4 hónaposan (márc. 16 – ápr. 15.)
Amint kicsit melegebb lett, elvittük Tarzant egy sekélyebb vízhez (ahol korábban már vadásztunk), hogy szokja a tocsogást. Vittem magunkkal labdát és juti falatot is, de nem annyira élvezte a vizezést (lehet hideg volt még neki), de így is eltocsogtunk fél órát. Odafelé velünk utazott az utastérben, de hazafelé – mivel tiszta víz volt – kitettük őt a csomagtérbe, viszont ez nagyon nem tetszett neki. Azóta fél a kocsiban levéstől, de ezen dolgozunk.
Hogy szocializáljam, egyik hétvégén kocsiba raktam a kutyákat és kimentünk az egyik kedvenc helyemre túrázni és fényképezni. Tarzan végig Beni után futott, de engem is figyelemmel követett és ha hívtam, legtöbbször velem tartott. Odafelé és visszafelé is behányt a kocsiba.
Másik hétvégén vettünk egy adag lufit, hogy Tarzant lufi-teszteljük, imitálva ezzel a puskalövést. Kb. 5-6 lufit durrogtattunk el. A procedúra az volt, hogy én fogtam a kutya egyik kedvenc labdáját, kiáltottam egy Lövés!-t, mire apu kidurrantotta a lufit, én pedig ezzel egy időben eldobtam a kutyának a labdát, hogy visszahozza. Tarzant először meglepte a durranás hangja, de a többi durrantáskor már nem nagyon érdekelte, csak hozta a labdát. Beni persze már az első alkalommal beszaladt az irodába.
Megvolt az első közös lovaglás is. Úgy terveztem, hogy kerülök egy nagyot Reménnyel, de Tarzan kikísért minket a külső kapuig. Bár nem akartam ilyen korán (4,5 hónaposan) hívni magammal (főleg az engedelmesség hiánya miatt), de mivel kijött velünk a kapuig (és még nem ismeri a Befelé! szót), ezért végül belenyugodtam és ő is velünk tartott. Persze a rá való tekintettel módosítottam a tervezett útvonalat, így a lehető legkisebb körön mentünk elég lassú tempóban (kb. talán kétszer ügettem pár métert). Végig szépen követett minket, egyedül a szomszéd póniját (és nyihogását) nem tudta mire vélni.
Múlt héten szombaton F. Peti rám írt, hogy mi lenne, ha vasárnap összejövünk a kinti réten kicsit szocializálni és játszani. Felraktam rá a nyakörvet és vittem magammal juti falatot és játékot. Kicsit várni kellett, míg Peti is megérkezett, ő is elhozta a kutyáját, Lajtát. Tarzan rögtön le is támadta, ismerkedett vele, onnantól kezdve a szavam kb. fél órán át semmit sem ért, így annyiban is hagytuk a „tanulás” témát. E helyett inkább beszélgettünk és sétáltunk egyet, míg a kutyák körülöttünk rohangáltak. Tarzan hamar lefáradt és a vizsla sem volt már újdonság, innentől a törpe is kicsit kezelhetőbb volt: visszajött, ha hívtam és az árnyékban pihent. Végül Peti elővette a bűvös zsákot és mutatott néhány szagmintát Tarzannak: a nyúlláb nem érdekelte, ellenben az őzlábra rögtön ráharapott.
Elkezdtem neki megtanítani vacsoraadáskor a Tied!-et (már eleve ülve várja, hogy letegyem elé a tálat a kajájával), ezzel párhuzamosan apu is tanítja neki reggel. Legalább másfél hete próbáljuk neki tanítani, először majd kitépte magát a kezemből, másodjára kicsit nyugodtabb volt, a harmadik alkalomtól pedig csak tartani kellett a parancsig. Az elmúlt napokban csak rátettem a kezemet a nyakára, vagy csak a szőrénél fogva tartottam, de ma (19-én), mikor letettem elé a tálat, végre nem támadta meg azt, hanem várt. Kb. három másodperc múlva megengedtem neki, hogy egyen és alaposan megdicsérgettem.
