Megint kevesebbek lettünk egy kutyával.
Második hete próbálom megírni ezt a bejegyzést (ma 04.01-e van), de nem jönnek a szavak. Hirtelen történt az egész.
Beni nálunk született Pankától és igazából nem őt akartuk megtartani az alomból, azonban miután Dorkát el kellett altatni, ő rá esett a választásom. Beni mindig alap volt a tanyán, mindig ott volt a háttérben. Nem mondom, hogy kifejezetten az én kutyám volt, inkább úgy fogalmaznék, hogy a család kutyája volt.
Kapcsolatom nem is igazán volt vele, ugyanis ott volt Panka meg Lady, akik kimondottan az én kutyáim voltak. Lényegében azóta kezdtem el vele foglalkozni, amióta Tarzan megvan, vagy mondhatjuk úgy is, hogy amióta a járvány miatt lényegében itthon vagyok.
Már nem emlékszem, hogy kezdett el velünk terepre járni, viszont visszaolvasás után rájöttem, hogy már egy éves kora óta jön velünk. Azóta is fáradhatatlan társunk volt, sosem volt olyan, hogy elég messze, mindig tudta tartani velünk a tempót és szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor nem jött velünk (akkor is főként azért, mert ha a városban vagy beton mellett lovagoltunk, nyilván nem hívtam magammal).
Kétszer „rabolták” el a kutyát, mindkétszer csavargott és azt hitték, hogy elveszett kutya. Szerencsére mindkét esetben hamar meglett.
Próbáltunk belőle vadászkutyát faragni, de arra kellett rájönnünk, hogy fél a hangos zajoktól, mint a lufi durrogás, a puska dörrenés vagy a tűzijáték hangja.
Nagyon nem volt tanítva, ennek ellenére a Helyedre! és az Ül! jól ment, a Fekszik! már kevésbé ám az utóbbi időben ez és a Marad! is egyre jobban ment.
Az elején még hozta a botot (találtam képeket), de egy idő után már nem érdekelte az apportírozás.
Ha tóra mentünk, még éppen hogy belement a vízbe, nem volt túlzottan vízi kutya.
Az embereket viszont nagyon szerette. Anyuval volt egy reggeli rituáléjuk: melegebb időben anyu kiült a ház elé az udvarra felébredni, ilyenkor Beni odament hozzá és addig böködte, míg anyu meg nem simogatta (anyu nincs túlzottan odáig a kutyákért). Onnan tudtam, hogy a közelemben volt, hogy óvatosan aprókat böködött a kezemen, hogy simogassam meg őt.
Miután Lady elpusztult, nagyon megzuhant, kb. állandóan csak aludt és csak akkor kelt fel, ha jött hozzánk valaki vagy kilovagoltam, szóval elég életunt lett a rá következő fél évben. Úgy gondolom, hogy Tarzan nagyon jót tett neki, mondhatni felrázta Benit. Elkezdett újra játszani és mozogni, azonban ez a mozgás az utóbbi pár hónapban újfent alább hagyott, nagyon sokat pihent a fotelben a gangon.
Sosem volt beengedve a házba, ám most a télen az idős korára és a rövid szőrére való tekintettel -10 foknál azért beengedtem éjszakára. Itt is azért megvolt a rutin, amit kb. két este alatt megtanult: sötétedéskor bejött, rámutattam a helyére (egy kiszuperált puha szőnyeg, ami a padlófűtés által melegen volt tartva), ő ott lefeküdt és aludt. Éjfélkor lefekvés előtt még kiengedtem egyet pisilni és mentünk aludni. Kb. 10 napot aludt bent összesen, de nem volt baleset.
És hogy mi történt ma?
Imi jött ma edzést tartani és 3 körül ment el, de mielőtt elment, egy ügyfelünk jött hozzánk. Én feljöttem a szobába dolgozni. Nem telt bele fél óra, anyu hívott, hogy baj van, menjek le. Közben apu épp felém tartott és mondta a döbbentő hírt: az ügyfél elütötte Benit. Miközben ment az autó, a két kutya a kocsi mellett játszott és Tarzan az autó elé lökte Benit és így ütötték el.
