EquestrianBlog
Házi verseny
2013. november 2., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Az előre megbeszéltek szerint tegnap fél 3 körül elindultunk Lilivel be a városba. Sanyi kitűnően állta a sarat, nem ijedt meg semmitől. Gyorsan beértünk, Lili leszállt, én pedig bementem a benkes pályára egy kicsit gyakorolni. Megtettem egy kört ügetésben, aztán végigmentünk a feladatokon két-háromszor. Két sorozat között Kristet gyors ügetésre bíztattam. Csak úgy száguldottunk. Közben apu is megjött, Lili anyuja meg már akkor ott volt, mikor beértünk. Bevittük a lovakat, a második kis-istálló legbelső két bokszát kaptuk meg. Elhelyeztük, megetettük a lovakat, Liliék átpakolták a cuccukat a nagy autóba, majd mentünk haza. Otthon még felszerelést pucoltam, meg összeválogattam a ruhákat (nagy bajban voltam, nem tudtam mit felhúzni, de végül két fekete hosszúujjú pólóra és a piros mellényemre esett a választásom).

Olvass tovább!

Szent István Napi Vígasság
2013. augusztus 17., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Már reggel korán, úgy hatkor fent voltam. Melegítőben voltam, mert hideg volt, és hogy ne koszoljam össze a fekete versenygatyámat. Bepakoltuk a kocsiba az új nyeregalátétet, meg a felszerelést, meg egy kis szénát és mentünk be. Fanni már bent volt. Ekkor volt hét óra. Krist megkapta a zabját, addig kipakoltam, és miután kész lett, kivittem leápolni. Elég alapos csutakolást kapott és a farkát is befontam. Nyolctól volt nevezés, addigra a nyergelés is kész volt. A szokásos két számunkba neveztem: az ügetésre, és a vágtásra. Visszamentünk, átöltöztem és ültünk is fel lóra. Egyszer megkerültük a gyakorló pályákat, majd be is mehettünk rájuk. Kilenckor kezdődött a kicsik kategóriája, utána volt az ügetés, majd a vágtás és ebéd után az ugratásos ügyességi.

Olvass tovább!

Azért az ezüst is szépen csillog
2012. augusztus 18., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Egy éve voltam utoljára versenyen. Mondjuk lehettem volna korábban is, de akkor nem készültem fel. Szinte most sem. Csak tegnap mentem egyet Gazsin és kész.
Reggel nyolckor volt találkozó, és rögtön megbeszéltük (én, CséKó és Fanni (igen, az)), hogy ki miben indul. Én indultam a kezdőben (lép-üget) és a középsőben (lép-üget-vágta), CséKó csak kezdőben, Fanni pedig mindháromban (harmadikban 2× 60 cm-es ugrás is van). Mindhárman Gazsival, illetve Fanni az ugrásban a Dámával (Póli lova).
Háromnegyed kilenckor pályabemutató, ami a következőből állt: start, három rudas cavalettire rakott járóiskola, bólya, kulcs, dupla, ferdített kapu, labirintus, kereszt, szlalom, és az ugró akadály körül kiskör, majd cél. Először a Fanni ült fel, másodikként indult. Hibátlant ment, csak lassan. Közülünk másodikként CséKó lovagolt, ő 9. volt. Egyet rontott (Gazsi leverte a járóiskolát). Végül én mentem 17.-ként. Hibátlant mentem. Összesen 19-en voltunk. Eredményhirdetésnél hatot jutalmaztak, és mint a cím mutatja, második lettem (Fanni nem ért el eredményt). Egy érem volt a jutalom.
Gazsi legtöbbször sietett, nem kellett noszogatni, ügyesen megcsinálta az összes feladatot. Igazából a járóiskolánál és a szlalomnál féltettem egy kicsit, de nem lett semmi gond, bár a járóiskolánál koppantott. A végén, a célnál engedtem neki így majdnem beugrott vágtába, de még bírta. És amit bírok, hogy addig az első voltam. Aztán utánam következő lovas éppen, hogy beelőzött. Nem baj, ügyes volt ő is.
Aztán nem tudom, hánykor jött a következő versenyszám. Pályabemutató nekünk egy picit felesleges volt, ugyanis ugyanaz volt a sorrend, csak lehetett vágtázni is. Itt én indultam másodikként, Fanni pedig kilencedikként. A melegítőben még beugrattam Gazsit mindkét kézre kétszer, hogy mennyire kell pálcát használni, de végül nem is kellett, annyira be volt zsongva a drága. Itt is hibátlant mentem. Szinte minden mozdulatomra reagált és nagyon ment volna. A célnál engedtem neki. Mondjuk lassú is volt. Pálya után cseréltünk Fannival, ő vert valahol egyet, szerintem az utolsó akadálynál.
Végül bevitte lenyergelni, meg patát mosni, én pedig jöttem haza (bár eredetileg úgy volt, hogy átöltözök a kocsiban és ott maradok a díjugratást fényképezni).

