FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
I. félév – harmadik konzultáció
2021. 12. 12. • Egyetem
Olvasási idő: 9 perc

Elérkeztünk a félév utolsó konzultációjához. Durva, milyen gyorsan telik az idő. Ez a konzultáció már az órarendre rápillantva is keménynek ígérkezett: két vizsga Futószárazásból (gyakorlat + írásbeli), egy ZH Gimnasztikából, és egy másik dupla vizsga Zupinál (lovaglás és szóbeli), nem is beszélve a nagyjából 7 órás Humán anatómia óráról.

Bár úgy volt, hogy szerdán délután még felülök Reményre, de Tarzan szépen keresztül húzta a terveimet, így a kutya miatt idegesen pakoltam össze indulás előtt. Végül apuval bepakoltuk a cuccomat a kocsiba, Tarzant meg a csomagtérbe és indultunk is a vonatállomásra, ők meg utána tovább az állatorvoshoz.

Előzetes megbeszélés alapján egy rövid vonatozás után Laura felvett és vele mentem fel Simonpusztára, ugyanis a sok kint-tartózkodás miatt inkább oda foglaltam szállást. Ám mielőtt a célunk felé vettük volna az irányt, még átmentünk a lovardához, ahol ő lovagol, itt jött apu hívása, hogy a doki megvizsgálta a kutyát, minden rendben lesz. Fél óra múlva indultunk a lovardából és kb. másfél óra alatt meg is érkeztünk a szállásunkra. Volt egy kis kavarodás a szobák miatt (elcsúszott az info köztünk, a bizti őrök és a szállásadó között), de sikerült elrendezni, úgyhogy felpakoltunk a szobába, majd én mentem a konferenciaterembe befejezni a szakdolgozatomat a másik egyetemre. Éjfélig mindenki megjött (és voltak páran olyan kedvesek és rám néztek, hogy mizu) és én is befejeztem a dolgomat, így hullafáradtan dőltem ágyba.

12.09 – Csütörtök

Reggel 7-kor volt ébresztő, mert fél óra múlva kezdődött a lóosztás a Lovastorna órához. Pár percet késtünk, mikor rétegesen (de mint kiderült, nem eléggé) felöltözve az istállóhoz mentünk, ennek ellenére úgy tűnt, mintha mi lettünk volna az elsők, ám az istállóba benyitva kiderült, hogy a többiek már javában szerelték a lovakat. Oszkár, Tündér és Mázli voltak a soros lovak, így miután elkészültünk, átmentünk az elülső fedelesbe. A lovakat vezetők kézen elkezdték bemelegíteni a lovakat a fedelesben sétálva, majd áttértek a futószáras bemelegítésre, közben Ildikó utasításai szerint mi is elkezdtünk tornázni. 15 perc után hárman lóra kerültek, másik hárman pedig feladatokat adtak nekik (alapvetően tornázás a lovon, Oszkáron és Mázlin pedig lehetett zászlót és felállást is csinálni). Közben akik nem kerültek sorra, mi beszélgettünk és fagyoskodtunk. Végül kb. utolsóként kerültem Tündérre, miközben Bogi futószárazott és Lilla “kínzott”. Két óra fagyoskodás után lenyergeltük a lovakat és bementünk a csárdába melegedni és reggelizni. Fél óra múlva átmentünk a konferenciaterembe Lovastorna előadást hallgatni.

Olvass tovább!
Óvatosan a kullancsokkal
2021. 12. 08. • Tarzan
Olvasási idő: 4 perc

Tegnap egyetemi kötelezettségeim miatt Pesten voltam, így hazaérve este már nem találkoztam Tarzannal (ami utólag visszagondolva nem volt általában megszokott, de betudtam annak, hogy hideg van és nem akart előjönni a vackából).

Reggel vettem észre, hogy a kutya valahogy nem úgy viselkedett, ahogy szokott. Csóválta a farkát és figyelt, ímmel-ámmal hozta a labdát, de szomorú tekintete volt, illetve ami főként feltűnt, hogy nem követett: lépett pár lépést és nézett rám, hogy biztos kövesselek?. Megérkezése napjától jellemző rá, hogy akárhova megyek a tanyában, folyton a sarkamban van. Ez ma nem így volt. De a délelőtt folyamán nem tudtam vele foglalkozni, mert dolgoznom kellett.

Egy óra körül döntöttem úgy, hogy felülök Reményre, mert a hétvégén nem fogok tudni rajta lovagolni a decemberi konzultáció miatt.

Felöltöztem, szokás szerint kipakoltam a cuccot a nyergeléshez, Tarzan pedig tétován követett, holott máskor ilyenkor kiugrik a bőréből, hogy végre lovagolok (terepezés reménye). Akkor ijedtem meg először igazán, amikor a kezembe fogtam Remi kötőfékét és a vezetőszárat és Tarzan nem csinált semmit. Sőt, most ott állt a karámon kívül és nézett ki a fejéből. Ilyenkor már rég ki szokta venni a kezemből a vezetőszárat, hogy majd ő hozza a lovat.

