Előzmények

Elérkeztünk a suli utolsó megmérettetésére. Megmondom őszintén, nem izgultam nagyon a korábbi államvizsgákkal ellentétben.

A felkészülést az ugró vizsga után kezdtem el, mégpedig úgy, hogy a tételeket magam gyűjtöttem össze az előző évfolyamok tételeiből. Összesen 26 tételünk volt, tételenként 3 kérdést tartalmazott. A kidolgozás során végül egy tétel legalább 2-3 oldal lett, de volt 5-6 oldalas is, így összesen 190 oldal lett összesen az összes tétel. A vizsga napjáig végül legalább kétszer minden tételt át tudtam nézni, mondjuk elég sok időt is töltöttem vele.

A beosztást úgy oldották meg, hogy a csapatot két egymás utáni napra osztották szét, én végül a második csoportba kerültem, méghozzá 21-re, az első csoportot pedig az előző napra osztották be.

Ezen felül már egy hónapja, de főleg az ugró vizsga után elkezdtük szervezni a bankettünket, amit szintén tegnapra szerveztünk meg. Végül a Simonpusztán lévő Bivaly Csárda mellett döntöttünk helyszínként, hiszen az elmúlt két évet szinte itt töltöttük, továbbá kéznél volt a szállás és a rendezvényhelyszín is.

Kedden egész nap pörgött az csoport chat, mivel aznap vizsgázott a csoport első fele és nyilván kíváncsiak voltunk, kinek hogyan sikerül a vizsga. Végül délután négy körül indultam el Érd felé kocsival. Az úton nem volt semmi, csak Érden álltam meg a Burger Kingben, hogy hozzak magamnak vacsit.

06.08. – Csütörtök – Pe-Pszi szigorlat

Eredetileg a Lovasturizmus vizsgát és a Pe-Pszi szigorlatot múlt pénteken, az elsőre meghirdetett alkalommal akartam letudni egyben, de végül a két vizsga tananyagát látva inkább úgy döntöttem, hogy a Lovasturizmust múlt héten, a Pe-Psziből pedig csütörtökön vizsgázok.

Reggel a már megszokott időpontban indultam el a csatlakozó állomásról Budapest felé, hogy nekivágjak a hétvégének.

Mivel késett a vonat, ezért sietnem kellett az egyetemre, de nyilván a tömegközlekedést nem lehet felgyorsítani, ezért késtem a rettegett pedagógia-pszichológia szigorlat kezdéséről. Kati már keresett is, hogy merre vagyok. Végül fél 9 helyett 9 körül érkeztem be a terembe minden málhámmal, ugyanis nem csak péntekre készültem, hanem a hétvégére is, ugyanis Debrecenbe is mentünk.

Miután lepakoltam a cuccomat a terembe, a vizsgáztató tanárok, Boda-Újlaky Judit és Horányi Zsolt odahívtak magukhoz, ahol tételt húztam. A kihúzott tétel nem volt sem a legjobb, sem vészes, de mindnyájan kaptunk 10 perc „felkészülési” időt, vagyis tudtunk magunkon segíteni. A vizsga jól sikerült végül, 5-öst kaptam.

Előzetes megbeszélés szerint egy körül elindultunk Lillával Debrecen felé. A közel három órás út gyorsan és izgalmasan telt, ugyanis az út nem egy szakaszán úgy leszakadt az ég, hogy az ablaktörlő nem bírt vele, nem láttunk semmit. Egy megállót ejtettünk meg odafelé egy benzinkúton, hogy bekapjunk valamit, ugyanis nem is ebédeltünk semmit. Debrecenben Lilla volt olyan kedves és az Auguszta Diákszállóig vitt, ahova végül 4 körül érkeztünk meg. A recepción átvettem a kulcsomat, aztán Lillával felpakoltuk a cuccomat szobába, ezután elköszöntem tőle, ő ment a dolgára, én pedig vissza a szobába.

Sok szó nem esett még a szakdolgozatról, amelyet az előző félévben kezdtünk el megírni.

Először vacilláltam a témát illetően, már a tárgy felvétele előtt gondolkoztam arról, hogy miről is szeretnék írni és sok ötletem volt. Az egyik ötletem A kiskunhalasi lovarda története volt, a lovardához, illetve Kiskunhalashoz köthető nagy lovasokkal készített interjúkkal meg minden. Hatalmas meló lett volna és sok idő, így bár ez volt az első cím, amit leadtam témaként, végül letettem róla, mert se időm, se idegrendszerem nem volt abban az időben hozzá.

A másik, számomra kedves téma A lovaglás során használható alkalmazások és összehasonlításuk volt és végül ez lett a végleges témám. Bár az írás maga így is hosszú volt, imádtam írni.

