FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Tarzan hivatalosan is vadászkutya lett
2022. 06. 12. • Tarzan
Olvasási idő: 6 perc

Annyira büszke vagyok erre a kutyára, annyira odatette magát mai gyakorláson, ami valójában a vizsga volt, mintha érezte volna, hogy ennek az alkalomnak tétje van. Attól, hogy ez egy vizsga alkalom volt, én teljesen gyakorlásként kezeltem, hogy ne izguljak.

Reggel nyolckor találkoztunk a szokásos helyünkön, ahol Peti folyamatosan adminisztrálta az érkezőket, ellenőrizte az adatokat és leolvasta a kutyák chipjét. Na igen, a chip. Tarzannak egyszerűen nem találtuk meg a chipjét. Végül feladtuk és egy rövid köszöntő után elindultunk a vizsga helyszínére, ami egy olyan hely volt, ahol még sosem voltunk. Egy tök jó hely volt, a vizsga szempontjából tökre megfelelő, ugyanis volt magas fű és egy mély, úszható tó is (sőt annyira megtetszett, hogy biztos vinni fogom oda a kutyát, pláne mert már alig találni úszható helyet).

Odafelé felhívtam aput, hogy mire emlékszik, hova tette be a doki a chipet, először nem tudta, majd visszahívott, miután megkérdezte a dokitól: a nyak bal oldalán kellene lennie.

Mikor megérkeztünk a helyszínre, Peti újfent átnézte a leolvasóval, de továbbra sem lett meg.

Hat kutya sorakozott fel, kettő magyar vizsla, egy német vizsla, egy gordon szetter, egy olasz (?) pointer illetve egy golden retriever. Peti felosztotta a sorrendet, mi utolsóként mentünk, párban egy magyar vizslával. (Közben Bálint Rudival áttúrta a területet, hogy ne legyen állat, ami esetleg elvonja a figyelmet.)

Elsőként felálltunk egymás mellé hajtást imitálva. Kettessével engedtük el a kutyákat, miközben sétáltunk előre, Dávid pedig lőtt egyet minden egyes párosnál. A feladat lényegében az volt, hogy a kutya menjen előre, keressen és ne ijedjen meg a lövésre, illetve a feladat végén visszahívható legyen. Utolsó párosként engedtem el Tarzant a vizslával. Tarzan először nekiment a másik kutyának, de erős rászólás után szerencsére visszajött és előttem keresett. Dávid lőtt, Tarzan pedig tökre izgatott lett, de nem csinált semmit, csak kereste a leeső vadat. Pár lépés után vissza kellett a kutyákat hívni és Tarzan meglepő módon jött is vissza. Ezzel az első feladatot abszolváltnak tekinthettük.

Második feladatként Peti elrejtette a magas fűben a ketrecben lévő fácántyúkot és légszimattal meg kellett a kutyáknak találni. Sokat kellett várni, mire utolsóként sorra kerültünk, de szerencsére árnyék alatt tudtunk lenni. Mikor sorra kerültünk, Peti elmondta, mi a feladat és mit várunk a kutyától. Tarzantól persze azt nem vártuk el, hogy mutassa meg a megtalált vadat, mivel nem vizsla, elég nála, ha csak megtalálja. El is indultunk ketten a kutyával a mutatott irány, a ketrec felé, Tarzan pedig előttem keresett. Nem kellett túl közel menni a ketrechez, ugyanis Tarzan egy ponton túl jó szimatot kapva magabiztosan találta meg a tyúkot, még mielőtt én megláttam volna.

Következőként apport volt a feladat. Mindenkinek kidobtak egy nyulat és egy fácánt a fűbe és azt kellett a kutyáknak megtalálni. A második párosnál volt egy kis közjáték, mivel a két kutya egyszerűen nem találták meg a nyulat, így Bálint és Rudi segítségét kellett igénybe venni. Végül Bálint találta meg a tetemet, amit újra elhozattak a két kutyával. Ezután beljebb mentünk a fűben, ami azt jelentette, hogy fél távon a nekünk eldobott tetemhez képest voltak korábban a korábbi párosok tetemei és ez megzavarhatják a kutyákat. Először a vizsla hozta el a két tetemet nagyon ügyesen, aztán én álltam Tarzan elé, hogy ne lássa, hova dobja Bálint a két vadat (én közben próbáltam lesni, hogy irányt tudjak adni a kutyának). Peti engedélye után levettem Tarzanról a pórázt és elküldtem a nyúl irányába, amit ügyesen visszahozott, bár egy-két méterre tőlem ledobta, de tudtam vele korrigálni és a lábamhoz hozatni (az ülve átadást nem is vártam el, ennek ellenére épp elkaptam, amikor kiköpte a tetemet). A fácán már kicsit nehezebb eset volt, mert nem is láttam pontosan hol van, illetve megzavarta a félúton lévő korábbi nyomok. Közelebb sétáltam a tetem vélhető helyéhez (Peti irányított) és próbáltam segíteni a kutyának. Végül megtalálta, nem is annyira közel hozzám (vagyis önállóan) és elhozta, kicsit visszafelé sétáltam a kiinduló ponthoz és csak ott vettem el a kutyától a fácánt.

