FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Vásárban
2013. 06. 02. • Kristály
Olvasási idő: 2 perc

Voltam vásárban. Lóval.

Ennek ürügyét a jövő heti lovas találkozó adta, ugyanis úgy volt, hogy Kristtel megyek, Szandyékkal a jobb oldalamon. Igen ám, csak Szandy csődöre eléggé izgatott minden lóra, így úgy beszéltük meg, hogy lovaskocsin tesszük meg a túrát. Szandyval a vásár körül találkoztunk volna, mert valahol onnan indul a csapat. Így Kristályt is békén hagyom, de a „vizsga” nem hagyott nyugodni, miszerint ha kimegyek a mai vásárba, és az utat is bírja, meg úgy általában jó fej, akkor megyek vele.

Reggel fél kilenckor, lovas szerkóban még azon gondolkoztam, menjek-ne menjek, megnéztem mennyi az út – oda 8 km, gyalog kb. egy óra -, de úgy döntöttem, hogy megyek. Kilenckor, amikorra az indulást terveztem, még anyunak segítettem, és miután elment, álltam neki nyergelni, csakhogy a pálca nem volt meg. Na, azt kerestük még negyed óráig, nem lett meg. Ágat törtem. Elindultam, az út tényleg egy óra volt, pedig ügettem is, hogy haladjak. Krist végig jó fej volt odafelé, pedig néhol elég nagy volt a forgalom, de az a fránya csatornafedő… na azt még mindig nem bírja. Kóvályogtam (szó szerint) a városban, mert nem akartam se nagy forgalmat, de le is akartam rövidíteni, de mégis muszály volt forgalmasabb helyen menni – mint pl. a kórház vagy a strand előtt. Még jó, hogy vasárnap volt. A kertvárosból az új úton végig full ügetésben mentem. Aztán megérkeztünk. Krist élénk volt, de szépen ment, összeszedett volt. Egy csomó ismerőssel találkoztam, sokmindenkivel beszélgettem. Az elején kislányokat sétáltattam. Meg kérdezték páran, hogy eladó-e. Nem. Nem tudom, mennyit, de szerintem két-két és fél órát kóvályogtam a  vásárban. Végül a gyülekező felhőktől félve elindultam haza. Visszafelé már gyorsabb volt, részben, mert tudtam, hogy merre kell menjek, másrészt meg siettem, ne ázzak el. Nem áztam. A vasúttól hazáig, meg szépen lazán léptünk.

Ami meglepett, hogy nem botlott, pedig eléggé szokása. Nagyon rendes és jó fej volt, nem kellett cseszegetni, hogy menjél már, a pálcát alig használtam. A kutyáktól sem ijedt meg, pedig az is volt rendesen.