Szakdolgozat írása

Az előző félév során a bevezetőt és a szakdolgozat felépítését és rövid kifejtését kellett megírni, illetve aki tervezett kérdőívezni a dolgozatában, annak a kérdőív kérdéseit kellett összeállítani. A második félévben pedig teljes mértékben kellett megírni a dolgozatot.

Az én témám annyira új volt, hogy nem találtam semmi olyan szakirodalmat vagy kutatást, amely a sport és az alkalmazás használata közötti összefüggést kutatja, legyen is az bármilyen sport, pl., mint a futás, ahol azért (szerintem) elég sokan használnak alkalmazást. A téma újdonsága miatt én nem kutattam és szedtem össze a szakirodalmat, csupán megállapítottam, hogy még nincs a témában ilyen (vagy egy hétig kerestem angolul). Szakirodalom helyett a dolgozat első felében az alkalmazásokat kategorizáltam, majd a közvetlenül a lovagláshoz kapcsolódó kategóriákba tartozó alkalmazásokat hasonlítottam össze.

Az irodalom írásának elkezdése előtt első nekifutásként minden olyan appot letöltöttem, amit az AppleStore-ban találtam lovas / lovaglás témában. Szerintem a telefonon egyszerre a legtöbb legalább 25-40 alkalmazás volt, amit érdekesnek találtam. Ezeket mind átnéztem és használatuk szerint besoroltam valamilyen kategóriába, így végül az alábbi csoportosítás került a dolgozatba: lovaglást monitorozó alkalmazások, fizikai eszköz segítségével mérő alkalmazások, ló egészségét figyelő alkalmazások, edző appok, lovagláshoz közvetlen kapcsolódó, egyéb alkalmazás, istálló menedzsmenttel kapcsolatos alkalmazások, hivatalos szövetségek, szervek alkalmazásai. Még ehhez jöhetne egy olyan kategória, amely az edzőket segíti, de ilyet alkalmazást – számomra meglepő módon – nem találtam. Eredeti szándékom szerint minden kategória, minden felsorolt alkalmazását kielemeztem volna, azonban már az első csoport appjai kielemzésekor láttam, hogy így nagyon sok lenne, ezért végül csak az első két kategória appjainak használatát írtam le és hasonlítottam össze. Mondjuk így sem volt sétagalopp. Azért egy alkalmazás leírása is kb. 4 órát vett el, átnézéssel, kutatással, utánajárással, leírással együtt.

Reggel 5-kor keltem, majd 6 után indultam el kocsival Dunaharaszti felé, majd egy gyors Lidl-s megállást követően 8 után értem a Szilágyi Lovasudvarhoz. A vizsgázók közül már mindenki ott volt, nem sokkal később pedig Petra és Orsi is megérkezett. Köszönést követően egyeztettek Anikóval az edzésekről, ez alapján összeállítottak 10 feladatot, amelyet egy rövid bevezető beszédet követően random generátorral kisorsoltak közöttünk. Személy szerint nagyon örültem annak, amit kaptam, hiszen összességében nézve úgy gondolom, az egyik legkönnyebb feladatot kaptam: a 9-kor kezdődő osztály bemelegítését majd levezetését kellett levezényelnem.

Anikótól és Orsitól kérdezgettem, az előbbihez volt néhány kapcsolatos kérdésem, míg az utóbbihoz olyan kérdésem volt pl. hogy az edzés mely pontjáig vezessem a bemelegítést, mikor jön az utánam következő vizsgázó. Szerencsére minden kérdésemre választ kaptam, én mivel pont elmúlt 9, ezért siettünk is át a fedelesbe, hiszen máris késében voltunk.

Felérve három lovas várt készen minket. Anikó, majd Petra rögtön szót is kért, elmondták a lovasoknak, hogy ezúttal mi fogjuk tartani az edzéseket, vizsgázni jöttünk, nem őket bíráljuk, hanem majd minket bírálnak, majd át is adták nekem a lehetőséget a kezdésre.

Eléjük áltam és bemutatkoztam, megbeszéltünk pár dolgot. Miután megegyeztünk abban, hogy a kengyel be van állítva, és a heveder is meg van húzva, lóra ültettem őket, majd átnéztem a felszerelést. Találtam is két hibát, amit a lovas figyelmét felhívva rá kijavítottam. Ezután lépéssel kezdtek, közben tornáztattam őket nyakra és lábra, mert többet nem mertem, ugyanis nem ismertem a lovakat. Már az elején kitűnt, hogy két haladóbb lovasom van és egy kislány, aki nagyon küzd a lovával, mert az nem akart menni. Két-két kör lépés után elkezdtek ügetni, ahol volt minden. Végül igyekeztem megoldani az eseteket, és adtam a feladatokat. Érzésem szerint még nem voltam meg a bemelegítéssel, de már szóltak, hogy jön a következő vizsgázó, így lépést kértem a lovasoktól és helyet cseréltünk.

