Avagy immár az összes kutya imád a bálára mászni. Beni egész korán felment a bálára, mert hát a drága anyját követni akarta. Lady pedig csak ugrott egyett, bedurcázott és szelelt is el. Ám tegnap egyszerűen fogtam és feltettem a bálára. Kicsit fur a volt neki, leugrott. Aztán felugrott. Én is fölmásztam és már négyen voltunk fent. Ma pedig vittem fényképezőt is, de Beninek nem volt kedve bálát mászni, helyette vadászott (a bálán levő kutyák figyelmét is sikeresen elterelte)

Ha már a kezemben volt a fényképező, a lovakat is megörökítettem. Szerintem már egész jól látható Krist nagy hasa, bár nem úgy néz ki, hogy két hét múlva elleni fog.

És még két virágot is lekaptam. 

Régen írtam blogot, az tény, de hogy a kutyákról még régebben, az már baj. Ezért szeretném most megírni ezt az összefoglalót róluk. 

Tudom, hogy mindig azt mondom/írom, hogy a kutyák jól vannak, köszönik szépen, de ha belemegyünk a részletekbe, van pár apróság jó és rossz értelemben is.

Beni sántít. Úgy két hete felkarcolta jó mélyen a hátsó lábát, egy ideig nem is állt rá, és most, ha eszébe jut, még mindig sántít, holott a seb már rég begyógyult. És az, hogy nem állt rá egy ideig, eléggé legyöngítette a lábát, és amikor ráállt a fájós lábára, a csánkja a földet verte szó szerint. Ma már nagyjából rendesen áll a lábán, bár néha kicsit lejjebb van a csánkja a normálisnál.

Olvasási idő: < 1 percMióta Beni egyedül van, mint kölyök, hát testvérek híján Ladyvel, néha Pankával is játszik. Ha Panka meg Beni játszik, akkor Lady ugat és körülöttük rohangál, hát akkor tudjuk, hogy játszanak a kutyák. Ha viszont Lady meg a Beni játszik, akkor Panka általában velem van.
A múltkor Panka összekapott a Sziszivel (meg van kötve, mert hajlandó a harapásra), ami alól Panka jött ki rosszabbul: füle belül megtépve, jobb első lábán több mélyebb harapás is volt. Másnapra erősen bedagadt. Most már nem sántít, csak akkor, ha rájön: egyik pillanatban, vígan megy sántítás nélkül, akkor azt hiszi, nem látjuk, amikor meg tudja, hogy nézzük, akkor hirtelen elkezd sántítani. Kis színészem.
Próbálom mindhárom kutyának egyformán osztogatni a simogatást, de ezt egy kicsit nehéz betartani, mert 1, nincs három kezem, 2, hogy a Panka, meg a Beni furakodik a simogatásért, Lady meg inkább hátrahúzódik. Bár van, amikor csak ő van velem, és akkor jól megdögönyözöm.
Újabban mintha Beni nagyfiú lett volna, ugyanis kisdolognál kezdi felemelni a lábát. Bár ezt még csak egyszer láttam nyár vége felé.

Olvasási idő: < 1 perc

• Anyut megkérdeztem, hogy ha lenne hely, akkor egy ló + lovasa jöhetne-e hozzánk bértartásba, hogy együtt lovagoljunk. Igent mondott. Végül is minden adott: terep, boksz (majd karácsonyra kész lesz az istálló), karám, legelő, pálya (remélem jövő nyárra, nyelvvizsga után). És ennek örülök, mert így legalább már nem egyedül fogok lovagolni. Hogy a dolog mikor lesz komolyabban véve, jó kérdés.

• Régóta szeretnénk Kristálynak venni egy kocsit. Amolyan terep kocsit. A hagyományosat tönkre tenné. Úgy tép mint álat, és ezért kell valami komolyabb. Mondjuk az istálló elé meg is építettük a színt a kocsinak, csak halogatdik az ügy. Egyszer lesz, az biztos.

• A nyerges még nincs kész. Pedig mondom, hogy csináljuk, csak van más ezer dolog. 

• Idén nem tudom, hogy lesz a lovaglás. Az órarendem nagyon nehéz mennyiségileg, és még máshova is el kell járnom. Pl. kémia, német, meg úszni is szeretnék legalább heti 1×. 

• Benit el kellene vinni dokihoz ivartalanítani, Ladyt pedig egyik ismerősünkhöz kozmetikázni.

Most ezek jutottak az eszembe.

Olvasási idő: 2 percNem tudtam milyen címet adni. Róluk.. hülyén hangzik.

Nos itt mindenkiről szó lesz. Újabban megint elkezdtem kutyát tanítani. Mindháromnál gyakoroltam, amit tudnak (Panka: ül, fekszik, marad, fordul, pacsi; Lady: ül, marad, hop (hátsó lábaira áll); Beni: ül, fekszik). Pankával elkezdtem gyakorolni azt, hogy ha a jobb lábamat emelem egy kicsit magasabbra, akkor a jobb mancsát ráteszi, ha pedig a balt emelem fel, akkor a bal mancsát teszi rá. Kezdi kapizsgálni, de még sok hiányzik. Néha tettem ki neki akadályokat, kérés nélkül, mutatásra megy minden.

Hát… Remire mostmár rá lehet tenni a kötőféket. Az a baj, hogy csak én foglalkozok vele, és csak hozzám van szokva. De más meg nem jönne ki, esetleg Zsófi, ha itt van, de az kevés. Más úgy nincsen.

Tegnap lefürdettem a lovakat. Remi jól tűrte, látszott, hogy jól esik neki ebben a nagy melegben. Még attól sem ijedt meg, najó egy kicsit, hogy húzom előtte a slagot. Miután elengedtem, minimum ötször meghempergett. Kis koszoska. Aztán Kristályt is lefürdettem, bevittem az udvarra legelni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a mellső két lábával áll a garázs betonján (jelenleg takarmányos, magasabban van kb. két lépcsőnyivel a betin) és a zabot+tápot+kukoricát zabálja, amit a galamboknak hagytunk. Elvittem lefuttatni a futós helyre, majd a végén a kötőfék és a futószár segítségével kantárt csináltam és szőrén bementem vele. 

Nem tudom, írtam-e már, de ma jön a kovács. Ha minden jól megy.

Olvasási idő: < 1 perc

Vasárnap úgy döntöttem, hogy teszek egy rövidebb túrát a kutyákkal. Kristályt felnyergeltem, nem futtattam le, elindultunk. A kutyákra egy kicsit, várni kellett, mert míg felszálltam, elmentek. Lady nem jött velünk. A legrövidebb útvonalat választottam, vagyis azt, amerre le kell fordulni a gyümölcsös sarkánál. A kutyák élvezték, néha le-lemaradtak, de okosak voltak, nagyjából mindig hallgattak rám. Ügettem párszor, visszafelé is. Beni egy alkalommal hatalmasat futott. A bekötőnél megint hevedert lazítottam és szépen lazán be slattyogtam. A kutyák pedig mind kidőltek.