feléjük, mikor hívott, hogy merre vagyok. Mondtam, hogy a lucernán. Ám ekkor észrevettem, hogy két oldalról két kutya: Beni meg a Panka vág át a lucernán. Utánam lopóztak. Mondtam a Pankának, hogy befelé, de ő csak fülét-farkát behúzva ment tovább.

Olvass tovább!

Ha nincs nyereg, jó szőrén is!
2013. 10. 22. • KristályRemény
Olvasási idő: 2 perc

Face-n beszéltük meg, hogy kijön, de megkérdezte, hogy van-e nyergem. Mondtam, hogy van, de csak angol. Mondta, hogy jó lesz az is, már nem cipeli ki a sajátját hozzánk. Mindezt fél háromkor beszéltük meg. Négykor, már idegesen kezdtem nyergelni, de Kristre, mondván, hogyha nem jön, hát kimegyek az öreggel. De befutott. Megbeszéltük, hogy nyugodtan menjek Kristen nyeregben, ő majd felül a csikóra szőrén.

Pont a nyerget tettem fel Kristály hátára, amitől ugye megzörrent a heveder. Ekkor Remi megugrott, én pedig azt hittem, hogy a hevedercsat csörgésétől ijedt meg (holott azt már egészen csikó kora óta megszokta). Pedig csak Pisti ugrott fel a hátára. Kérdezte is, hogy szépen, óvatosan teszem-e fel rá a nyerget meg a hevedert. Mondtam, hogy igen, mire “kioktatott”, hogy nyugodtan csapjam a hátára, had szokja meg.

Aztán én is gyorsan felnyergeltem, hevedert, kantárt és kengyelt állítottam, majd elindultunk. Mondtam neki, hogy nem bírom beugratni vágtába, ő pedig próbálgatta. Neki persze egyből ment. Tudom, hogy konkrétan sz.r a beugratásom. Továbbmentünk, haladás kicsit idomítgatta Remit. A hepehupás fenyves után lefordultunk a dombok irányába. Nekem volt egy kis ellenvetésem, de felőlem… menjünk. Egyikre fel, másikra le. Az egyik nagyobbon ő egyenes vonalon lement egy meredebbik résznél, én pedig Krist lábainak féltése miatt kerestem egy kevésbé lejtős szakaszt, így mi egy kicsit lassabban értünk le.  Innentől hazafelé vettük az utat, a „vadonos” részen keresztül. A játékboltos néniéknél ügetésben mentünk tovább, majd megkérdezte, hogy nagyon pattog-e. Mondtam, hogy nem, egészen tűrhető.

Itthon lenyergeltünk, vagyis én nyergeltem, ő meg csak leszállt Remiről.

Info óráról
2010. 09. 14. • Más
Olvasási idő: < 1 perc

Fu, basszus. Az info tanár éppen a számítógép felépítéséről szövegel. Meg kiadott egy 4(!) oldalas tanulnivalót, amit tanuljunk is meg, mert a következő órán dolgozat. Mi meg szerencsére netezhetünk.
Miért erről szövegelek, hiszen délután (8. óra után) megyek ki a tanyára lovagolni Kristtel és valószínű, hogy Remit futószáron fogom maga mellett vezetni, mert elegem van már az önállóságából. És az is lehet, hogy a szomszéd fiúval (cowboyal) is fogok lovagolni. Majd küld egy sms-t, hogy ráér-e. Tegnap nagyon jót beszélgettem vele. Végre van egy fiú, akit ismerek és a közelben lakik és olyan korú, mint én. Hú, most nagyon happy vagyok. Hírt nem találtam, de ma nem biztos, hogy fogok többet jönni, mert holnapra sokat kell tanulni. Na, csá. Kicsöngettek.