EquestrianBlog
Új utakon
2011. október 19., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Általában alkalmanként új utakon megyünk Kristállyal. Így tettem tegnap is.
Nem tudom, emlékeztek-e, amikor tavasszal (?) kimentem a paprikaföldre, hát most arra jöttem haza.
Akkor kezdem az elejtől. Hazaértem, utána gyorsan felnyergeltem, ugyanis azt hittem annál melegebb nem lesz (ma még melegebb volt – ma is fogok egyet lovagolni). Ezentúl Lady is jött velünk, aminek hihetetlenül örültem. Elmentünk a btelep kerítése mellett, majd átmentünk az úton, el a szomszéd mellett. Nos, itt volt egy kis incidens a kutyákkal, ugyanis nagyon ismerkedni akartak kerítésen keresztül, de közben még Krist is parázott, hát hajtottam, hogy minél előbb elkerüljünk onnan. Aztán alighogy ezen túlestünk, anyu fölhívott, mert elfelejtette, hogy lovon vagyok. Én pedig elfelejtettem lenémítani, Krist meg megugrott, de azért felvettem a telefont. Mentünk tovább, kutyák vadásztak, meg csörögtek a kukoricában. Elmentünk egészen a csatornáig, de nem mentünk át, hanem lekanyarodtunk egy csatorna melletti út-félére. Aztán Krist elkezdett hazafelé rohanni, én pedig húztam vissza. Aztán találkoztunk egy ismerőssel, aki két fekete lovat hajtott. Kristály nagyon nézte őket, de inkább ők nyihogtak. Mentünk tovább haza, majd mikor átmentünk az úton és megérkezdtünk a btelep kerítéséhez, Kristály is megnyugodott, nem rohant már. Jó, ezt a rohanást betudhatom annak, hogy erősen sötétedett, és várta a kaját, ami már ott volt, mikor bevittem a karámba.