Azta milyen tartalmas hónapunk volt.
Kicsit hozzácsapva a február végét, elkezdődött a F. sulis oktatás, melynek a hónap folyamán le is ment az első öt alkalma is, épp a tavaszi szünet előtt.
A hónap során elkezdtem aktívan és „hivatalosan” (vagyis a szülőknek is ki vagyok kommunikálva) is edzéseket tartani Szandránál, igaz csak hétvégente, de baromira élvezem. Nyilván a nyelvezet néha nem szakszerű, de én is a gyerekek is nagyon élvezzik. A futószárazásban egyenesen sikerélményem van, mert valahogy úgy instruálom ösztönösen a gyerekeket, hogy azok sokkal stabilabban kezdenek ülni a nyeregben. Az osztályban pedig elég változatos feladatokat kapnak, amiket szerencsére élveznek is. Nyilván még rengeteget kell tapasztalnom, viszont nagyon örülök, hogy Szandra is megdicsért, illetve annál jobb visszaigazolás nincs, hogy a gyerekek fejlődnek.
Szandra viszont csak a hónap elején volt kétszer, meg is dicsért minket, én mégis úgy érzem, hogy nem haladunk előre, még annak ellenére is, hogy akárhogy is, jön vagy sem, heti min. 4-5x lovagolok Reményen. A ló is baj, én is baj vagyok, de akár még a nyereg is baj lehet.
Továbbra is voltak Apródos foglalkozások, most már a harmadik témakörnél tartunk, szóval a takarmányozást tanulják a lovasok.
A hónap közepén elmentünk Máriakálnokra edzőképzésre Szandrával és az egyik barátnőjével, Eszterrel. Ha valaki nekem azt mondja fél évvel ezelőtt, hogy ez meg fog történni… én nem hinnék neki. Mindenesetre egy nagyon jó napunk volt, tanulással és mély beszélgetésekkel. Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy a nap folyamán bemutatott ló-lovas párosoknál egész sok hibát ismertem fel és az általam egymás között felvetett megoldásaim is jók voltak a többiek szerint.
A hónap utolsó hete nagyon tömény volt, tartogatott meglepetéseket bőven.
Hétfőn ugrattam Mrazido-n Zoli edzésével. Fantasztikus az a ló! Imádom, végre nem kell nyüstölni a lovat, hogy menjen, hanem tud menni magától és az viszi el az energiám nagy részét, hogy tempóban tartsam a lovat. Jó, azért az ugratás az még túlzás, tekintve, hogy a ló még rutintalan, ezért némi cavaletti után X-eket ugrattunk.
Kedden bevittük Reményt a Szandrához egy közelgő edzőtábor miatt (amit egyenlőre eltoltunk későbbre). Alapvetően nagyon jól viselkedett, nyugodt volt, meg sem moccant nyergelés közben. Osztályban lovagoltunk, katasztrófa volt, végül külön kezelt minket Zoli, Szandra pedig az osztály másik felét edzette. A nap végére kicsit megborultam, teljes mértékben kudarcnak ítéltem meg a dolgot.
Épp az önsajnálatban és a kudarcban fürödtem, amikor is csütörtökön munkaügyben megjelent Imi. Igen, ő. „Elsírtam” neki a bánatomat, mire lóra ültetett és azon melegében tartott is egy edzést. És hát szavaim nincsenek. Itt volt csütörtökön, pénteken és szombaton is. Pénteken elhozta az egyik saját nyergét, teljesen más volt így Reményen ülni, az ülésem is egyenesebb lett (én is éreztem magamon és ő is mondta). Kiváncsi vagyok hova fut ki a dolog.
Kedden az edzés után Szandra mondta, hogy kell valami megoldást találni Remény ügyére, mert nem jutunk egyről a kettőre. Azt tanácsolta, hogy menjünk a Panyi Gyurihoz, ő a megoldás. Szerdán végül addig vekengtem, hogy elhatároztuk, szombaton a rokonlátogatást megtoldjuk egy másik látogatással is. Ez így is történt, elmentünk a Gyurihoz, beszéltünk vele (nagyon jófej volt), előreláthatólag júliusra tud beírni minket, de majd még jövő héten hívjam fel. És most ért véget március. Meglátjuk addig mi történik.
Lovas témán kívül: nőnapkor végre ivartalanítottuk a macskáinkat is, 4 lányt és 2 fiút, így remélhetőleg nem lesz a jövőben kismacska.
Tarzan pedig még mindig egyedül van és mivel a vadászat is véget ért, ezért hogy ne unatkozzon itthon, sokszor utazott velem a kocsiban, ha dolgom volt a városban, illetve elvittem magammal a Szandrához a foglalkozásokra. Ezzel csak az (volt) a probléma, hogy állandóan felügyelni kell ott a kutyát, tekintve, hogy el tud menni a lovardából. De a gyerekek miatt megéri, mert ők meg imádják Tarzant.
Jó tömény volt a március, kiváncsi vagyok, mit hoz a következő hónap. Nem tudom, a fentiek közül melyikről fogok még külön írni, mennyire lesz hozzá időm / kedvem, de ezért hoztam létre ezt a kategóriát, hogy azért ne vesszenek el a történések.