Egyébként mindig „segít”. Segít Reményt vezetni és a körkarámos edzéseket sem hagyja ki. Elviszi, majd kérésemre visszahozza a papucsomat (már amikor). Gyomláláskor kiveszi a gazt a ládából és elviszi, e mellett pont oda fekszik, ahol a gaz van. Még mindig kertészkedik. Rászokott az ugrálásra, ami elég kellemetlen a hozzánk jövő ügyfelek és vendégek miatt. A harapásról még mindig nem szokott le, de ha rászólok, akkor abbahagyja. A Kifelé!-t érti, de abszolút nem érdekli, így amikor bejön a konyhába és rászólunk, akkor csak odasétál az ajtóhoz, ott meg elterül és bociszemekkel néz ránk, hogy milyen rossz élete van. Egyébként szinte minden étkezésünket végigasszisztálja a konyhaajtóban a jelenlétével.
5 hónaposan (ápr. 16 – máj. 15.)
Elkezdtük vele a vadász foglalkozásokat, szerintem megér ez egy külön bejegyzést, egyébként vannak jó pillanatok, de legtöbbször közömbös. Na majd meglátjuk.
Nagyon sokat nőtt és nagyon sokat fejlődött.
Már kész kispasi. Mint már írtam, jó nagyot nőtt, kb. egy tenyérnyi hiányzik ahhoz, hogy utolérje a Benit. Levedlette magáról a kölyökbundáját, ennek ellenére a nyakán és a mellkasán még mindig puha, ellenben a hátán kicsit durva a szőre. Az elülső fogai is kicserélődtek, a két alsó szemfoga még folyamatban van.
Éppen a növése miatt múlt héten ágynyugalomra ítélte a doki, magyarán csak annyit mozoghat, amennyit mellettünk sétálva mozog, vagyis nem jöhet egy ideig velünk lovagláskor, vagy nem futtathatom meg a fűnyírótraktorral.
Peti tanácsára elkezdtem azzal a (következetes) módszerrel nevelni, amit még anno Pankával csináltam, mert muszáj, különben elszemtelenedik (már kezdi).
Néha tök okos, néha meg néz rám, hogy mi bajom. Viszont ahogy veszem, a Tied! már fixen megy, sőt ha rászólok egy Nem!-el akkor vissza is ül a fenekére és vár, sőt a macskát is engedi enni a kajájából (kénytelen), de amint engedem neki az evést, rájuk morog. Szerencsére a Kifelé! is már nagyjából hibátlan, ha mégsem, utána megyünk a dolognak és csak azért is kiküldjük. Tanyán belül a Gyere ide! szintén nagyjából hibátlan, viszont külsős területen le se tojik, ez pláne akkor rossz, amikor hatótávolságon kívül van, mert nem tudok odacsapni, hogy figyeljen rám.
Nagyon örülök, hogy 90%-ban leszokott a harapdálásról, pedig a végén sajnos ügyfeleknek is odacsípett egyszer-kétszer, de az utóbbi két hétben nagyjából abbamaradt.
A vadásztanítás miatt kénytelenek vagyunk néha autókázni (amikor nem a kinti legelőn van a foglalkozás), az utolsó alkalom kivételével mindkétszer behányt, legtöbbször oda-vissza, ekkor a hátsó raktérben utazott. Az utolsó alkalommal viszont a lábam mellett utazott (nem én vezettem), ekkor nem történt baleset.
Hogy ne féljen, az utolsó kocsikázás előtt megpróbáltam napokkal előtte beszoktatni a Navarába az anyósülés elé némi jutalomfalat és Beni segítségével. Napról napra egyre jobban ment, először nagyon nyafogott és kérette magát, az utolsó alkalommal viszont szó szerint repült a kocsiba és megtanulta azt is, hogy ha kinyitom az ajtót nem kell rögtön kiugrania.
A legnagyobb örömöm viszont, hogy Beni játszik vele és nem csak letorkolja, ha Tarzan cseszteti. Ez kb. egy hete kezdődött és legtöbbször vacsi után kapom őket játékon és imádom őket ilyenkor nézni.
Szerencsére az apport még mindig érdekli, de óvatosan kell kezelni, hogy ne unja el. Ismerősék gyerekeinek hatására elkezdtünk focizni, amit imád. Élvezi, hogy elveszi tőlem a labdát, aztán kergetem miatta, majd pattanó izmokkal várja, hogy elrúgjam a bőrt. Egyébként nagyon okos, a labdával a szájában direkt hátat fordít nekem, hogy ne tudjam elvenni tőle a labdát.