Odaszaladtam hozzá, kint volt a belső kapu előtti fák alatt és mivel egyedül volt hagyva, megpróbált felállni, de nem tudott. Amit kapásból észrevettem, hogy a bal első válla teljesen kiugrott, semmi sem tartotta. Óvatosan leguggoltam mellé és áttapogattam a kutyát, más sérülést így kívülről nem vettem észre. Felhívtam Imit, hogy ez történt, ő pedig azt mondta, hogy majd csak 6 után lesz bent a rendelőben, menjünk akkor.
Mivel nem akartuk magára hagyni a kutyát, így kerestem egy húsos ládát, amibe nagyjából belefért, abba beleraktam a fekhelyéül szolgáló rossz takarót és apuval ketten óvatosan beletettük a kutyát, ám akármilyen óvatosak is voltunk, felénk kapott fájdalmában.
Bevittük az irodába a kutyát, ám mivel pont a bal oldalán feküdt, ezért meg akartam fordítani, de mivel a fejénél álltam (apu a másik oldalon) és valamit rosszul fogtunk meg, a fejemhez kapott, eltalálva a homlokomat. Ekkor úgy döntöttünk, hogy inkább nem háborgatjuk, nehogy kárt tegyen bennünk.
Én megint feljöttem dolgozni, de nyilvánvalóan nem tudtam sokat koncentrálni.
Ötkor megint lementem az irodába, ekkor már a ládán kívül a földön volt, apu kiborította a ládából, mert verte magát a ládában (nyilvánvalóan kényelmetlen volt neki). Mikor odaértem, még az ajtón kívül hallottam, hogy nyüszített, ám amikor beléptem, akkor elhallgatott. Ott maradtam negyed órát simogatni, majdnem elaludt a kezem alatt, meg sem mukkant. Közben betakartam a takarójával, hogy valamennyire visszamelegedjen, lévén a kőpadlón feküdt.
Negyed óra múlva visszajöttem a szobába, mivel haladnom kellett a munkával és háromnegyed hatkor mentem le újra, indulásra készen. Beleraktam a takarót a ládába, csavartunk a fejére egy törülközőt, én fogtam a fejénél, apu hátul. Nagyon jól ötlet volt a törülköző, mert a kezemhez akart kapni, egész agresszíven viselkedett. Meg akartam simogatni nyugtatásképp, mikor már a ládában volt, de szintén odakapott a kezemhez. Elég ijesztő volt, gondolom kezdett elmúlni a sokk hatása. Ráraktuk a fejére a törülközőt, apu pedig odatolatott az ajtóhoz és egy másik, közben megérkezett ügyféllel berakták a csomagtérbe a kutyát és elindultunk.
Bementünk az állatorvosi rendelőbe, a kutyát viszont kint hagytuk a kocsiban. Egy macskát vizsgáltak, mielőtt mi sorra kerültünk, addig Imivel és egy jó ismerősünkkel beszélgettünk (aki nagyon kiborult a hír hallatán).
A fiúk behozták Benit, a doktornő pedig rögtön rákötött a kutya szájára egy fásliból készített madzagot / kötelet, hogy ne tudjon senkit Beni megharapni, majd ráfektették őt a vizsgálóasztalra (mondanom sem kell, megpróbálta megharapni Imit). A dokinő először is csipesszel összecsippentette a kutya úszóhártyáit, hogy van-e reakciója. Felhívtam a dokinő figyelmét egy furcsaságra, hogy az normális-e: Beni pénisze megvastagodva kilógott, amit ő megvizsgált és nyomásra pisi jött ki, ami nem volt jó jel: belső sérülésre utalt. Imi és egy másik asszisztens átvitték Benit a másik helyiségbe röntgenezni.
Először a kificamodott válláról csináltak egy röntgent, aztán egyet úgy, hogy a hátán feküdt (ekkor hallani lehetett a nyüszítést), ám valami gyanús volt a doktornőnek, miközben a második röntgent vizsgálta, így kért egy olyat is, amin a kutya az oldalán fekszik. Ez a röntgenkép mindent elárult: a medencétől számított második gerinccsigolya ripityára volt törve, ezáltal Beni lebénult a hátsó lábaira. Ehhez még hozzájött a valószínűsített belső sérülés, így sajnos nem volt más választásunk, el kellett őt altatni.
