FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
I. félév – első konzultáció
2021. 10. 10. • Egyetem
Olvasási idő: 6 perc

Múlt héten kaptuk meg a beosztást, ami kicsit szerencsétlenre sikerült olyan szempontból, hogy azoknak, akik kint aludtak Simonpusztán a négy napból kétszer is ingázniuk kellett Budapest és a szálláshely között. Egyébként egy baromi izgalmas négy napos konzultáció volt, nagyszerű oktatókkal és számomra megint hatalmas élmény volt.

Mivel a szombat kivételével minden nap Pesten fejeztük be a napot, ezért úgy döntöttem, hogy nem foglalok szállást a hotelbe, ezért előzőleg megbeszéltem Lillával, hogy csütörtök reggel kivételével minden reggel együtt megyünk ki a lovardába és vissza is hoz, így már csak keresnem kellett valakit, akivel csütörtök reggel is ki tudok menni, így körbetelefonáltam a csapatot. Végül Lucával egyeztem meg, hogy ki tud vinni csütörtök reggel.

10. 07. – Csütörtök

Előző nap megbeszéltek szerint háromnegyed 7 után vártam Lucát az Alleehoz közel teljes felszereltséggel, hogy felvegyen és együtt kimenjünk a lovardába.

Órarend szerint fél nyolctól volt lóosztás a Lovaglás gyakorlati alapjai órához és nagyjából a szerint kaptuk a lovakat, ahogy szeptemberben ültünk rajtuk (ezúttal 6-ot), úgyhogy én és Kati indultunk is felnyergelni Betyárt, aki érkezésünkkor a bokszában feküdt. Mondhatni rutinosan felnyergeltük a “póninkat” és miután a többiek is végeztek, kimentünk a nagyobbik fedelesbe 7 lóval (Cinti saját lovat hozott), felült az első csapat. Bemelegítették a lovakat, majd ügetés és cavaletti, először teljes lovardában, majd két kis csapatot alkotva (4+3 páros) nagykörön, íven is cavalettiztek, végül ügetésből állj gyakorlás. Közben két-hárman bementek felnyergelni egy hetedik lovat is, így mire a második csapat került sorra, addigra a hozott ló helyett meglett a hetedik is.

Olvass tovább!
Két napos edzőtábor
2016. 02. 07. • Lovarda

Olvasási idő: 3 perc

Szerdai esésem után sürgősen próbáltam tegnap reggelre meggyógyulni, de pénteken még úgy nézett ki, hogy se oldalra, se hátra és felfelé is csak nehezen tudtam kinyújtani a karom. Mindezek ellenére sem hagytam volna ki az edzést, mondván, ha nem javul, akkor legfeljebb majd felnyergel helyettem valaki. De szerencsére javult a vállam.

Tegnap reggel némi késéssel, háromnegyed nyolcra értem be, de nem késtem, ugyanis a többiek még csak az akadályokat rendezték a fedelesben. Miután segítettem nekik és készen voltunk, elmentünk nyergelni. A beosztás szerint az első osztályban lovagoltam. Zs. segített felnyergelni Dominót (vittem a saját nyergemet), és ahogy kész lett mindenki a kisistállóban, átmentünk a fedelesbe, ahol rögtön fel is ültünk a lóra. Lépésben melegítettünk, közben még jött két „idegen” lovas hozzánk.

Olvass tovább!

Újra lovardában
2016. 02. 03. • Lovarda

Olvasási idő: 4 perc

Mikor megláttam facebookon, hogy újra lesz Pali bácsinak nyílt edzése, tudtam, hogy menni fogok. Múlt hét hétfőn fel is hívtam Robit, hogy akkor jelentkezek én is. Kérdezte, hogy saját lóval-e. A válaszom pedig a nem volt, mindkét ló esetében két indokkal. Kristnél azért nem, mert egyrészt idős, pihen, vemhes, másrészt mert tudásilag kinőttem őt. Reminél pedig, mert nem ismeri a fedelest, a földi munkát és nem akartam egy kezdő lóval kínlódni a két nap alatt. És pláne azért nem, mert tanulni akartam, ami sajnos egyik lovam esetében sem lehetséges.

