Múlt hét pénteken tanulás helyett gondoltam egyet és nekiálltam leápolni a lovakat. Kikötöttem Remit, majd beindítottam a telefonon a zenét, hogy addig is menjen valami. Erre olyan hisztit levágott a nagylány, hogy csak néztem. Nem értette mi az a ricsaj abból a dobozból. Így fogtam, leoldottam a karámfáról, a kezembe fogtam a telefont és elkezdtem közömbösíteni. Kis idő múlva már kevésbé nézte a telefont, így visszakötöttem a rúdhoz, így neki állhattam leápolni. Igen nagy mennyiségű szőr jött le róla, mint ahogy ilyenkor, tavasszal szokás. Kifésültem a sörényét, meg igazítottam rajta. Jöhetett Krist. Róla még több felesleges szőr jött le, ő kevésbé tud vedleni idős kora miatt. Neki is kifésültem a sörényét, aztán a farkát is. Gondoltam, akkor Remi farkával is megpróbálkozok, bár az utóbbi alkalommal ő nem nagyon tűrte, de most nagyon nyugis volt. Rövidebbre vágtam mindkettőjük farkát, mert szerintem csúnya látvány, ha a földön lóg. Mindezzel két óra alatt végeztem, pedig egyáltalán nem siettem a dologgal.
Kéne mostanában egy ilyen is, mert hihetetlenül elmaradtam. És még a régieket sem pótoltam még be rendesen. Például Móricról még egy szót sem írtam, csak megadtam a címet, meg annyit írtam alá, hogy hamarosan… Ennek kb. egy hónapja. Bár vele amúgy "megszűnt" a kapcsolatom, arra várunk, hogy jobb idő legyen, és hogy Olivér eljöjjön érte (ha szólunk neki). Mindegy, az elkövetkező időszakban nekiállok és nemcsak bejegyzéseket fogok pótolni, hanem nekiállok és a lelkiismeret furdalásomnak engedve megcsinálom az egész oldalt (persze az idő függvényében, csak hát gép előtt nem csak a blogot nézek, hanem többek között zenét is hallgatok) – lesz új design (készülőben), meg megcsinálgatom a tartalom részt is.
Ismerősünknél lovagol két lány, akik hétvégén járnak hozzá. Múlt héten beszéltünk vele Móci hülyeségéről, és felajánlotta, hogy átjönnek a lányok: Nelli és Nóri. Lovaskocsival jöttek, hoztak nyerget is. Először felszereltük a Mócit, de ő meg annyira ellenére volt, hogy tisztára leégetett. Úgy kezdődött, hogy a karámban nem engedte magát megfogni, később pedig rajta volt már a nyereg és épp a kantárat akartam rátenni, mikor kitépte magát a kezemből és beszaladt a karámjába. Na ott szenvedtünk vele vagy öt percet. Végül sikerült megfogni, és nem érdekelt, kötőfékre felraktam a kantárt és kész. Nóri felült rá, addig felszereltük a Szellőt és a Hajnalt. Én ültem az idősebbikre (nem tudom, melyik az ő neve), majd kerültünk párat a lucernáson. Móric elemében volt: bakolt, rúgott, stoppolt. De Nóri győzött. Aztán felvetődött a kérdés, hogy kimegyünk terepre. Én átnyergeltem Kristályra, Nelli pedig az idősebbik pacira. Elindultunk. Arra terveztem menni, amerre Timivel mentünk először, de két helyen is ki voltak engedve a kutyák, így tettünk egy kicsit nagyobb kerülőt. Az elején Móci makacskodott, de a pálca segített. Meg egy helyen vágtáztunk (a többiek), aztán Kristály ugrott egyet, nagyon meglepett. Visszafelé pedig én voltam az utolsó és az idősebbik paci kirúgott Kristályra és az arcom előtt 15 centire volt a patája. Huhh. Rögtön visszamentem középre, hogy ne forduljon elő mégegyszer. Végül hazaértünk. Mindhárom ló csurom vizes volt.
Huu, nagyon elmaradtam az írásokkal. Igazából nem volt hozzá kedvem, de lassan össze kell szedni az emlékeket és elkezdeni írni. Mert elfelejtődik. Röviden annyi, hogy befejeződött a lókeresés, nálunk van Móric, egy ideig. Voltam versenyen, méghozzá Kristályon (is). Illetve lehet, hogy lovarda váltás következik majd be. Az eseményeket az adott napra írom, így majd vissza kell keresni.
Szüreti után találkoztunk Gergővel és megbeszéltük, hogy ma kimegyünk hozzá, megnézni az eladó lovakat, illetve az általam kinézett Móricot. Délelőtt el is mentünk, meg is néztük, majd mondta a Gergő, hogy üljek fel a heréltre, ami azért volt vicces, mert egyáltalán nem lovaglóruhában voltam és a kobakom sem volt nálam. Olivér felnyergelte. Minden rendben volt, állt egy helyben. Aztán felültem és kimentünk a bálák mellé. Ott kipróbáltam. Igen érdekes mozgása volt. Tért ölelő ügetése miatt alig kellett kiemelkednem a nyeregből. Tetszett. Viszont nem bírtam beugratni vágtába. Mikor már elfáradtam, mondtam az Olivérnek, aki végig ott volt, hogy elég, lenyergelhetjük. Meg is volt.