FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Első tábor – Simonpuszta
2021. 09. 12. • EgyetemEseményLovarda
Olvasási idő: 9 perc

A felvételi és a tábor közötti időszakban nem történt sok minden, létrejött a FB csoportunk, kaptunk értesítő emaileket a Lovassportok Csoporttól és a TO-tól a tanévkezdéssel és a beiratkozással kapcsolatban.

Egyet sajnálok azonban, hogy nem jártam el Szandrához edzeni, de – így utólag nézve – szerencsére annyira nem ütközött ki. Remin természetesen sokat lovagoltam, de inkább terepeztünk, mint idomítóztunk.

Az utolsó két hétben izgatottan vártam, hogy elkezdődjön a tábor, egyszerűen fel sem fogtam, hogy szerdától végre azt tanulohatom, amit szeretek és élvezek.

09.08 – Szerda

A reggelt a Testnevelési Egyetemen kezdtük. Hamarabb odaértem, mint az óra kezdése, de már ott voltak néhányan a csoportból, velük beszélgettem amíg be nem mentünk a terembe.

Első óránk Vér Imrével volt, aki a Lovas balesetvédelem órát adta le és miután mindenki mondott pár szót magáról a tanárnak bemutatkozásképp, főként a lovak körüli biztonságról és a tereplovaglásról beszélt, vagy inkább mesélt. Gyorsan elröppent a 3 óra. Az óra első fele után átmentünk egy másik terembe, ahol óra után megejtettük a beiratkozást, illetve a TO is bemutatkozott, és mondtak néhány hivatalos információt.

Ez után mindenki összepakolt és elindultunk Simonpusztára. Laurához csatlakoztam, odafelé beszélgettünk. Megérkezve bepakoltunk a szállodába, majd mentünk is ebédelni, hiszen kb. minden percünket betáblázták.

Olvass tovább!
Irány a tó!
2021. 08. 02. • Lujzi
Olvasási idő: 6 perc

Két-három héttel ezelőtt fogtam Lujzit és kimentünk a bekötőre, csak hogy gyakoroljuk a kézen sétálást és az elválást a másik lótól. Visszafelé azonban még nem volt kedvem visszamenni, így tovább mentünk a sarokig (eddig már kétszer voltunk erre sétálva és sokszor lovagolva). Itt sem volt még kedvem visszafordulni, úgyhogy miután Lujzi legelt kicsit, mentünk tovább.

A következő ilyen visszafordulós pont kb. az odafelé szakasz közepén volt, de itt sem fordultunk vissza, mentünk tovább. Mivel ez a pont kb. az egynegyedét jelentette a minimális körnek, így úgy határoztam, hogy innentől már nem fordulok vissza, mégiscsak lesétáljuk a távolságot.

Eleve kicsit aggódtam, mert a hirtelen ötlet miatt nem vittem magammal pálcát, hogy koordináljam a lovat, ha hülye, de csak az elején mutatta be a trükkjét: tőlem elfelé akart visszafelé fordulni, de egy visszarántással megértettem vele, hogy nem ő dirigál és megyünk tovább. Ettől eltekintve azonban nem volt semmi baj, a kutyáktól sem ijedt meg, pedig körülöttünk csörtettek. Alapvetően elvolt, legelt (a végén a kinti legelőn hagytam enni), de tökre kezelhető volt, sőt egy bizonyos pont után túltette magát azon, hogy vissza akarjon fordulni.

Ezen a sikeresnek mondható sétán felbuzdulva találtam ki, hogy egy olyan napon, mikor nem lesz durván meleg, kisétálok a nagylánnyal a közeli tóra (2+ km), hogy tapasztaljon forgalmat, a vasúti síneket és pláne a tavat (Remi esetéből tanulva ugye).

Már napközben láttam, hogy ha időben végzek a munkával, akkor ma alkalmas lesz megejteni ezt a túrát. Direkt a nyári mesh lovaglónadrágot húztam fel, meg egy edzőcipőt, összeszedtem Lujzit és elindultunk kifelé.

Olvass tovább!
Elszállt esély
2021. 06. 30. • Remény
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap, miután este bevittük a lovakat a körkarámból a karámukba és mindkét ló a helyére került, akkor, ahogy az lenni szokott, Remény ráállt a földre szórt szénájára és megtörtént a szokás szerinti pisilés, azonban ez a művelet nem volt a megszokott, hiszen mintha máshogy állt volna és látványosan villogtatott, illetve nem erőteljesen pisilt, mint máskor, hanem “csak” csorgatott.

Felcsillant a remény, hogy akkor most!

Írtam Mártinak, hogy mik a jelek, ő megerősített abban, hogy ez valóban a sárlás tünetei.

Minden eshetőségre felkészülve elkezdtem elérhető fedező méneket keresni a neten, Príma még mindig megvolt, mint lehetőség, de találtam más ígéretes mént is.

Másnap nekem fel kellet mennem Pestre, így sajnos nem voltam ott a vizsgálatkor, apu segített Mártinak.

Azonban rossz hírt kellett közölnie: az ultrahang szerint továbbra is 2 cm a tüszője, így el kell fogadnunk, hogy Remény valóban meddő.

Majd a közeljövőben (2-3 éven belül) ki szeretnék próbálni még egy lehetőséget, mégpedig hogy huzamosabb időre össze engedni egy ménnel, hogy “tegyék a dolgukat”, amikor ennek ideje van. Ehhez viszont előbb egy utána kell járni, van-e erre lehetőség.

Majd meglátjuk.