Nagyon megijedtem, hiszen tudom, hogy nyergeléskor ez a rutin része. Így hát gyorsan kikötöttem Reményt (a lovaglásnak nyilván így annyi is volt), majd berohantam anyuékhoz a irodába, hogy baj van. Az ő kérésére behívtam a kutyát az irodába (holott ezt nem szabadna), de nem csinált semmit, legfeljebb kicsit csóválta a farkát. Bejött és állt egy helyben. Rendes szokása szerint ilyenkor már rég “szétszedi” a helyet, pörög, bökdösi a kezemet. Most semmi.

Olvass tovább!
Így dőlt össze 7 év lovaglása
2021. 11. 25. • Remény
Olvasási idő: 4 perc

Anyuékhoz jött új ügyfél, egy lovas ember. Anyu mesélt neki a próbálkozásainkról, hogy legyen Reménytől csikónk, ő pedig adott még egy tippet, amivel majd tavasszal megpróbálkozunk. Azonban amikor először járt nálunk, mesterszakos elfoglaltságok miatt sajnos nem tudtam jelen lenni, de anyu megígérte, hogy mindenképp szól, ha én itthon leszek és Imre is jön.

Ma végre tudtam vele találkozni, meséltem én is neki Remiről, hogy én hogyan éltem meg a próbálkozásokat, aztán anyu invitálására kimentünk megnézni a lovakat. Én pedig tovább meséltem a lovaglási problémákról: rohan, csak jobbkezes vágta, megállás nehézkes, idegességében tátog, és csattogtatja a fogait, magyarul mindazok, amik belovagláskor és azóta is a tudásom hiányosságát mutatja meg. Azt eddig is tudtam, hogy technikailag csak ülök a lovon és nem lovagolok és ez most nagyon kibukott. A hibák pedig azért is erősödtek fel, mert azzal, hogy a lovas suliban is lovagolok, referenciát kaptam arról, hogy hogyan kéne “működnie” egy jól belovagolt lónak. Na meg az utóbbi időben elég sokat veszekedtem a lóval, és nem az ő hibájából: az elmúlt másfél hónapban nem ültem rá, szintén egyetemi elfoglaltságok miatt (szakdolgozat, brr!), ezért tele volt, valószínűleg én sem úgy nyúltam hozzá, ahogy kellett volna stb.

Visszatérve a mai napra. Miután elsoroltam a problémáimat, mondta, hogy akkor üljek fel rá, megnézzük mi a helyzet. Eléggé meglepődtem, teljesen váratlanul ért.

Szerencsére passzos nadrág volt éppen rajtam, így előkotortam a nyergesben egy zoknit (szerencsére volt tartalékban egy térdzokni), felhúztam a cipőt és chapset. Aztán a beszélgetés alapján azzal kezdtük a dolgot, hogy kicseréltük a zablás kantáron a feszítőzablát a kétszertört réz olívzablára, majd fogtam a felszerelést és lepucolás után felnyergeltem a lovat és heveder húzás után felszálltam rá a fellépőről.

Olvass tovább!
I. félév – második konzultáció
2021. 11. 21. • Egyetem
Olvasási idő: 5 perc

11.18 – Csütörtök

Reggel a többiek Lovaglás gyakorlattal kezdték a novemberi konzultációt Simonpusztán, én azonban sajnos nem tudtam menni. Elmondásuk szerint nem maradtam le semmiről, ugyanaz volt, mint az utóbbi alkalommal: cavaletti és kis X ugratása.

Miután felértem Pestre, a MOM-ba mentem ebédelni, majd bevásároltam a SPAR-ban, de még így is fél órával a kezdés előtt a Testnevelési Egyetemen a terem előtti folyosón vártam a többiekre, akik a kezdés közeledtével folyamatosan érkeztek. Öt órás Pedagógia óra várt ránk, amit végül egy órával rövidebbre vettünk.

11.19 – Péntek

Az egész napot az Állatorvosi Egyetemen töltöttük az Anatómia óra keretén belül. Az első blokk 10-13-ig tartott és a ló első és hátsó lábának felépítését vettük, izgalmas volt. Nekem azonban óra után el kellett mennem, mert háromtól mesterszakon vizsgát írtam és bár úgy volt, hogy két óra múlva még ott lesznek a többiek, amikor azonban az egyetem felé menet megkérdeztem Lillától, hogy mizu, azt a választ kaptam, hogy mindenki hazament. Kicsit csalódott voltam, mert reméltem, hogy a boncolás végére azért visszaérek. Így hát a Keletibe mentem vonatra.