Múlt, jelen, jövő
2012. július 11., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Olyan jó érzés, ahogy vágta (ügetés) közben hajadba kap a szél, ahogy nagy iramban is teljesen megbízol a lovadban. Az, hogy alig várod, hogy újra a hátán legyél. Amikor csak őt érzed, és csak vele lennél.
Eddig csak három lovon éreztem azt, hogy rajta biztonságban lehetek, és akár még a végtelenségig is elvágtáznék rajta. Ők pedig Karib, Dzseni és Gazsi. Karibon először a fedelesben találkoztam, majd később Robinál lovagoltam rajta, végül eladták egy kislánynak. Karibbal lettem hatodikként a lovarda legjobbja az ügyességi versenyen, és vele lettem második, ezzel a város legjobb csapata két másik társammal ugyanezen a versenyen.
Dzsenin csak kétszer (vagy háromszor) ültem, mert elvitték, de Szilvi azt mondta, majd visszahozzák. Gazsin pedig kétszer ültem, és ahhoz képest, hogy csődör, igen úrifiúként viselkedik: nincs vele semmi baj.
Tegnap pedig Kristállyal még szorosabb lett a kapcsolatom. Négy év után végre igazán meg tudok benne bízni. Bár miért nem tettem eddig? Mert még nem voltam rá elég "nagy". Nem nőttem még fel eléggé.
És bár nem rég azon gondolkoztam, hogy eladom, mert nem tud ugrani és mert néha bukdácsol. De nincs szivem hozzá. A szüleimnek azt vetettem fel, hogy a "nagy" lovasok mindig váltogatják a lovukat jobbra és jobbra. Erre azt válaszolták, hogy én az érzelmek miatt vagyok "nagy" lovas. És azt hiszem ezt most értettem meg.
Így végleg eldöntöttem, hogy Remin fogok itthon ugratni. Az ősszel, miután remélhetőleg leteszem a nyelvvizsgát (mivel ez a feltétele), megcsináljuk a körkarámot, és elkezdem a belovaglást. De csak az első felülésig és a vezetésig. Aztán télre elfelejtünk mindent, pihi lesz és majd tavasszal egy hónap alatt átismételem vele az egészet és jövő nyáron elindul a tanítás.
Még a nyáron szeretnék részt venni egy western táboron (ami meg is valósul, ha lesz hely), és el szeretnék menni egy természetes lókiképzéses alapkurzusra (eddig azért nem tettem, mert nem tudtam dönteni, hogy hova, melyikre), és így szeretnék, egy kicsit több tapasztalattal belevetni magam a dologba. Addig pedig szorgalmasan járok lovardába, hogy gyakoroljam a helyes lovaglást és az ugratást.

Ezzazz, juppíí – mit mondjak még?
2010. szeptember 4., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Hát a mai napom valami klassz volt. Kezdeném is az elején. Reggel kimentünk és neveztünk, a miniket megnéztük, gratuláltunk nekik. Már ahogy. Aztán jött a 7-11 éves korcsoport. Barátnőm, Fanni indult, hatodik lett Karibon. Aztán jött az én korcsoportom, vagyis a 12-16 éves korcsoport. Én a 20. voltam, de a korcsoportomban csak ketten mentünk Karibon. Én és Laura (ő a 8. volt). Amikor, Laura végzett, akkor mentem hátra gyakorolni, melegíteni Karibon, addig néztem, hogy teljesítenek a többiek. Na igen, felültem Karibra, egy-két kör ügetés és mindkét kézre két-három kör vágta, hogy tökéletesen be tudjon ugrani. Szóltak, hogy én jövök. Kicsit hamar engedtek be a pályára, így tettem az akadályok között egy kis kör ügetést. Csöngettek. A versenyt nem írom le, a lényeg, hogy hibátlant mentem, 104,05 mp-el. (Alapidő 180 mp) Visszamentem a melegítőbe, léptem egy kicsit, majd jött az eredményhirdetés: 6. lettem, a legjobb a hazaiak közül. Kaptam egy szalagot és egy fényképtartót. Aztán jött a 17 éven felüliek versenye, utána a nyitott és a lovasíjászat, majd jött a staféta. 3 fős volt, mint szokott lenni. Mi indultunk elsőként. Fanni Karibon, aztán Manci Pónin, utána pedig én Karibon. Hibátlant mentünk mind a hárman és mi is vezettünk……. Egészen az utolsó csapatig. Ők is hibátlant mentek, de gyorsabbak voltak, így másodikként zártuk a versenyt. Egy kis lovas szobrocska és szalag volt a jutalom. És kaptunk egy oklevelet, miszerint mi voltunk Halas legjobb csapata. Összevetve jó volt, és még elmennék többre is. És fogok, az biztos. Ja igen, és az egyéniben 28 versenyző volt, a csapatban pedig 12.