Felvételi
2021. 06. 09. • Egyetem
Olvasási idő: 6 perc

Eljött a várva várt nap. Mondanom sem kell, hogy gyomorgörccsel keltem. Indulás előtt még gyorsan leszaladtam a boltba, vettem a mai napra reggelit és innivalót, majd visszérve gyorsan összepakoltam és indultam is a felvételi helyszínére, a Ludovikára. Az indulás kicsit korai volt, de már nem akartam várni. Utólag nézve nagyon okos döntésnek bizonyult, hogy tavaly ősszel a Ludovikára jártam edzésre, így ma reggel könnyen odataláltam. Beérve a területre először is kerestem egy illetékest és egy kedves lány útba igazított, hogy mivel korábban értem be, nyugodtan öltözzek át annak ellenére, hogy a kiküldött tájékoztató szerint erre külön időt adtak. Így hát egy másik felvételiző lánnyal együtt átöltöztem fehér versenyingbe és zöld lovaglónadrágba, majd megkerestem a termet, ahol a tájékoztatót tartották. Bent lepakoltam és vártam, hogy a többiek megérkezzenek és elkezdődjön a program.

Mivel a csapat fele nem érkezett meg 9 órára, feltehetően a reggeli dugó miatt, így a köszöntő beszédek helyett rögtön az adminisztrációval kezdtük. Kb. negyed óra múlva mindenki befutott, és miután ők is végeztek a papíros dolgokkal, Petra, Anna majd Zupi köszöntött minket, belefoglalva a nap programját és azt hogy a lovarda kérésére lókímélés miatt félbeszakíthatják a felvételi program lovaglását, illetve részben szintén lókímélésből döntöttek úgy, hogy a rajtengedély vizsgával rendelkezőknek nem kellett lelovagolniuk a felvételi programot (ők a felvételi folyamán a lelátón nézték a felvételiző lovasokat). Természetesen mindenki lelkesen hallgatta őket.

Olvass tovább!
Lovaskultúra oktató
2021. 06. 08. • Egyetem
Olvasási idő: 4 perc

Nem véletlen kezdtem el az elmúlt évben lovardába járni, hiszen a fejlődésen túl a másik célom az volt, hogy felvegyenek a lovaskultúra oktató szakra.

Valamikor 2019 nyarán hallottam a hippológus szakról A.-tól, hiszen ő erre a szakra kezdett akkor járni, én meg persze rögtön rákerestem, hogy mi ez és hogy lehet ide jelentkezni. Azonban a lovaskultúra oktató szakra hamarabb rátaláltam, hiszen ennek a szaknak konkrét honlapja van, részletes leírással. Abban az évben azonban lekéstem a jelentkezésről, ami május 31-ig tartott. Így hát várnom kellett egy évet, hogy jelentkezni tudjak. Év elején jelentkeztem mesterszakra is, azonban az őszi félévre nem vettek fel, csak a keresztfélévre, miután másodjára is beadtam a jelentkezésemet.

2020-ban a járvány miatt úgy döntöttek a lovaskultúrások, hogy nem indítanak szeptemberben képzést, aminek kicsit örültem, ugyanis idő közben a februárban kezdődő mester miatt úgy gondoltam, hogy három féléven át két egyetemre járni párhuzamosan kicsit vakmerőség lett volna munka mellett.

A két év “csúszás” miatt azonban úgy döntöttem a nyáron, hogy tudatosan szeretnék készülni a felvételire. Így kezdtem el járni tavaly szeptemberben a Ludovikára, nem véletlenül: a honlapon ez a helyszín volt feltüntetve vizsgahelyszínként (még 2019-ben) és úgy voltam vele, hogy szeretném megismerni a helyet és a lovakat, ha már itt lesz a felvételi és az oktatás. Nos, ez nem jött össze, mert decemberben ugye változott a lovardában a helyzet, azóta meg nem jártam ott, de legalább helyismeretet szereztem.

Olvass tovább!
Felkészülés
2021. 06. 08. • LovardaRemény
Olvasási idő: 4 perc

Május 6. – Cocco

Coccot nyergeltem, megint többen voltunk. Igazából a szokásos lovaglás volt, sok patanyomfigurával, na meg korrigálással. A vágta egy kicsit jobban ment, mint előző alkalommal, de még mindig nem stabil, illetve sokat kellett rám szólni, hogy ne dőljek előre. Edzés után ez alkalommal is a következő lovassal cseréltünk helyet.

Május 23. – Cocco

Egyetemi teendőim miatt több, mint két hét kihagyás után tudtam csak újra menni. Mivel késésben voltam, ezért igyekeztem gyorsan felszerelni Cocco-t, így kb. negyed óra múlva már lovon is voltam. Ezúttal egyedül voltam a pályán. Pár kör bemelegítés után azzal kezdtük az órát, hogy tudom-e a programot. Csak az elejét tudtam, ezért a megadott módon lovagoltam a program részeit, kihegyezve az utolsó, kritikus felére. Végül vágtáztam egyet mindkét kézre, folyamatos korrigálásokkal, majd leléptettem a lovat. A leléptetés 10. percétől ácsorgás lett, hiszen leálltam beszélgetni egy anyukával, akinek a lányával, hát… több, mint 10 éve együtt lovagoltam Robinál. Mivel jött a következő lovas, így nem kellett őt bevinnem lenyergelni, hanem kb. 10 perc beszélgetés után helyet cseréltünk, majd tovább beszélgettem, ezúttal pályán kívül. Sztorizgattunk a “régi szép időkről”.

Olvass tovább!