Összedezdtem magam és odaléptem a kutyához a röntgenező helyiségben és csak simogattam őt. Először megkapta az altatóját, és végül a végleges folyadékot. Végig simogattam, amíg csak nem lélegzett. Ekkor kimentem a folyosóra (amiről még rá lehetett látni a kutyára), majd a doktornő foglalta el a helyemet és egy perces vizsgálódás után kijelentette, hogy Beni elaludt.
Fiúk odahozták a ládát és belerakták a kutyát, majd kivitték a kocsihoz. Elköszöntünk a bent levőktől és elindultunk haza.
Másnap reggel temettük el a játszótér mögötti kerítés és a bokrok közé, a többi kutya nyughelye mellé.
Beni
2010.11.16. – 2022.03.16.
Mikor a múltkor a vadásznapon elmentünk sétálni az erdőben, egy helyen lefektettem a kutyát a tanösvényen és csináltam telefonnal pár képet Tarzanról. Nagyon szépek voltak a színek, meg úgy általában jól nézett ki a kép, viszont mivel „csak” telefonos kép volt, ezert elhatároztam, hogy miután kicsit jobban besárgultak a levelek, visszamegyek Tarzannal a tanösvényre és rendes kamerával is csinálok róla képeket.
Így is történt, egy hónappal később, két hete vasárnap (16-án) fogtam a kutyát, kifésültem a bundáját, fogtam a kutyát és a kamerát majd kimentünk a parkerdőbe. Sétáltunk kicsit, majd megkerestem vele a helyet, ahol egy hónapja csináltam a képeket a telefonnal. Fényképeztem a kutyát és hat mit ne mondjak, Tarzan elvezte. A képeket visszanézve úgy tűnik, mintha pózolna, mintha tudatában lenne, hogy róla van szó. Készültek egész jó képek, megszerkesztve pedig csak meg jobban néznek ki.
Egy hónap kihagyás után (az előző alkalommal le kellett mondani, mert akkor mentem edzőhöz) újra mentünk vadász edzésre, de ezúttal vittem Benit is. A tavalyi gyakorlattal ellentétben most nem jött velünk apu, mert úgy voltam vele, hogy amíg a kutyák futkároznak, addig Beni is velünk van, viszont onnantól, hogy elkezdjük a gyakorlást, becsukom őt a kocsiba, és majd szünetben és a végén újra velünk lehet. Nos, hát persze, hogy nem így történt.
(Egy apró kitekintés a sztori előtt: az elmúlt hónapokban tűnt fel, hogy nem írok Beniről, sem a szülinapjakor (11 éves, mint Remi), sem semmikor, csak említem őt bejegyzésekben, leginkább amikor kimegyek valamelyik lóval terepre. Ettől függetlenül természetesen szerves része a tanya életének. Mindig jön simogatást kunyerálni, körülöttünk van. Amikor a kutyákat kiviszem az erdőbe, az főként miatta van, hogy vele is legyen „foglalkozva”, tekintve, hogy vele nem járok edzeni, ne érezze magát elhanyagolva. Amíg nem került hozzánk Tarzan, addig a tereplovaglás volt a közös időnk, Tarzan óta viszont azt nehéz kivitelezni, hogy csak ketten legyünk, hiszen olyan nincs, hogy Tarzan valamiből kimarad. Természetesen törekszem arra, hogy ha nem is egyenlő a vele való foglalkozás Tarzanéval a vadász edzések miatt, de minél egyenlőbb időt töltsek vele is. Mivel Beni alapvetően mondhatni házikedvenc és (erős túlzással) házörző, ezért neki nem volt célzott kiképzése, így az alapparancsokat tudja, ami elég a tanya körül.)
4-kor találkoztunk a szokásos helyen, de nem kellett sokat várni, mindenki megérkezett perceken belül, így mehettünk tovább a már bevált gyakorló helyre. Megérkezés után én rögtön kiengedtem a kutyákat és a többiek is így tettek. Elindultunk elfelé az út mentén, mi lányok elől a gyerekekkel, a fiúk mögöttünk lemaradva beszélgettek. Egy ponton túl visszafordultunk és visszamentünk a kocsikhoz, ahol mindenki magához vette a kutyák pórázát. Közben én leengedtem a kocsi ablakait, hogy legyen Beninek levegője, míg ránk vár, majd beengedtem őt az autó hátuljába.
