Én közben tovább bújtam a hirdetéseket, főleg a lovasok.hu-n néztem lovakat. Találtam is egyet Békéscsabáról. Minden oké volt: kor, ár, belovagoltság, a ló is normálisan nézett ki. Vittem is anyunak a telefonszámot. Egy férfi vette fel, anyu kérdezgetett a ló felől, végül megállapodtunk abban, hogy visszahívjuk. Közben a férfi megemlítette, hogy ismeri a Gergőt, így miután elköszöntünk a pasitól, felhívtuk őt is. Mondta, hogy arrafelé kupecek laknak, így nem igazán kellene onnan lovat venni. Illetve megemlítette azt is, hogy neki is van eladó lova, nézzük meg. Gyorsan fel a lovasok.hu-ra, rákerestem a lovakra és kinéztem magamnak az egyiket. Egy öt éves pej heréltet, Móricot.

Voltunk lovat nézni, Szilvi is jött velünk a párjával. Apa vezette az autót. Először kimentünk az idei csikókhoz. Az egyik csődi az  egy Hamlet-ivadék (már nem tudom, hogy egyenes leszármazott-e), de totál úgy néz ki. Kicsit beszélgettünk, majd megnéztük a terítéken levő lovakat. Három volt.

Az elsőnek beteg volt az egyik hátsó lába, ő volt az alsó kategóriás. Kivittük mozgatni, kevésbé tetszett. Aztán jött a középkategóriás paci, ő már jobban tetszett. És hát persze a felső kategóriás tetszett a legjobban, na meg méretben is pont megfelelő volt nekem, ám az árak is ugyanígy nőttek felfelé. Sajnos. Ám a látogatás után úgy éreztem, át lettem verve. Ugyanis azon kívül még rá kell fizetni a lóra, ami 300ezernél kezdődött. Mi pedig úgy beszéltük meg, hogy nem adunk ki pénzt lóért. Megígértük Pista bácsinak, hogy majd visszaszólunk. A lovak életkora egyébkébként 5-6 évvel kezdődött.

Aztán beszélgettünk a lovakról, számolgattunk jobbra-balra, hogy nincsenek belovagolva, télen nem igazán fogom lovagolni, aztán tavasszal megellenek, akkor megint egy hónapig be kell lovagolni, és mire nekem megfelelőek lesznek, az kb. lesz május, tehát több mint félév ki fog esni lovaglás nélkül. Plusz a csikóval kell még foglalkozni, na meg ott vannak a Remiék. Nem igazán látszott helyes döntésnek. Végül inkább nemet mondtunk, de nem állt meg a keresés.

Hát Pista bácsiról röviden ennyi.

Úristen, úristen, úristen, úristen, úristen… Jó oké, lenyugodtam. Nos, van egy naaaaagyon jó hírem, de ne szaladjunk el nagyon.
Miután elsején elegem lett Kristályból, és anya is beleegyezett abba, hogy keresünk valamilyen megoldást, mert megérti. Először lovakat kerestem a lovasok.hu-n, találtam is egyet, amit végül másnak eladtak. Mivel nekünk sok volna három ló tartása, ezért mást találtunk ki: két évig, vagy amíg Remin nem lehet lovagolni, addig tartunk bértartásban lovat úgy, hogy én lovagolom. Ötödikén eljött a vásár, nameg hétvégén ott volt a verseny, így pár lovas ismerősünknek elmondtuk a tervünket, hogy ha tudnak ilyen lovast, akkor ajálnjanak minket. Aztán egy ismerősünk mesélte, hogy ismer egy embert (akit anyu is ismer), aki lovakat tenyészt, de úgy, hogy az idős kancát vemhesíti, meggyőződik róla, hogy vemhes, majd másoknak odaadja, ott megellik, a csikót leválasztásig fel kell nevelni, majd visszaadni, a kanca pedig örökre nálunk marad. Mindez valószínűleg semmi pénzért.
Nos, mi tegnap felhívtuk ezt az embert (aki a volt igazgatóm férje) és megbeszéltük vele, hogy szombaton találkozunk nála és kiválaszthatom a lovat. Nekem tegnap egész nap fülig ért a szám, és ma is tök boldog vagyok, de csak akkor fogom elhinni, ha a karámban lesz.
Nekem valamiért egy almás deres kanca van a fejemben, akit Gyémántnak hívnak. 😀 Kicsit bizarr. Ettől függetlenül nem azt mondom, hogy deresnek kell lennie. Már csak azt kell eldöntenem, hogy lovagló cuccban menjek-e, mármint hogy ki tudjam próbálni. Mert lehet, hogy a legelőn állva tök aranyos, de amint felül rá az ember, ledobja.
És mégegy megjegyzés: ezek a lovak valószínűleg 10 évnél idősebbek.