Negyedikként vízből kellett kihozni a tetemet. Ettől a feladattól féltem a leginkább a korábbi tapasztalatokból következtetve. Félreállva vártam míg sorra kerültünk, ugyanis a korábbi várakozások során Tarzan oda-odamorrantott a többi kutyának, így igyekeztem odafigyelni, hogy elkerüljem az összecsapást. Újfent utolsóként kerültünk sorra, Peti bedobta a kacsát, én pedig a parton újfent levettem Tarzanról a pórázt és ő csak akkor indult meg, amikor engedélyt adtam neki. Nem is kellett kétszer mondani, csobbant a vízbe, beúszott a kacsáért és hozta is kifelé. Kint a parton félúton megállt a meredeken, visszafordult és kacsával a szájában tett egy tiszteletkört a vízben. Én itt csak nevetni tudtam (Peti is nevetett, hiszen ismeri Tarzannak a vízhez való hozzáállását). Másodjára is kihívtam a kutyát és egyre messzebb mentem, miközben jött felém, hogy hozza a kacsát és ne forduljon vissza. És ez így is történt. Ügyesen feljött hozzám, átvettem tőle a kacsát ám épp meg akartam fogni, amikor visszafordult és visszament úszni. Peti rábólintott, hogy semmi baj, had menjen, meleg van és a feladatot is megcsinálta lényegében. Miután odaadtam Petinek a kacsát, lementem a víz szélére és egy kör úszás után kiparancsoltam Tarzant a vízből (ő meg ártatlan szemekkel nézett rám, hogy biztos?). Ki is jött, elkaptam a grabancát és pórázra fogtam. Kicsit távolabb mentünk, hogy had hemperegjen, szárítkozzon póráz nélkül.

Mikor visszamentünk a többiekhez épp állt a vizsga, mert Peti gyorsan megírta a kártyát egy siető párosnak, majd miután ez megvolt, jött az utolsó feladat.

Utolsóként kihúzott csapán kellett megtalálni a tetemet. Megint utolsóként mentünk, amíg Bálint kihúzta a kacsát, addig Tarzan előtt álltam, hogy ne lássa. Peti szólt, hogy mehetünk, és ahogy az utolsó gyakorláson tettük múlt héten, elindítottam Tarzant a csapa elején és hagytam, had dolgozzon. Földbe nyomott orral dolgozott és a végét már nem is láttam, csak annyit láttam a hátából, hogy elindult visszafelé, olyan magas volt a fű (egy Hozzad!-Al rá akartam erősíteni a feladatra). Peti megerősített, hogy hozza a kacsát, nem is kellett semmit mondani. Lábamhoz hozta, ott vettem át tőle a tetemet. Pórázra vettem a kutyát és elindultunk visszafelé a többiekhez. Közben Petivel megbeszéltük, hogy kellett Tarzannak az idei idény, jó, hogy csak most vizsgáztatom.

Visszaérve Peti elmondta, hogy mindenkinek sikerült a vizsga és időt kért, míg megírja az igazolványokat, addig mi gyakorolhatunk a kutyákkal, ha szeretnénk. Senki sem mozdult (legfeljebb az árnyékba), így hát kihasználtam a lehetőséget, és jutalomként hagytam Tarzant úszni. Legalább 10 percet úszott, közben három-négyszer kijött a partra lerázni magát, mire én megkérdeztem, hogy Vízbe!?, mire ő ment is vissza. Közben én másik gazdival beszélgettem.

Peti elkészült az adminisztrációval, így hát egymás mellé felálltunk előtte, oldalunkon a kutyákkal. Megdícsért minket, egyesével kiosztotta az igazolványokat, aztán minket említett példának, hogy két éve küzdünk és ma még is lett az eredménye, de ettől függetlenül még továbbra is kell gyakorolni.

Elkezdtünk szedelőzködni, én is beküldtem Tarzant a csomagtérbe, majd elköszöntem a többiektől és indultunk is haza.