Olvass tovább!Kimegyek a lovakhoz, hogy megnézzem őket, mert egyikőjüket sem láttam a konyhából belátható részen, sem a karámban, sem a beállóban. Mindketten fekszenek a beálló előtt. Napoznak, pihennek. Körülöttük galambok kisebb csapata hol felrepül, hol a földön csipeget. Odaülök Remény lábaihoz, nekidőlök a hasának és nyugtatólag simogatom. A nap kellemesen, álmosítóan melegít. Néha odahajol hozzám, megszagolja kinyúló kezemet, lábaimat. Így vagyunk egy ideig, míg meg nem unja és felkel. Én is felállok és átmegyek Kristályhoz. Mellé ülök és nekidőlök, ahogy előzőleg Reminek. Simogatom, pihenek, figyelem a lélegzetvételeit. Közben Remi a hátunk mögül a hajamat és az ujjaimat piszkálja. Néha megcirógatom az orrát, megpuszilom őt. Melegszem, pihenek, élvezem a pillanatot. Krist picit megrezzen, mert Tarzan megtalált minket. Odahívom magamhoz és az ölembe húzom, hátha lenyugszik (esélytelen). Felváltva simogatom a lovat és a kutyát. Pár perccel később Beni is jön, de ő nem foglalkozik velünk, szalad tovább. Kiabálásomra apu is kijön, Remi felé tart a hátunk mögül. Apu előkészíti a telefont a fényképezéshez, de Kristály pont most unja meg a helyzetet, így végül ő is föláll mögöttem és ezzel megtörik a varázslat.
Azért egy képet sikerült lőni.
Hónapokkal Lady halála előtt elkezdtünk arról beszélgetni, hogy milyen kutyánk legyen következőleg. Több fajta is szóba került, mint a golden retriever, a border collie és az angol szetter (az én részemről), magyar vizsla (anyu szeretné), illetve a moszkvai őrkutya (apu szeretne ilyet, de több ponton is elbukik).
Aztán novemberben Lady elpusztult, így hamar sürgőssé vált a dolog, mivel Beni nem egy ugatós kutya, illetve mióta egyedül maradt, elég sokszor „félre” ugatott (nem jött senki, vadak sem voltak, valószínűleg a másik tanyában elő kutyákkal kommunikált), ami elég bosszantó volt. Viszont még mindig nem döntöttünk a fajtáról.
December utolsó vadászatánál az egyik vadásztól csak úgy mellékesen megkérdeztem, hogy tud-e vadászatra tenyésztett goldi kiskutyát, aztán mondta hogy tud, de inkább Ausztriában és 1200€-ért. Egy kicsit meglepődtem, ugyanis Ladyt anno a bőven a töredékéért vettem tenyésztőtől.
Otthon vitattuk a dolgot, megéri, nem éri… Én egyet szerettem volna: ne szaporítótól vegyünk kutyát.
Olvass tovább!Már harmadik éve, hogy apuval vadászatra járok hajtóként, de csak most jutott eszembe, hogy mi lenne, ha Beni is velünk tartana. Ennek a felvetésnek az is az apropója volt, hogy a nyáron a gyerekek lufit durrogtattak az udvarban, a durrogó hangtól pedig Beni bemenekült anyu szobájába. Így hát volt egy célom is azzal, hogy Benit el szerettem volna vinni egy vadászatra.
A reggeli gyülekezőhelyen nem engedtük ki a kocsiból, (ahogy a többi kutya sem volt kiengedve), de a teríték helyszínén, ahonnan elindultunk, ahogy mindenki, mi is kiengedtük a kutyát, ám míg a legtöbb kutya szabadon volt engedve, én a biztonság kedvéért pórázra fogtam őt.
Aztán a megbeszéltek szerint felálltunk az erdő előtt, majd rendezkedés után vezényszóra elindultunk. Ahogy gyalogoltunk, a távolban elhangzottak puskalövések, amire Beni csak fülelt. Tovább gyalogolva kb. az erdő közepén elfutott előttünk egy nyúl, amire a mellettünk gyalogló vadásztársunk rálőtt.
Olvass tovább!