Mikor az előző konzultáción megláttuk a záró tábor órarendjét, fogtuk a fejünket, hogy ez nem lehet igaz, ugyanis egy eléggé átgondolatlan beosztást sikerült kitalálni. Két nap Sp-n, majd Kiskunhalas, Dunaharaszti, Budapest, Bábolna és újra Budapest.

Mivel Laura úgy tervezte, hogy felviszi a lovát Sp-ra, ezért, hogy ne kavarjak be, ne kelljen még velem is számolnia, ezért azt találtam ki, hogy felmegyek kocsival Sp-ra és majd amikor csütörtök este megyünk Halasra, akkor hazahozom az autót és majd valakivel visszamegyek Simonpusztára.

A konzultációt megelőző héten családilag robbantunk le, nem voltam topon, erre rájött az edzések miatti fáradtság és az a stressz, hogy hogyan fogok tovább készülni az ugró vizsgára (mert ugye Gáborékhoz már nem tudtam járni) és ez rányomta a bélyegét a teljesítményemre.

Kedden sötétedésre értem fel Simonpusztára, ahol bepakolást követően még tanultam egy kicsit díjlovaglásra, majd lefeküdtem aludni.

05.17. – Szerda

Reggel 7:30 után értünk be Lillával az istállóba és segítettem a többieknek nyergelni Díjlovaglás gyakorlatra. Mivel hárman (Kati, Mariann és Laura) felhozták a lovaikat a vizsgákra, ezért kevesebb lovat is kaptunk, így Betyárt, Polettet és Giannát nyergeltük fel.

Az első körben a saját lovon ülők lovagoltak plusz a három iskolaló. Mivel esős idő volt már reggel, így legnagyobb sajnálatomra a fedelesben voltunk (már előre elképzeltem, hogy süt a nap és felépítünk egy díjlovagló négyszöget a pályára, és majd ott fogunk gyakorolni és vizsgázni. Hát nem így lett). Bemelegítést követően a programot lovagolta le az első csapat úgy, hogy Zsófi diktálta nekik a programot (ketten voltak a fedelesben, többiek kint a négyévszakoson várta a sorát). Aztán cseréltünk.

Polettre kerültem, a két év alatt először. Mivel Oszkár díjlovas nyerge volt rajta, nekem az baromi kényelmetlen volt még úgy is, hogy ugye Szandránál Royalon is díjlovas nyereg van. Kint próbálgattam a lovat, főleg a kritikus pontokat (lépés-vágta, jól ment), majd az utolsók között behívtak a fedelesbe.

Előzetesen le kellett adni két héttel ezelőtt egy jelentkezési lapot a táborra, amely az elérhetőségen túl a lovaglótudásra is kitért.

Múlt héten már beszéltünk a táborról, már vártuk, hogy talán lesz végre egy jó alkalmunk, ahol nem kell a lovak és a körülmények miatt óvatoskodnunk.

Némi győzködés után sikerült rábeszélni anyut, hogy had menjek egyedül kocsival. Nekem eleve nem lett volna bajom, ha el kell vezetnem Tapolcára (ami tőlünk 3+ óra). Viszont volt egy felvetés, hogy elmegyünk családilag, engem elvisznek, aztán majd valahogy hazajövök (kedvenc sofőröm hamarabb kezdte a hétvégét, ő már egy-két nappal korábban a környéken volt már). Azonban ahogy közeledett az indulás napja, annyira eltemetett minket a munka, hogy nem volt téma a közös utazás, így hát gyorsan rá bírtam anyut beszélni az egyedüli odajutásra.

Csütörtökön bepakolást és elköszönést követően 4 körül indultam el Tapolca felé. 2 óra múlva jól esett Veszprémben kiszállni a kocsiból, pontosabban a város szélén lévő bevásárló parkban álltam meg. Körbenéztem a Decathlonban (vettem pár pólót, kefét és nyír keményítőt), a Tescoban (enni- és innivaló a következő napokra) és a KFC-ben (vacsi), majd indultam tovább. Veszprémtől egy nagyon szép szakasz vezetett Tapolcáig, ahova már erős szürkületben, már-már sötétben értem oda.

Amint leállítottam a kocsit Diszelen a Templom közelében, már nem tudtam újraindítani, közben Katit hívtam, hogy merre van, mert a sötétben nem tudtam, hova kell menni. Kati odajött hozzám, szerencsére két házzal arrébb álltam meg. Odavezetett Gy. V. András házához, ahol ő személyesen köszöntött engem a két srácunk társaságában. Pár szó után segítséget kértem a fiúk segítségét. Mint kiderült, az akkumulátor saruja jött le, így miután helyre kalapáltuk, beálltam a kocsival az udvarba.