Tegnap pedig kimentünk a tóra első alkalommal vizezni, ami röviden nagy élmény volt neki, hosszabban meg majd megírom külön.
6 hónaposan (máj. 16 – jún. 15.)
Visszanézve a képeket, látszik, hogy a két hónappal korábbhoz képest mekkorát változott: a kuvasz-féle bolyhos kiskutyából egy jól kinéző goldi-pasi lett.
Csak egy óvatos-büszke megjegyzés (amit a másik bejegyzésben is megemlítek): a május utolsó foglalkozásán, miután kihagytunk az ágynyugi miatt két hetet, kitűnően viselkedett és a Peti is alaposan megdicsérte. Sokat nőtt és sokat fejlődött is agyban, engem is meglepve ezzel.
Még mindig nem engedem magammal lovagláskor, hogy velünk jöjjön, bár egyenlőre fogalmam sincs, hogy mikortól jön el az a pont, hogy engedjem neki. Egyébként ilyenkor, már lovon ülve szólok apunak, hogy fogja meg a Tarzant, de a kutya van olyan okos, hogy amikor apu hívja őt az irodába, akkor nem megy be (máskor egyébként meg alig lehet kiküldeni). Ilyenkor kénytelen bevinni kézben a már nem is olyan könnyű szőkét, ahol ő meg hisztizik egy kicsit, hogy ki van hagyva a buliból.
Amikor bejön a konyhába, tudja hogy nagyon nem jöhet be, ezért ott marad az ajtóban és miután egy kicsit ülve figyel minket, majd eldobja magát és ilyenkor tökre úgy hangzik, mintha földrengés lenne. Továbbra is asszisztenskedik a legtöbb étkezéskor.
Visszatérve a lovakhoz, továbbra is húzza-vonja a vezetőszárnál fogva a őket. Már ha meglátja a vezetőszárat a kezemben, tiszta izgalom lesz és a fejem fölé kell tartanom a kötelet, hogy ne kapja ki a kezemből. Kristály egyébként nem nagyon szereti, mindig megkergeti a kutyát. Bár ez lehet a miatt is, hogy unja már a szőke játékos ugrálását az orra előtt. A macskákat már nem nagyon kergeti, illetve továbbra is rászólok, ha mégis megteszi. Ilyenkor kb. telibe gázolja őket. Jane-ről leszállt, már nem ő a kedvenc macska.
Imádja a pocsolyákat, Benivel együtt cinkosan fekszenek bele, hogy a fehér kutyából szürkére változzon át.
A szőrápolást még mindig játéknak hiszi, ami nekem egy fájdalmas művelet, mivel folyton harapdál és próbálja kivenni a kezemből a kefét. Ilyenkor kénytelen vagyok őt valamennyire lefogni, ami persze nem tetszik neki.
Továbbra is vadászik a buborékokra és most már a legyekre is, hozza a játékát, hogy dobáljam neki és továbbra is szeret velem focizni.
Játék dobáláskor, ha mondom neki, hogy Marad! vagy megfogom pár szőrszálát a nyakán, csak hogy érezze a kontrollt, ilyenkor csak akkor megy el az eldobott játékért, ha a Hozzad!-dal megengedem neki. Most ez a legújabb. Itthon a füttyre és a Gyere ide!-re rögtön jön, kívül még mindig hajlandó elkalandozni vagy letojni, pláne ha messzebb van és nincs a kontrollom alatt. Ez ellen a legjobb egy elektromos nyakörv lenne, de még túl korai a használata.
Mostanában az időjárás viharosra fordult, nagy zajjal és fénnyel, ami eléggé megijeszti a kutyát. Első alkalommal úgy megijedt szegény, olyan gyorsan rohant a mennydörgés elől (ami ugye mindenütt ott van), hogy kutyát így futni csak nagyon ritkán láttam eddig.
Egyik nap ismerősünk hozott egy anyajuhot, aki megszeppenve bégetett a futón, mire Tarzan megugatta és a sárgább szőrei a nyakán és a gerince mentén felállt, én pedig így még sosem láttam őt.
