EquestrianBlog
Amerikai élményeim – lovaglások
2019. július 23., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Napra pontosan egy éve utaztam ki au pairnek Amerikába három hónapra. Bár a terv egy év volt, bizonyos félre- és meg nem értések miatt úgy döntöttem, hogy ott hagyom a családot. A "rövid" idő ellenére elég sok lovas élményben volt részem.

Röviden a körülményekről. Egy díjlovagló nőnek (Jn.) a kisfiára kellett vigyáznom Marylandben, míg ő lovagolt / oktatott / versenyzett / egyéb dolgait intézte. Van (volt) egy lovardája / farmja fél óra autózásnyira a(z ideiglenes) háztól, ahol éltek, de közben egy másik faluban építkeztek, egy újabb farmot, ahol majd ha elkészül, lakni fognak.

A lovardában fedeles, egy kisebb pálya, 8 férőhelyes komoly istálló (belül nyerges és egy szoba wc-vel), 4+2 férőhelyes mellék istállók és a hozzátartozó karámok találhatók, illetve a ház, amiben az előző élettársával laktak. Bár az egész komplexum az övé (volt), mások is tartanak ott lovat, illetve a lovászlány is itt lakik.

Érdekesség, hogy náluk úgy telik egy év, hogy decembertől májusig Floridában töltik a telet és a tavaszt, menekülve a marylandi hideg elől, míg májustól decemberig Marylandben tartják a lovakat.

A jelenlegi élettársa és a baba apukája (J.) kovácsként járja a környéket.

Először a családhoz kerülés másnapján ülhettem lóra, méghozzá Fabrice-re, aki Jn. még mindig oktató- és versenyző lova. Fabrice egy 97'-ben született Hannoveri herélt, egy kicsit lustácska, sok segítséget igénylő ló, így az edzés végére eléggé elfáradtam. N.-val, Jn. unokaöccsével lovagoltam egyszerre. A felszerelést és a felnyergelést A., a lovászlány mutatta meg (a ló hátán kicsit hátrébb helyezve a nyerget nyergelnek fel a díjlovasok, hogy a ló lábának több szabad helye legyen). Jn. igazából a lovas tudásomra volt kíváncsi és meg is dicsért, hogy egész jól megy. Lovaglás után lenyergeltünk, majd lefürdettük a lovakat és visszavittük őket a helyükre.

A többi alkalommal (6 alkalommal, szeptemberben 4×, októberben 2×) Dariuson lovagoltam, ő egy '92-es születésű oldenburgi herélt, Jn. első FEI lova. Mivel sántított ezért inkább jártatás jelleggel kellett rajta lovagolnom, lépésben, néha patanyomfigurákat beiktatva. Az utolsó három alkalommal már némiképp ügethettem is (2-2 kört mindkét kézre), illetve az utolsó alkalommal vágtázhattam rajta. A beugratásnál sikerült kiülnöm a bakolását, amiért Jn. meg is dicsért. Minden alkalom 20-30 perc volt (ezzel szemben a fel- és lenyergelés együtt egy óra).

Benit elvitték
2019. augusztus 16., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Reggel szólt apu, hogy nincs meg a kutya. Ez fura volt, ugyanis hiába vannak szabadon, nem az elszökős fajta egyik kutyánk sem. Oké, néha ki szoktak járni a környékre, de akkor se mennek messzire és mindig visszajönnek.

Hamar be is ültünk a kocsiba és körbejártuk a környéket. A legelő melletti földesúton haladva megláttuk L. Timit Robin hátán. Mondtam apunak, várjuk meg és kérdezzük meg, látta-e Benit. Így hát megvártuk és megkérdeztük, mire az volt a válasz, hogy nem látott semmit. Erre megemlítettem, hogy tavaly ilyentájt ugyanez történt: valaki elvitte a kutyát. Erről jutott eszébe, hogy az egyik kutyamentő alapítvány kirakta a közösségire, hogy talált a tanyához vezető úton egy vizslát. Na hát ez a Beni.

Így hát gyorsan elvezettünk a menhelyhez – tudtam hol vannak, hiszen rendszeresen mellettük lovagolok el -, de nem volt otthon senki. Közben írtam neki a menhely közösségi oldalára, hogy ott vagyunk a vizsláért és szeretnénk hazavinni, de nem kaptam választ. Hazamentünk.

Itthon felhívtam a menhely tulaját. Erre mondta a nő, hogy adjam meg, ki a dokink, elviszi oda a Benit, a doki pedig bechipezi, (mert hát nincs a kutyában) és majd visszaszól, hogy mit beszéltek. 10 percre rá fel is hívott a nő, hogy haza hozza Benit, V. doki pedig majd később kijön és bechipezi. Mert hát eléggé ismer minket, meg ugye ő az állandó orvosunk.