Így hát „kértem” lovat a hétvégére. Úgy beszéltük meg, hogy hétfőn vagy kedden menjek be és akkor megbeszéljük a továbbiakat.

Olvass tovább!

Kristály ugrik
2013. 09. 08. • Kristály

Olvasási idő: < 1 percOké, ezt a bejegyzést kicsivel több, mint három év után írom meg, és (sajnos) már nem is nagyon emlékszem a dolgokra.

Szüreti utáni nap, még mielőtt hazajöttem volna, Zsófi felült Kristre, hogy ő is lovagolhasson. Először a benk nélküli pályán tett meg pár kört, közben én fényképeztem őket. Aztán egy hirtelen ötlettel átmentünk a másik pályára, ahol egy csomó akadály volt kirakva. Megkérdeztem Zsófit, akar-e ugratni Kristállyal. Akart. Így hát az egyik akadályról levettem a rudakat és kezdésnek csak egyet hagytam a földön a két kitörő között. Zsófi pedig először lépésben, majd ügetésben átment felettük. Ezután egy kis x-et csináltam, mindkét rudat a lehető legalacsonyabbra téve, ezt Kristály át is lépte, egészen a haramadik vagy negyedik emelésig, azt már át is ugrotta és itt hagytuk abba a dolgot, mert Zsófi nem tudott ugratni. Leléptetés után kicsit pihentettük, mielőtt hazamentem volna vele. Hazafelé nem volt semmi probléma.

Kicsit érettebb fejjel és némileg több tapasztalattal visszatekintve elég nagy hülyeséget csináltam, hisz nem szabadott volna egy olyan lovat ugratni, akinek a lábai nem alkalmasak (botlik), egy olyan lovassal, aki egyáltalán nem is tud ugratni. Szerencsére nem történt baj, így erre az egészre egy nagyon jó élményként tekinthetek vissza.

2016.12.16-án írva.

Díjugratás betöltve
2012. 11. 23. • Lovarda

Olvasási idő: < 1 perc
Biosz után rögtön irány a lovarda. Megint az autóban öltöztem át (sztem az lesz az öltözőm). Többiek már kint voltak a jobb oldali pályán (néhányan nagykörön, de Pisti, Berni és Laura benn köröztek), Robi nem volt velük, így bementem az istállóba. Hannát kaptam, Zsófi pedig már kantározta, de hamar kész is lett, így gyorsan kivezettem a nyerges elé, Robi pedig rakta is fel rá a nyerget. Még megvártam Zsófit és mentünk is ki. Én a harmadiknak álltam be a nagykörre. Folyton bénáztam a szárral (túl hosszú volt). Először Pistiék ugrattak, majd minket is behívtak egy sráccal. Először simán, majd egy rúdon kellett vágtázni, végül egy kis x-en. Mindkét kézre. Befejezésként belül bolyongtunk lépésben, hogy a lovak lelépjenek. Aztán bementünk, Pisti segített leszerelni (levette a nyerget), én meg bevezettem Hannát és a kantárt kötőfékre cseréltem. Majd jött apu.

És velünk mi van?
2012. 02. 03. • BeniKristályMásPankaRemény

Olvasási idő: 3 perc

Régen írtam blogot, az tény, de hogy a kutyákról még régebben, az már baj. Ezért szeretném most megírni ezt az összefoglalót róluk. 

Tudom, hogy mindig azt mondom/írom, hogy a kutyák jól vannak, köszönik szépen, de ha belemegyünk a részletekbe, van pár apróság jó és rossz értelemben is.
Beni sántít. Úgy két hete felkarcolta jó mélyen a hátsó lábát, egy ideig nem is állt rá, és most, ha eszébe jut, még mindig sántít, holott a seb már rég begyógyult. És az, hogy nem állt rá egy ideig, eléggé legyöngítette a lábát, és amikor ráállt a fájós lábára, a csánkja a földet verte szó szerint. Ma már nagyjából rendesen áll a lábán, bár néha kicsit lejjebb van a csánkja a normálisnál.

Olvass tovább!