Tegnap délután kivittem Kristet legelni. Vígan neki is látott, hanem egyszer csak hopp, abbahagyta a legelést és bement a karámjába. Pont etetési idő volt. Megkapta a zabját. Hozzá sem nyúlt, nem legelt és szénát sem evett. Halálra aggódtam magam, hogy mi van, ha mégis kólika. Kihívtuk egyik ismerősünket, aki állatorvos, fél kilenckor megjött, én pedig majd sírtam az idegességtől és az aggodalomtól, hogy mi a baja, mert az ellés jeleit is felfedeztem és a kólikáét is. A kólika mellett szólt, hogy nem eszik az ellés mellett pedig, hogy pihenteti a hátsó lábát, kiáll a hátsó lábaival (a elsőkön normálisan áll, a hátsókat pedig kiteszi hátra és beterpeszt). E mellett levert volt, keringett a karámban, le akart feküdni. Na szóval, kijött a doki és ránézett: ez vemhes?! (Tényleg kicsi a hasa.) Aztán tüzetesebben megnézte: tejel, beesett egy picit a horpasza, a hátsó lábai sem a normális állapotban van, és a hasa a bordaív alatt eldeformálódik (ez már kb. két napja). Meghallgatta, van bélhang, a kötőhártyája normális. Légzése és pulzusa is oké. Nincs itt semmi kólika, hanem lehet, meg fog elleni. És megnézte azokat a jeleket is: érezte a méhösszehúzódásokat, és talán egy csikórúgást is. Megkönnyebbültem. Aztán fél 11-kor lementem még megnéztem, feküdt a drága. Aztán elmentem aludni. Most, reggel ötkor is megnéztem: semmi. Kicsit nagyobb a pérája, mint tegnap, még mindig levert és tisztán látszik, hogy össze van járva a karám. Most reménykedünk.