FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Tarzan hivatalosan is vadászkutya lett
2022. 06. 12. • Tarzan
Olvasási idő: 6 perc

Annyira büszke vagyok erre a kutyára, annyira odatette magát mai gyakorláson, ami valójában a vizsga volt, mintha érezte volna, hogy ennek az alkalomnak tétje van. Attól, hogy ez egy vizsga alkalom volt, én teljesen gyakorlásként kezeltem, hogy ne izguljak.

Reggel nyolckor találkoztunk a szokásos helyünkön, ahol Peti folyamatosan adminisztrálta az érkezőket, ellenőrizte az adatokat és leolvasta a kutyák chipjét. Na igen, a chip. Tarzannak egyszerűen nem találtuk meg a chipjét. Végül feladtuk és egy rövid köszöntő után elindultunk a vizsga helyszínére, ami egy olyan hely volt, ahol még sosem voltunk. Egy tök jó hely volt, a vizsga szempontjából tökre megfelelő, ugyanis volt magas fű és egy mély, úszható tó is (sőt annyira megtetszett, hogy biztos vinni fogom oda a kutyát, pláne mert már alig találni úszható helyet).

Odafelé felhívtam aput, hogy mire emlékszik, hova tette be a doki a chipet, először nem tudta, majd visszahívott, miután megkérdezte a dokitól: a nyak bal oldalán kellene lennie.

Mikor megérkeztünk a helyszínre, Peti újfent átnézte a leolvasóval, de továbbra sem lett meg.

Hat kutya sorakozott fel, kettő magyar vizsla, egy német vizsla, egy gordon szetter, egy olasz (?) pointer illetve egy golden retriever. Peti felosztotta a sorrendet, mi utolsóként mentünk, párban egy magyar vizslával. (Közben Bálint Rudival áttúrta a területet, hogy ne legyen állat, ami esetleg elvonja a figyelmet.)

Elsőként felálltunk egymás mellé hajtást imitálva. Kettessével engedtük el a kutyákat, miközben sétáltunk előre, Dávid pedig lőtt egyet minden egyes párosnál. A feladat lényegében az volt, hogy a kutya menjen előre, keressen és ne ijedjen meg a lövésre, illetve a feladat végén visszahívható legyen. Utolsó párosként engedtem el Tarzant a vizslával. Tarzan először nekiment a másik kutyának, de erős rászólás után szerencsére visszajött és előttem keresett. Dávid lőtt, Tarzan pedig tökre izgatott lett, de nem csinált semmit, csak kereste a leeső vadat. Pár lépés után vissza kellett a kutyákat hívni és Tarzan meglepő módon jött is vissza. Ezzel az első feladatot abszolváltnak tekinthettük.

Olvass tovább!
VAV felkészítő
2022. 06. 04. • Tarzan
Olvasási idő: 7 perc

Úgy néz ki, lassan egy két és fél éves út végére érünk Tarzannal, aminek persze lesz még folytatása, hiszen mindenen lehet tökéletesíteni.

Tavaly júliusban volt utoljára vadász edzése Tarzannak, azóta mindenki (Petiék is és én is) elfoglalt volt. Októberben szólt Bori, hogy lesz VAV vizsga, amit a szakdolgozat írás miatt nem tudtam bevállalni, majd jött a téli vadászidény, ami ugye aránylag jól sikerült… jó, oké, végül is tök jó volt és kellett Tarzannak.

Május elején szólt újra Bori, hogy újra lesz VAV vizsga, de előtte tartanak egy négy alkalmas felkészítőt. Nagyon örültem a lehetőségnek és természetesen nem volt kérdés, hogy menni fogunk a felkészítőre is és a VAV vizsgára is.

04.24-én volt az első alkalom, azonban erről az időpontról még nem volt infonk (mivel ez után szóltak), de elmesélés szerint nem maradtunk le sokról, hiszen főleg fegyelmezés volt.

05.08-án volt a következő alkalom, amire el is mentünk Tarzannal. A szokásos találkozóhelyen találkoztunk 9-kor, majd miután mindenki megérkezett átmentünk a gyakorlás helyére. Elsőként egy egyszerű lefuttató sétával kezdtük a programot, ám mivel Tarzan úgy mutatkozott be, hogy agresszívan lemorogta a számára ismeretlen kutyákat, plusz ott volt Cady is, akit eleve nem bír, így ő egyedül pórázon ment mellettem. Bent az erdőben csere volt, a nyugis kutyákat elengedve hagyták a gazdik, Cady pórázra került, Tarzant pedig szabadon engedtem és így indultunk visszafelé a kocsikhoz. Ezután elkezdődött a szokásos engedelmességi gyakorlás. Levettem Tarzanról a pórázt és így gyakoroltunk. Minden rendben volt, ügyesen csinált mindent (sőt nem is hisztizett unalmában, ahogy szokott). Egyedül akkor ugrott ki, amikor Peti először elsütötte a riasztó pisztolyt (engem is meglepett, nem számítottam rá, így a kutya kiugrását sem tudtam lereagálni). Gyorsan rendeztük sorainkat, a másik két lövésnél már nem volt semmi baj, Tarzan ügyesen ment mellettem.

