KÁN 2013
Írta: dorka Mikor? 08.30. Kategória? Esemény, Fotóblog

Idén pénteken, azaz 30-án mentünk, korán reggel. Siettünk, mert úgy tudtuk, hogy 9-kor kezdődik a Takarmányozási szuszpenzió anyuéknak, de mint kiderült, csak 10-kor. Körbejártuk az egyetemet, hiszen lehet, hogy jövőre itt fogok tanulni (vagy Gödöllőn). Odáig meg vissza vagyok tőle, csak jókat olvastam és a lovardát is csak egy út választja el. Miután anyuék bementek, én mentem a kiállításra, ami ugye a lovardában van. Bementem, megnéztem, mi a program, aztán tettem egy felfedező körutat. Egy csomó hasznos (továbbtanulás, ügető, ill. két Pegazus újság) és nem hasznos (világító kulcstartó, ami nem is működik) holmit összeszedtem. Végül bementem a fedelesbe és néztem a programot. Igazából csak a bemutató volt, meg a díjlovaglás, meg az ugratás. Tavaly kicsit színesebb volt a program, de lehet, hogy csak azért, mert szombaton mentünk. De viszont a voltizsosokat se láttam. Nem volt túl érdekes. Úgy gondolom, ez a kiállítás olyan egy-két alkalmas program, mert utána csak elunja az ember.

A képekről: sok készült, de sok a mosódott is a benti viszonyok miatt. Vagy mert furán sütött be a nap. És a legtöbb b'n'w.

Szólj hozzá Te is!

Jelentkezz be a hozzászóláshoz!


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés