Szombat
Szabadon, mármint egy szál kantárral lefutóztam Remit a kis futós helyen (a karám mellett). Kicsit se volt teli. Jobb kézre párszor kifarolt, balra meg vágtázott fél-fél köröket (kicsi a hely). Végül leraktam egy rudat, amit lépésben átlépett, ügetésben meg, mintha fél méter magas lenne, átugrotta, több körön át. Aztán visszavettem lépésre, megint átlépte, következő ügetős körnél meg már simán átlépte. Aztán mivel láttam rajta, hogy teli van még, kivontam a rudat és úgy hajtottam még pár kör erejéig. Ami viszont nagyon zavar, hogy bár megszokásból (elég rossz szokás), de csapkodja a fejét felfelé. Nem tudom, szabad-e rá már most martingált vagy kikötőt használni, hogy ne nagyon szokjon rá.
Utána felnyergeltem Kristet, megnézni milyen baja van. Kimentem a nagy futós helyre, ott tettem meg vele pár kört. Egy picit mintha szét lett volna esve. Majd kimentünk a btelepig, megnéztük voltak-e előttünk lovasok. Voltak. Ketten. De nem követtük őket.
Vasárnap
Miután lefuttattam a kicsit a karámban és mivel még mindig csapkodta a fejét, ráraktam a kikötőt, de annyit értem vele, mint a kantárszárral, hiszen ugyanolyan hosszú, mint a szár. Felültem rá, tettünk egy pár kört lépésben, majd ügettünk is egy kicsit. Csak hát kicsi a hely. Aztán bementünk az udvarba, megtettünk két kört, majd mentünk vissza. Kicsit hisztis, mert szeretné, ha komolyabban le lenne mozgatva. Hívtam a Pistit, de hát nem igazán akar jönni. Hát ez van. Majd megoldom.
Hétfő