11.20 – Szombat

9:45-től Gimnasztikával kezdtük a napot. Először is mindenki felírta a háziját a táblára és el is mondta hangosan az utasításokat. A tábla előtt állva és kvázi a tanárnak felelve elkapott a nosztalgikus érzés még gimiből. Az óra 13-ig tartott és megegyeztünk, hogy következő órán megajánlott jegyért ZH-t írunk. Mivel csak háromnegyed óránk volt ebédelni, ezért én átszaladtam a MOM-ba ebédért, majd felpakolva visszamentem a terembe és ott ettem meg az ebédet. Háromnegyedkor még sokan nem jöttek vissza az ebédből, de a tanár sem jött, hogy elkezdjük a Humán anatómia és élettan I. órát, melynek, mint kiderült, ebben a félévben csak az anatómia részét vesszük. Végül az eredeti kezdéshez képest háromnegyed órával később szóltunk Orsinak, hogy van-e valamilyen információja, meg lesz-e tartva az óra. Kiderült, hogy a tanárnő nézte be az időpontot és sietett hozzánk, közben mi a tanárnő kérésére átmentünk egy másik terembe, ahol a technikával kellett megküzdeni, mert nem működött a diavetítés. Végül abban maradtunk, hogy a kiesett időt órán kívül pótoljuk be. Háromnegyed hétkor nekem el kellett indulnom, hogy elérjem a vonatot, de a többiek még maradtak.

Olvass tovább!
Orrvérzés
2021. 11. 11. • Lujzi
Olvasási idő: < 1 perc

Ma mikor hoztam be a lovakat a legelőről, akkor vettem észre, hogy vérzik Lujzi orra, jobb oldalról. Apu engedte ki őket és mondta, hogy már akkor is vérzett, mikor kiengedte őket. Nagyon megijedtem, mert pont ilyen tünetekkel járó súlyos betegségekről tanultunk a suliban… Miután Reményt beengedtem a karámba, a kicsit bevittem az udvarra és letöröltem az orrát, hogy lássam, hogy mennyire vérzik. Nem volt vészes, így visszavittem őt is a karámba. Gyorsan felhívtam V. dokit, hogy ez van, mire ő megnyugtatott, hogy mivel nem kétoldali az orrvérzés, ezért megnyugodhatunk, valószínűleg beverte valahova Lujzi a fejét, vagy elpattant egy pici ér. Két óra múlva ránéztem a lovakra, de nem lett újra véres az orra.

Nem hivatalos első felülés
2021. 10. 23. • Lujzi
Olvasási idő: 2 perc

Nem így terveztem, de nagyon jó volt.

Az elmúlt fél évben elkezdtem vele földön a felülést felkészítő mozdulatokat, dolgokat szoktatni.

Elsőként elkezdtem mellette ugrálni, először hosszabb száron, hogy el tudjon mellőlem lépni, de ahogy kezdte egyre inkább állni, úgy tartottam magam mellett egyre közelebb. Végül már úgy ugráltam mindkét oldalán, hogy a hátára téve a kezem kicsit ránehezedtem.

Következő alkalommal is ugráltam, ekkor már jobban ment és nem akart annyira elmenekülni. Itt is folytattam a nehezedést, illetve felülről átkaroltam a hátát.

Az előző két foglalkozáson elővettem a fellépőt. Először azt kellett megszoknia, hogy van ez a tárgy, majd azt, hogy mellé kell állnia, végül azt, hogy fellépek rá, és fölé magasodok, illetve rátenyerelek.

Persze egyik alkalom sem volt több 15-20 percnél.

Ma azzal kezdtem, hogy kerestem egy üres pet palackot és azzal zörögtem. Meg sem kottyant. Végigsimogattam a palackkal, sőt direkt ropogtattam is. Semmi, meg sem rezzent. Emeltem a tétet és elkezdtem körülötte feldobálni a palackot és hagytam, hogy a földre essen. Nyugisan legelt tovább. Nagyon büszke voltam rá, de ez igazából Kata érdeme.

Most is elővettem a fellépőt, odaállítottam mellé, félig felfeküdtem rá, simogattam közben. Semmit nem csinált, csak visszanézett rám, hogy minden rendben van-e. Apu épp arra járt és megmutattam neki, hogy milyen nyugis Lujzi.

Hirtelen ötlettől vezérelve odahívtam magunkhoz aput és megkértem rá, hogy fogja meg úgy a ló kötőfékét, hogy ha nem csinál semmit, akkor ne feszüljön, ne legyen nyomása. Először ráhasaltam a lóra, majd óvatosan áttettem a lábamat és lassan felegyenesedtem. Nem csinált semmit. Nem ültem rajta többet, mint 2 perc, természetesen nem akartam túlzásba vinni.

Miközben ültem rajta, tett pár lépést előre. Nagyon kényelmes, ringató mozgása van, amit már előzőleg, a földről is feltételeztem. Lentről nézve is imádom a mozgását, de rajta ülve még szerelmesebb lettem, még nehezebb kivárni, hogy elkezdjem őt lovagolni.