Hát megjöttem. A héten délutánonként vagy valahol voltam, vagy a tanyán. Ma is csak azért jöttem hamarabb haza, mert elegem van ebből az időből. Mármint a kintiből. És csodák-csodájára esett a hó.  Inkább tavaszt kéne hírdetni. Ráadásul 7-e óta nem lovagoltam Kristen. És egyre inkább azt emlegetem, hogy kéne, de ha ettől a vacak időtől elmegy a kedvem. Inkább behúzódok a házba.
Tegnap vittem a lovaknak almát. Azért nem répát, mert Remi nem szereti. Az almát meg ugye már "ráerőszakoltam". Majd tavasszal a répát is. Még jó, hogy füvet eszik. Aztán Dorkáztam sokat, rátettem a hámot. Póráz nélkül, egyenlőre. Aztán a kiskan nélkül (mivel nem jött elő a hívószóra – fütyülésre) elindultunk a kutyákkal egy kisebb túrára. Nem messzire. A nagy fűben a kicsik játszottak, a nagyok, vagyis Lady meg Panka pedig körbe-körbe futkároztak, valamikor pedig hajtották a nagy semmit. Aztán egy kicsit megálltunk, had játszanak, aztán fordultam vissza. Visszafelé pedig megtanítottam Pankának a Lábhozt, hogy póráz nélkül mellettem jöjjön.
A címből pedig: a kicsik tegnap töltötték be a három hónapot, Remi pedig kedden lesz egy éves. Vén szamár. Inkább gyönyörű ló. Még két év és jön a legjobban várt rész. Bár azthiszem, belovagláskor szegényt sajnálni fogom. De még leválasztva sincs. Lekéne, mert így már nem merek kimenni vele terepre.
Szombaton viszont a hét fénypontja lesz: lovaglás Betyáron. Alig várom. Persze izgulok, hogy milyen idő lesz. Remélem jó.