Fél óra múlva hazahozta a csavargónkat és mondta, hogy azért szedte össze tegnap este 11-kor, mert a kövesút mellett futott és nem volt benne chip, így hát nem tudta, hova tartozik, ezért hazahozni sem tudta.

De akkor is mégis milyen alapon szedik össze a kutyákat a tanyavilágban?

If I want to be honest…
2019. július 18., csütörtök
Olvasási idő: 1 perc

1,5-2 éve “félek” felülni a lóra és húzom az időt kb. az utolsó pillanatig (vagyis sötétedés előtti 1 óráig). Pár éve Remi full vágtában bebakolt kint terepen, én meg épphogy rajta maradtam. Ez eléggé bennem maradt. Nyilván a 3 éve történt lovardai sorozatesés se tett túl jót.

Hiába ismerem a lovam, ennek ellenére minden egyes alkalommal “félek” attól, hogy olyan mozdulatot fog tenni, amit nem fogok tudni kiülni. Pedig nem estem róla 4 éve. Na meg persze az se motivál, hogy minden egyes alkalommal küzdeni kell vele, mert menős és kemény szája van.

A legszerencsésebb egy oktató volna, de már nem bízok bennük sem, szinte kivétel nélkül mind a pénzre ment és nem adott semmi tudást…

Persze minden alkalommal pozitívan csalódok a lóban – minden küzdés ellenére is -, mert mindig meglep. Szóval ❤️❤️

Majd legközelebb
2019. július 16., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Anyu múlt hét hétfőn felhívta a K. dokit, aki azt mondta, hogy másnap délután jön, megultrahangozza a Remit, hogy hogy is áll a petefészke. Hát kedden délután nem sikerült megjönnie, így 6 körül apu felhívta őt, hogy akkor most jön-e vagy sem, mire ő azt válaszolta, hogy majd szerdán tuti megérkezik. Végül sikerült úgy szervezni a napunkat, hogy ott tudtam lenni, mikor szerda este 7 körül végre megjött a doki (mert közben a szomszéd faluban nyaraltunk).

Kikötöttem gyorsan a Remit a nyergelő helyre a karámhoz, majd instruált a doki, hogy emeljem fel az egyik első lábát, hogy ne rúgjon ki a ló hátra, míg ő megultrahangozza Remi petefészkét (végén már nem emeltem fel a lábát, mert folyton kitépte a kezemből és féltem, hogy beveri a keresztfába). Az ultrahangon a doki 2 db félidőben lévő tüszőt látott, így azt mondta, hogy pénteken jön és hoz ovuláció kiváltását elősegítő oltóanyagot. Ez a “randi” 7.000 Ft*-ba került.

Pénteken be is futott a doki, hozott Receptal-t és mivel apu nem volt épp otthon, ezért nekem mutatta meg, hogyan adjuk be szombaton a flaska másik felét (5 ml-t). Amúgy Remi amikor meglátta a dokit, rögtön beszaladt a boxba és amikor megfogtam, akkor is körbe-körbe forgott körülöttem, de persze megkapta az oltóanyagot. Megbeszéltük, hogy szombaton mi adjuk be neki az oltást, majd hétfőn jön ismét ultrahangozni, hogy megnézzük, hogy áll a dolog.

Az utasítások szerint szombaton kb. ugyanabban az időpontban (1 után kicsivel) kapta meg a maradék oltóanyagot Remi.

Tegnap kb. megint az utolsó pillanatban befutott a doki, megultrahangozta a lovat, de sajnos rossz hírt kaptunk: nem történt semmi, nem hatott az oltószer. De nem feladva abban egyeztünk meg, hogy ma is eljön, hátha csak csúszik az egész. Az ultrahang + az oltóanyag miatt 17.000 Ft*-ot fizettünk neki.

Ma is jött, gyors ultrahang, de csak megerősítette a tegnapiakat. Már sárgatestet sem mutatott ki az uh, pedig ha lett volna, akkor még egyszer oltottuk volna. Ezért az uh-ért újfent 7.000 Ft*-ot fizettünk neki.

Végül abban egyeztünk meg, hogy mivel Remi már “átállt” az őszi bioritmusára, ezért nincs értelme őt tovább macerálni, így az egész csikó-projekt csúszik jövő tavaszra (március környékére).

