EquestrianBlog
Mi a helyzet azokkal a pocsolyákkal?
2014. szeptember 14., vasárnap
Olvasási idő: 3 perc

A mai napot egy tereplovaglással koronáztuk meg.

Nyergeléskor eltaláltam, hogy mi lenne, ha nyerget cserélnénk, vagyis Zsófi lovagolna a westernben, én pedig angolban Remi hátán. Örömmel egyezett bele, így is lett. Először Kristályt nyergeltem fel, majd Remin is gyorsan túlestem. Út közben felajánlottam, hogy kerüljük meg a Sóstót, mivel Remi még nem volt arra, és ezen az őszön én sem. És mint kiderült, Zsófi sem. Miután lefordultunk a vasúti átjáró után, a földesúton pont jött egy anyuka a lányával, mindketten kutyát sétáltattak. Mi lementünk a fűre. A kislány egy vizslát vezetett (vagy fordítva), aki annyira érdekesnek találta a lovakat, hogy megugatta őket. Közelebb irányítottam hozzájuk Remit (Zsófi is utánunk jött), had szokja a kutyus a lovak látványát. Kicsivel később továbbindultunk. A földútra visszatérve beugrattam Remit vágtába, ami nem sokára egy pocsolya miatt meghiúsult. Ugyanis Remi fél a pocsolyáktól.

Olvass tovább!

Hosszú hétvége
2014. március 16., vasárnap
Olvasási idő: 4 perc

Péntek Szóltam Zsófinak, hogy jöhet hosszú hétvégre. Nos, én megkaptam a pénteket szünetnek, ők nem, de így is korán futott be a busz, amivel uncsitesóm jött. Mivel már régóta szajkóztam anyuéknak, hogy ha jön a Zsófi, be akarok menni Remivel a lovardába. Anyu nem igazán volt oda az ötletért, így hagytam. Viszont kikötötte, hogy akkor legalább ne szombaton menjünk, amikor nagy a forgalom, ráadásul 15-e miatt duplán. Akkor menjünk pénteken. Zsófi lecuccolt, pihentünk egy kicsit, majd fél négykor nekiálltunk nyergelni. Zsófi egyedül felszerszámozta Kristet (csupán a kantárnál volt egy kérdés, hogy elég szoros-e), én meg apuval Remit nyergeltük fel. Nem futóztam le, mert gondoltam, hogy a legeltetés miatt úgyis kifutják magukat.

Olvass tovább!

Megjöttem
2013. július 31., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Tíz (LA-Frankfurt) plusz két (Frankfurt-Bp) órás repülőút, és még két órás hazaút után, összesen 4 óra alvással harminchat óra alatt, még volt energiám lóra ülni. Kellett. Negyedik hét után csak annyit mondtam: már csak két hét. És konkrétan onnantól terveztem, hogy megjövök és lóra ülök.

Meglátszik az egy hónap kiesés. Krist teljesen, hogy is mondjam… befásult. Szája kemény lett, csizmára alig reagál (annak ellenére, hogy mennyire megpuhítottam). Pálcát is kellett használnom, annak ellenére, hogy egyáltalán nem szoktam.

Kimentünk a Sóstóra, találkoztunk egy csapat kisgyerekkel. Simogatták Kristet, engem meg kérdésekkel bombáztak. Csak az alapok: hány éves, az én lovam-e, mióta van meg, milyen természetű, hogy érek rá, van-e másik ló, az hány éves, stb. Utána átmentem az főút túloldalára, majd az egyik utcán elfordulva az Epreskerten végig. Aztán haza.

Krist patája még elég érzékeny, az apró kavicsoktól lesántult, és le kellett állni, hogy majd pár lépés után újra jól legyen.