Olvass tovább!
Remény fedeztetésen volt
2022. 06. 03. • Remény
Olvasási idő: 6 perc

A sorozatos sikertelen eset után még a télen megkérdeztük Imit, hogy mit tudna tanácsot adni a fedeztetést illetően, illetve a suliban is megkérdeztem Dr. Bába Andrást, hogy ő mit gondol, továbbá a kaposvári Klinikán is beszéltem a dokival. Mindhárman azt mondták, hogy van esély, még nincs veszve semmi. András Dr. Pénzes Györgyöt ajánlotta, ahogy Imi is, azonban mielőtt a klinikára vittük volna a lovat, kerestünk lehetőséget a közelben, ahol vállalnak természetes fedeztetést.

Anyuék egyik könyveltjén, Debóráékon keresztül jutottunk el végül Csillához és Jumperhez (s HSH) még április folyamán, aki leírta, hogy milyen oltásokra és vizsgálatokra van szükség, mielőtt odavisszük a lovat.

El is kezdtünk intézkedni, május elején jött V. doki és beoltotta Remit mindenfélével, aztán már csak a herpesz mizéria maradt.

Már május elején szerettem volna Remit ott tudni, hogy 1, ne csússzunk ki nagyon a fedeztetési időből, 2, hazakerüljön, mielőtt kimegyek Amerikába.

Mivel a herpeszből csak egy oltást kapott, ezért hogy ne kelljen megvárni a másodikat, ezért inkább a tesztelés mellett döntöttünk.

Május 11-én jött ki VM doki, levette az orrnyálka mintát, én pedig aznap délután már fel is adtam postára. Azonban egy gond volt: nem bubis borítékban került feladásra, csak sima papírborítékban.

Vártam, vártam, nem jött válasz, csak 17-én (ekkor már Debrecenben voltam) és az volt az emailben, hogy bár az eredmény negatív, viszont a minta megsérült, ezért az eredmény megbízhatósága kétséges. Csilla természetesen nem fogadta el. Én meg baromi ideges voltam, ugyanis ez azt jelentette, hogy még egy hetet csúszunk.

Másnap újra kijött VM doki, újra levette a mintát, ám ezúttal a vérvétel szállító partnerrel vitette fel a mintát.

Olvass tovább!
Második tábor – Debreceni Lovasakadémia
2022. 05. 22. • Egyetem
Olvasási idő: 16 perc

Nem tudom kifejezni szavakkal, mennyire hálás vagyok azért, hogy ide járhatok, és hogy egy ilyen összetartó csapat vesz körül. Eddig is segítettünk egymásnak, de ez a hét mutatta meg igazán, hogy mennyire összetartunk.

A másik dolog, amiért nagyon hálás vagyok az az, hogy most először történt a héten az hosszú idő után, hogy nem féltem sem az ugráskor, sem a felpörgött ló vágtája közben, sőt még élveztem is.

És a mellett se menjünk el szó nélkül, hogy a héten ugrattam az eddig legmagasabb akadályomat. Ami még mindig nem túl magas, de valahol el kell kezdeni.

Egy maratoni, 6 napos tábort szerveztek nekünk a Debreceni Lovasakadémiába illetve Hortobágyra, elég erős programmal, ugyanis a tervek alapján három napra is napi két lovaglást írtak elő (továbbá a tervek szerint még 2+1 napon volt napi egy lovaglás).

Hétfő délután indultam Debrecenbe vonattal. Két átszállás után érkeztem meg, a pályaudvaron átérve vettem magamnak bérletet, inkább elővigyázatosságból, bár utólag nézve nem volt rá szükség a többi napokon. A vonatúton jöttem rá, hogy itthon hagytam a fényképezőgépbe való SD kártyát, így málhás szamárként felpakolva (teli hátizsák + bőrönd + nagy oldaltáska a lovas cuccok miatt) kitérőt tettem a Fórum plázába, hogy a Media Marktba vegyek egyet. Ha már ott voltam, akkor vettem magamnak KFC-t vacsorára, illetve vizet is. Egy kis séta után buszra szálltam, ami a diákszálló előtt tett le. A recepción rendeztem a dolgaimat, megkaptam a kulcsot, majd megkerestem a szobámat.

