A megbeszéltek szerint reggel elindultunk a kutyáért, ám ekkor még nem volt biztosra eldöntve, hogy kant vagy szukát hozunk-e haza.

Meg is érkeztünk és Sz. kihozta a két kant, akik közül lehetett választani, így rögtön el lett döntve, hogy még egy kan kutyánk lesz. Az egyik kutyusnak kicsit rövidebb szőre volt és picikét kisebb a másiknál, a másik pedig jó húsban levő kis borzaska volt. Mind a kettő egyformán odajött hozzánk, simogattuk őket, próbáltuk eldönteni, hogy melyik legyen. Aztán apu elkezdett tapsolni, mintegy imitálva a hirtelen zajokat, mint a puskalövés és borzaska egy kicsivel jobban vizsgázott, mint a másik, úgyhogy ez alapján őt választottuk. A kutyussal együtt kaptunk kicsi tápot és fagyasztott husit, meg persze az oltási könyvét. Én az ölemben fogtam, így indultunk haza.

Hónapokkal Lady halála előtt elkezdtünk arról beszélgetni, hogy milyen kutyánk legyen következőleg. Több fajta is szóba került, mint a golden retriever, a border collie és az angol szetter (az én részemről), magyar vizsla (anyu szeretné), illetve a moszkvai őrkutya (apu szeretne ilyet, de több ponton is elbukik).

Aztán novemberben Lady elpusztult, így hamar sürgőssé vált a dolog, mivel Beni nem egy ugatós kutya, illetve mióta egyedül maradt, elég sokszor “félre” ugatott (nem jött senki, vadak sem voltak, valószínűleg a másik tanyában elő kutyákkal kommunikált), ami elég bosszantó volt. Viszont még mindig nem döntöttünk a fajtáról.

December utolsó vadászatánál az egyik vadásztól csak úgy mellékesen megkérdeztem, hogy tud-e vadászatra tenyésztett goldi kiskutyát, aztán mondta hogy tud, de inkább Ausztriában és 1200€-ért. Egy kicsit meglepődtem, ugyanis Ladyt anno a bőven a töredékéért vettem tenyésztőtől.

Otthon vitattuk a dolgot, megéri, nem éri… Én egyet szerettem volna: ne szaporítótól vegyünk kutyát.