Minden egyes alkalommal, miután a doki elment, egyeztettünk N. A.-val (akin keresztül lehetőségünk lett volna El Corlensky spermáját jutányosabb áron megvásárolni), ugyanis az ultrahangoktól (és Remitől) függött, hogy neki szólni kell-e az illetékeseknek, hogy Mezőhegyesen frissen levegyék a fedezőmén spermáját, amiért természetesen el kellet volna mennünk. De végül maradtunk a helyünkön.

Azért remélem, hogy jövőre is rendelkezésre áll El Corlensky, ugyanis miután alaposabban utánanéztem a lónak, eléggé megtetszett a származása, meg a megtalálható videó alapján úgy en bloc (ámblokk) az egész ló, mind viselkedésileg, mind felépítésileg és pláne az ugrása sem utolsó.

Úgyhogy márciusban remélhetőleg folyt. köv.

*Az árakat inkább tájékoztató jelleggel írtam le.

Az apa kiléte
2019. július 12., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Miután eldöntöttük, hogy belevágunk a csikó-projektbe, az első kérdés a jövőbeli csikó apukájának a kiléte volt. Én semmiképp sem szerettem volna egy tizedrendű csődört (érts: papírozatlan, az udvar hátsó részében elrejtett, ki-tudja-honnan-származó lovat, mert lett volna ilyen lehetőség is) választani és mindenképp kisbérit szerettem volna, hisz Remi apja is kisbéri és ezt a fajtát kívántam tovább vinni.

Aztán az eltelt hónapok során, még a végleges döntés előtt körbekérdeztük az ismerősöket és az ügyfeleket a lehetőségekkel kapcsolatban, ezen kívül a netet bújtuk, merre találunk kisbéri fedezőmént. Sajnos 2 órányira tőlünk jegyzik a legközelebbi, hivatalosan is fedeztetési engedéllyel rendelkező mént, így ezt a feltételt elengedtem.

Persze a fajtán kívül voltak és vannak egyéb elvárásaim is, mint pl. a magasság. A magasságom miatt semmiképp sem szerettem volna egy óriási csődört választani, hiszen az én 155 centiméteremhez Remi pont megfelelően magas, ennél legfeljebb egy 5, de maximum 10 cm-el nagyobb ló lenne az, ami számomra még kényelmes és irányítható a lovaglás szempontjából a korábbi tapasztalataim alapján.

Másik feltétel a nyugodt jellem. Ha lehet, nem szeretnék egy idegbeteg lóval foglalkozni a mindennapjaim során. Szerencsére Reménnyel és pláne Kristállyal hatalmas szerencsém van, hiszen mindkét lovam abszolút birka, persze Reminek vannak néha elborulásai, de megtanultam őket kezelni. A lényeg az, hogy egy olyan lovat szeretnék hátasomnak, amelyik megbízható és nem kell a lovaglás minden pillanatát azzal töltenem, hogy kiüljem a bakolásait, az ijedezéseit és az idegbeteg mozdulatait.

Aztán az idő és a kérdezgetések során az egyik lovas ismerősünknek köszönhetően lehetőségünk lett arra, hogy jutányos áron kaphassunk spermát egy frissen fedeztetési engedélyt kapott csődörtől. Ez a fedezőmén pedig nem más, mint El Corlensky, egy 2016-ban született pej holsteini mén, aki Mezőhegyesen van felállítva.

CORNET OBOLENSKYCLINTONCORRADO I
URTE I
RABANNA V. COSHEARTBREAKER
HOLIVEA V. COS
UTOPICALATOCAPITOL I
VANESSA III
DIARALORD
MIARA

Egy rövid ismertető a Mezőhegyesi Lókórház honlapjáról El Corlenskyről:

El Corlensky mai modern Holsteini típusú 2016-ban született pej mén. Harmonikus felépítéssel, finom fejjel és kiváló mozgással rendelkezik. Fantasztikusan jó karakterű és munkakészségű. A mént kiemelkedő ugróképesség ls ugróstílus jellemzi. El Corlensky 2019-ben az MSLT által megrendezett Tenyésztők Hétvégéjén fedeztetési engedélyt kapott.

Mezőhegyesi Lókórház

Gyorsan megejtem még külön bekezdésként a doki kilétét is. Mivel Remi rejtetten sárlik és mert nincs a közelben elfogadható csődör, ezért mindenképp kellett egy dokit keresni, akivel végigcsináljuk az egész procedúrát.

Sajnos az állandó orvosunk, V. doktor úr nem jöhetett szóba, mert már nem nagyon foglalkozik lovakkal, így az inszemináláshoz sincs meg a megfelelő felszerelése. Ezért az ő ajánlására kerestük meg a másik faluban praktizáló, de amúgy mindenfelé szaladgáló K. doktor urat, aki már korábban is járt nálunk, mégpedig Kristály fogreszelésekor.