EquestrianBlog
Tömören
2013. május 21., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Szombat

Szabadon, mármint egy szál kantárral lefutóztam Remit a kis futós helyen (a karám mellett). Kicsit se volt teli. Jobb kézre párszor kifarolt, balra meg vágtázott fél-fél köröket (kicsi a hely). Végül leraktam egy rudat, amit lépésben átlépett, ügetésben meg, mintha fél méter magas lenne, átugrotta, több körön át. Aztán visszavettem lépésre, megint átlépte, következő ügetős körnél meg már simán átlépte. Aztán mivel láttam rajta, hogy teli van még, kivontam a rudat és úgy hajtottam még pár kör erejéig. Ami viszont nagyon zavar, hogy bár megszokásból (elég rossz szokás), de csapkodja a fejét felfelé. Nem tudom, szabad-e rá már most martingált vagy kikötőt használni, hogy ne nagyon szokjon rá.

Utána felnyergeltem Kristet, megnézni milyen baja van. Kimentem a nagy futós helyre, ott tettem meg vele pár kört. Egy picit mintha szét lett volna esve. Majd kimentünk a btelepig, megnéztük voltak-e előttünk lovasok. Voltak. Ketten. De nem követtük őket.

Vasárnap

Miután lefuttattam a kicsit a karámban és mivel még mindig csapkodta a fejét, ráraktam a kikötőt, de annyit értem vele, mint a kantárszárral, hiszen ugyanolyan hosszú, mint a szár. Felültem rá, tettünk egy pár kört lépésben, majd ügettünk is egy kicsit. Csak hát kicsi a hely. Aztán bementünk az udvarba, megtettünk két kört, majd mentünk vissza. Kicsit hisztis, mert szeretné, ha komolyabban le lenne mozgatva. Hívtam a Pistit, de hát nem igazán akar jönni. Hát ez van. Majd megoldom.

Hétfő

Kétfeladatsor között fogtam magam és felnyergeltem Kristet. A báláknál vettem észre, hogy Panka jön mögöttünk. Visszaküldtem először Befelé!-vel, majd Tünés!-sel, de ez is hatástalan maradt így elordítottam magam, hogy Takarodsz vissza a helyedre!. Na, de ha hatástalan!!? Mikor a R. M.-ékhoz értem, és beszélgettem M.-al (kérdezte, hogy meggyógyult-e Krist, mi van a Remivel, meg hogy látta a bandériumosokat visszafelé menni (őket láttam a kapunk előtt elmenni, legalábbis a nyomaikat)). Na ekkor vettem észre, hogy Panka jön utánunk. A hülye ott kacsázott az úton, közben jöttek autósok is, meg bicajosok is. Nagyon mérges voltam rá. Aztán szerencsére jöttek apuék kocsival, szóval hazahívták. Kimentem Sóstóra, Krist nagyon szét volt esve. A vasút át se akart menni, így leszálltam, átvezettem. Kerestem egy alacsony ágat, letörtem, megkopasztottam és pálcának használtam. Kellett. Krist egy kicsit összeszedettebb lett, jobban figyelt rám. Végül átmentem az 53-ason, egészen a Merkbau utcájáig, ahol lekanyarodtam és az Epreskerten fordultam vissza. Kicsit beszélgettem a tesi tanárommal, majd jöttem vissza. A főút utántól eléggé megerőltettem: sokat ügettünk. Végére meg eléggé kifáradtunk mindketten. Mikor elengedtem a karámba, rögtön lehempergett, aztán meg zabozott.