Úgy néz ki, lassan egy két és fél éves út végére érünk Tarzannal, aminek persze lesz még folytatása, hiszen mindenen lehet tökéletesíteni.
Tavaly júliusban volt utoljára vadász edzése Tarzannak, azóta mindenki (Petiék is és én is) elfoglalt volt. Októberben szólt Bori, hogy lesz VAV vizsga, amit a szakdolgozat írás miatt nem tudtam bevállalni, majd jött a téli vadászidény, ami ugye aránylag jól sikerült… jó, oké, végül is tök jó volt és kellett Tarzannak.
Május elején szólt újra Bori, hogy újra lesz VAV vizsga, de előtte tartanak egy négy alkalmas felkészítőt. Nagyon örültem a lehetőségnek és természetesen nem volt kérdés, hogy menni fogunk a felkészítőre is és a VAV vizsgára is.
04.24-én volt az első alkalom, azonban erről az időpontról még nem volt infonk (mivel ez után szóltak), de elmesélés szerint nem maradtunk le sokról, hiszen főleg fegyelmezés volt.
05.08-án volt a következő alkalom, amire el is mentünk Tarzannal. A szokásos találkozóhelyen találkoztunk 9-kor, majd miután mindenki megérkezett átmentünk a gyakorlás helyére. Elsőként egy egyszerű lefuttató sétával kezdtük a programot, ám mivel Tarzan úgy mutatkozott be, hogy agresszívan lemorogta a számára ismeretlen kutyákat, plusz ott volt Cady is, akit eleve nem bír, így ő egyedül pórázon ment mellettem. Bent az erdőben csere volt, a nyugis kutyákat elengedve hagyták a gazdik, Cady pórázra került, Tarzant pedig szabadon engedtem és így indultunk visszafelé a kocsikhoz. Ezután elkezdődött a szokásos engedelmességi gyakorlás. Levettem Tarzanról a pórázt és így gyakoroltunk. Minden rendben volt, ügyesen csinált mindent (sőt nem is hisztizett unalmában, ahogy szokott). Egyedül akkor ugrott ki, amikor Peti először elsütötte a riasztó pisztolyt (engem is meglepett, nem számítottam rá, így a kutya kiugrását sem tudtam lereagálni). Gyorsan rendeztük sorainkat, a másik két lövésnél már nem volt semmi baj, Tarzan ügyesen ment mellettem.
Az engedelmességi kör után kettesével mentünk az apport feladatra. Először egy fácánt és egy kacsát dobtak el nekünk. Tarzan megtalálta először a fácánt, felvette, de megérezte a kacsa szagát, ezért eldobta és elhozta a kacsát. Ez nem jó, ugyanis azt kell elhozni, amit felvesz a kutya, nem dobhatja le. Nem tudtam mit csinálni, Tarzan elhozta a kacsát, majd elhozta a fácánt is. Megvártuk Zolit és Botondot, majd visszamentünk várakozni. Másodjára egy nyulat dobtak el, amit Tarzan meglepően ügyesen hozott el (a téli tapasztalat alapján voltak kétségeim).
Miután mindenki kétszer sorra került, átmentünk a lucernaföld túloldalán lévő kiszáradásban lévő tóhoz. Tarzan csak mellkasig tudott a vízbe gázolni, ugyanis ennyire sekély volt az elmúlt évben még bőven úszásra alkalmas tó. Dáviddal és kiskutyájával és Tarzannal próbáltuk kihalászni a bedobott dummy-t, ugyanis Tarzan folyton ledobta a tó szélén még épp olyan távolságra, hogy ne tudjam kézzel kiszedni és ment vissza úszni. Végül nagy nehezen sikerült kiimádkozni a dummy-t és Tarzant, és átmentünk a tó másik oldalára, ahol a többiek kacsát dobtak a kutyáknak.
Tarzan itt már hisztizett, mindenképpen menni akart a vízbe, de voltak előttünk. Végül sorra kerültünk, bedobtam Tarzannak a kacsát, aki kihozta a part szélére, majd vissza is ment úszni. Onnan sehova tovább. Hiába szóltam rá, csak úszott és úszott, és mint aki süket lenne. Végül csak sikerült kikönyörögnöm a vízből. Kétszer eljátszottuk még ezt, aztán átadtam a kacsát a következőnek.
Peti azt mondta, hogy ezt azért csinálja, mert már agyilag fáradt volt és tisztában van azzal, hogy a vízben már nem tudom elérni.
Végül mindnyájan elköszöntünk és hazamentünk.
05.22-én volt a következő felkészítő, amire nem tudtam elmenni, mivel akkor voltam a debreceni táborban. Azt beszéltük meg, hogy apu megy Tarzannal, ám végül úgy oldották meg, hogy reggel apu elvitte Tarzant a gyakorlás helyére, ott hagyta Petiéknek a kutyát és a gyakorlás végén elment érte. Bori elmondása alapján egész ügyes volt, nem volt vele semmi gond.