Nem voltam sokáig egyedül, szóltak a lányok, hogy megjöttek, úgyhogy lementem segíteni nekik bepakolni. Laurával, akivel a héten egy szobában aludtam, megbeszéltük, kivel mi újság, majd mindketten lefeküdtünk aludni.

Olvass tovább!
Végre leestem a lóról
2022. 05. 03. • LujziRemény
Olvasási idő: 3 perc

Oké, ez így elég hülyén hangzik, de örülök, hogy leestem a lóról.

Történt ugyanis, hogy vasárnapi edzésen Imivel megbeszéltük, hogy mivel pénteken tud legközelebb jönni, ezért hétfőn vagy kedden kimegyek Reménnyel terepre, hogy ne csak az idomítás legyen.

Végül ma tudtam felülni, de így kb. sötétedés előtt 1 órával. Felnyergeltem Remit, aztán gondoltam, hogy miért ne jöjjön a Lujzi velünk, legalább kitombolja magát. Fel is tettem Lujzira a kötőféket és kiengedtem, majd felraktam Remire a kantárt és felültem rá.

Lujzi szokás szerint legelt, tombolt, a kutyákat kergette (Bogyó nagyon meg is volt ijedve), így indultunk el a kutyákkal együtt a minimális körre, de ezúttal a kinti földek felől indultunk el.

Lujzi fel alá rohant, még a betonon is, de szerencsére az autósok jófejek voltak, bár el tudom képzelni a morgást a bajszuk alatt.

Mentünk a földesútra, Lujzi legelt, meg körülöttünk volt, mi ügetünk kicsit Remivel. Következett a mögöttünk lévő tanya melletti erdős-kacskaringós rész, ami a kanyarok miatt nem nagyon belátható. Nem is volna ezzel baj, azonban Lujzi mindig előre megy és mivel Remi nem látja őt, ezért felspannolja magát.

Most is ez történt, Lujzi eltűnt az egyik kanyar után előttünk, erre Remi elkezdett vágtázni alattam és épp utolértük a haflingit, amikor Remi bebakolt alám, én pedig a válla felett legurultam róla előre. Egy pillanatig az volt bennem, míg kapaszkodtam, hogy csak meg ne taposson, de szerencsére nem történt semmi. A fejem koppant egy nagyot a kemény úton, de a kobak megvédett.

Olvass tovább!
Remény első fogreszelése
2022. 04. 21. • Remény
Olvasási idő: 5 perc

Röviden annyi, hogy több időbe telt a doki utáni rohangálás, mint maga a procedúra…

Először azt vettem észre az év elején, hogy Remi baloldali szélső metszőfogának a széle kampósra kopott, de nem foglalkoztam vele. Aztán az egyik Lóegészségtan órán elhangzott, hogy a ló fogát, ha hobbi ló, legkésőbb 10-12 éves kora körül azért illene megnézetni (ha versenyló és / vagy rendszeresen eszik tápot, akkor egész korán, akár már 3 évesen nézik), hiszen ha nem pontos az alsó és a felső állkapocs illesztése, akkor a nem illeszkedő rész nem kopik és az akár hegyes is lehet és felsértheti a ló ínyét és nyelvét.

Na én ettől beparáztam, hiszen Remi 12 éves és ha már a metszőfoga lekopott annyira, hogy a nem illeszkedő rész látszik, akkor mi lehet hátul…

A március elejei konzultáción megkérdeztem Andrást, hogy a környékünkön tud-e erre szakosodott orvost ajánlani, ő pedig mondta, hogy országosan 20-30 dokit tud, aki megbízható ebben a témában (is) és történetesen M. doki is közéjük tartozik. Én ennek nagyon megörültem.

A konzultáció utáni kedden fel is hívtam őt és abban állapodtunk meg, hogy a következő héten jó lehet, hívjam fel hétfőn és pontosítunk. Felhívtam délelőtt, nem vette fel, hanem délután visszahívott és a csütörtököt mondta, hogy tudna jönni, azonban nekünk nem volt jó, mert elutaztunk itthonról egészen vasárnapig. Oké, akkor hívjam fel következő hétfőn.

Hétfőn nem hívtam, mert Pesten voltam, sűrű napirenddel, hanem kedden hívtam, de nem vette fel. Felhívtam szerdán, semmi. Csütörtökön ráírtam messengeren, semmi (de látta). Nem reagált még vasárnap sem. Napról napra húztam fel magam rajta.

Olvass tovább!