EquestrianBlog
Utóbbi idők
2011. augusztus 25., csütörtök
Olvasási idő: 2 perc

Nem tudtam milyen címet adni. Róluk.. hülyén hangzik.

Nos itt mindenkiről szó lesz. Újabban megint elkezdtem kutyát tanítani. Mindháromnál gyakoroltam, amit tudnak (Panka: ül, fekszik, marad, fordul, pacsi; Lady: ül, marad, hop (hátsó lábaira áll); Beni: ül, fekszik). Pankával elkezdtem gyakorolni azt, hogy ha a jobb lábamat emelem egy kicsit magasabbra, akkor a jobb mancsát ráteszi, ha pedig a balt emelem fel, akkor a bal mancsát teszi rá. Kezdi kapizsgálni, de még sok hiányzik. Néha tettem ki neki akadályokat, kérés nélkül, mutatásra megy minden.

Hát… Remire mostmár rá lehet tenni a kötőféket. Az a baj, hogy csak én foglalkozok vele, és csak hozzám van szokva. De más meg nem jönne ki, esetleg Zsófi, ha itt van, de az kevés. Más úgy nincsen.

Tegnap lefürdettem a lovakat. Remi jól tűrte, látszott, hogy jól esik neki ebben a nagy melegben. Még attól sem ijedt meg, najó egy kicsit, hogy húzom előtte a slagot. Miután elengedtem, minimum ötször meghempergett. Kis koszoska. Aztán Kristályt is lefürdettem, bevittem az udvarra legelni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a mellső két lábával áll a garázs betonján (jelenleg takarmányos, magasabban van kb. két lépcsőnyivel a betin) és a zabot+tápot+kukoricát zabálja, amit a galamboknak hagytunk. Elvittem lefuttatni a futós helyre, majd a végén a kötőfék és a futószár segítségével kantárt csináltam és szőrén bementem vele. 

Nem tudom, írtam-e már, de ma jön a kovács. Ha minden jól megy.