Ma volt az utolsó felkészítő a vizsga előtt. 8-ra beszéltük a találkozót, amiről kicsit késtem, mert apuék sem voltak itthon, így nem igazán akartam itthon hagyni Bogyót, de végül kénytelen voltam elindulni (így csak 10 percet maradt egyedül Bogyi). Petiék épp szemben jöttek velem, így megfordulva mentem utánuk a gyakorlás helyére.
Az első felkészítőhöz hasonlóan sétával kezdtük a foglalkozást. Tarzan pórázra volt fogva, míg a többiek szaladgáltak. Vinnyogással, ugatással adta tudtunkra nemtetszését, de mivel voltak új kutyák, ezért nem akartunk kockáztatni (+ Cady is volt). Visszafelé sétálva cseréltünk Cadyvel, szerencsére ekkor már nem volt gond.
Először egyesével gyakoroltunk, Bori dobta el a kacsát és a fácánt. Tarzan mindkettőt visszahozta, azonban 1-2 méterrel előttem dobta le a tetemeket, így Bori ajánlására félre vonultunk és külön gyakoroltunk egy kacsával az ülve átadást. Pár lépéssel a leültetett kutyától tettem le a kacsát, elhozattam vele, de Tarzan mindig előttem dobta le a kacsát. Leültettem és a szájába toltam a tetemet, de nem akart menni, Tarzan mindenképp ki akarta engedni a szájából azt. Támadt egy ötletem, úgyhogy Tarzant fektetve otthagyva megkerestem a kocsiban a dummyt. Ezzel már nagyjából ment az ülve átadás, szívesebben tartotta a szájában. Visszaváltottunk a kacsára, ezt megint nem akarta tartani. Akkor hagytam vele abba a feladatot, amikor egy picit hajlandó volt tartani a kacsát (itthon persze ezzel semmi gond, amikor labdával gyakorlok vele, tartja egészen addig, amíg el nem veszem tőle).
Pihenésképp becsuktam a lehúzott ablakú kocsiba kb. 10-15 percre, majd visszamentem érte. Ekkor került elő a nehéz nyúl, amit a legtöbb kutya otthagyott, Tarzan azonban ügyesen elhozta (és ledobta előttem). Örültem neki, mert legalább beleállt a feladatba.
Kis várakozás után Peti elhívott minket utolsóként és az volt Tarzan feladata, hogy amíg sétálunk, légszimattal találja meg a ketrecben levő élő fácánt. S alakban mentünk jobbra-balra, Tarzan pedig ügyesen követett minket és egész hamar meg is találta a tyúkot.
Ezután két részre osztottak minket a szerint, hogy melyik kutyának volt már tapasztalata vonszalék kiszaglásával. Négyen tartottunk Petivel (a tapasztaltak pedig Borival), aki elmondta, hogy mit kell várnunk a kutyától és mit kell nekünk tennünk. Másodikként kerültünk Tarzannal sorba, Peti pedig nekünk is kihúzta a nyomvonalat. Tarzan első alkalommal inkább átváltott légszimatra és úgy kereste meg a tetemet és hozta vissza. Másodjára (miután mindenki sorra került és újrakezdtük a kört) viszont én bénáztam, túl hamar engedtem el a kutyát, de visszahívtam és újra elkezdtük a feladatot. Pár lépéssel később elengedtem, ő pedig a feladatot kitűnően hajtotta végre, az orra végig a földön volt és szépen visszahozta a fácánt.
Miután mindenkinek megvolt a két köre, visszamentünk a kocsikhoz, ahol Boriék már ott voltak és megbeszéltük, hogy akkor átmegyünk a közeli tóra és ott megmártjuk a kutyákat, hiszen meleg volt.
Így is történt, két páros kivételével mindnyájan átmentünk a vízhez. Tarzannak nem kellett könyörögni, azonnal a vízbe vetette magát, azért a legtöbb vizslát sem kellett félteni. Peti ide is elhozta a tetemeket és egy távolabbi helyen kezdtek el a többiekkel gyakorolni.
Mivel majdnem dél volt, délutánra pedig családi program volt megbeszélve, ezért kutyával az oldalamon odamentem Petiékhez, hogy elköszönjek, amikor is bedobták a kacsát, ami egy másik kutyának volt címezve, mire Tarzan és egy harmadik, szintén pórázon levő kutya be akart rontani a vízbe, amiből az lett, hogy Tarzan rátámadt a harmadik kutyára. Sikerült kirántanom a szituációból, de nagyon mérges voltam. Megdorgáltam, de láttam a szemén, hogy még mindig féltékeny, így bocsánat kérés után elköszöntünk és indultunk is haza.
Nem tudom, hogy lehetne ezt megoldani, legszívesebben legközelebb ráraknám az elektromos nyakörvet és azt szeretném használni, mert eddigi tapasztaltok szerint a pofon és a mérges hang nem ér semmit és elegem van már Tarzannak a dominanciájából, erősködéséből és a féltékenykedéséből.
Mindenesetre jövő hét vasárnap vizsga.