Eljött a várva várt nap. Mondanom sem kell, hogy gyomorgörccsel keltem. Indulás előtt még gyorsan leszaladtam a boltba, vettem a mai napra reggelit és innivalót, majd visszérve gyorsan összepakoltam és indultam is a felvételi helyszínére, a Ludovikára. Az indulás kicsit korai volt, de már nem akartam várni. Utólag nézve nagyon okos döntésnek bizonyult, hogy tavaly ősszel a Ludovikára jártam edzésre, így ma reggel könnyen odataláltam. Beérve a területre először is kerestem egy illetékest és egy kedves lány útba igazított, hogy mivel korábban értem be, nyugodtan öltözzek át annak ellenére, hogy a kiküldött tájékoztató szerint erre külön időt adtak. Így hát egy másik felvételiző lánnyal együtt átöltöztem fehér versenyingbe és zöld lovaglónadrágba, majd megkerestem a termet, ahol a tájékoztatót tartották. Bent lepakoltam és vártam, hogy a többiek megérkezzenek és elkezdődjön a program.

Mivel a csapat fele nem érkezett meg 9 órára, feltehetően a reggeli dugó miatt, így a köszöntő beszédek helyett rögtön az adminisztrációval kezdtük. Kb. negyed óra múlva mindenki befutott, és miután ők is végeztek a papíros dolgokkal, Petra, Anna majd Zupi köszöntött minket, belefoglalva a nap programját és azt hogy a lovarda kérésére lókímélés miatt félbeszakíthatják a felvételi program lovaglását, illetve részben szintén lókímélésből döntöttek úgy, hogy a rajtengedély vizsgával rendelkezőknek nem kellett lelovagolniuk a felvételi programot (ők a felvételi folyamán a lelátón nézték a felvételiző lovasokat). Természetesen mindenki lelkesen hallgatta őket.

Nem véletlen kezdtem el az elmúlt évben lovardába járni, hiszen a fejlődésen túl a másik célom az volt, hogy felvegyenek a lovaskultúra oktató szakra.

Valamikor 2019 nyarán hallottam a hippológus szakról A.-tól, hiszen ő erre a szakra kezdett akkor járni, én meg persze rögtön rákerestem, hogy mi ez és hogy lehet ide jelentkezni. Azonban a lovaskultúra oktató szakra hamarabb rátaláltam, hiszen ennek a szaknak konkrét honlapja van, részletes leírással. Abban az évben azonban lekéstem a jelentkezésről, ami május 31-ig tartott. Így hát várnom kellett egy évet, hogy jelentkezni tudjak. Év elején jelentkeztem mesterszakra is, azonban az őszi félévre nem vettek fel, csak a keresztfélévre, miután másodjára is beadtam a jelentkezésemet.

2020-ban a járvány miatt úgy döntöttek a lovaskultúrások, hogy nem indítanak szeptemberben képzést, aminek kicsit örültem, ugyanis idő közben a februárban kezdődő mester miatt úgy gondoltam, hogy három féléven át két egyetemre járni párhuzamosan kicsit vakmerőség lett volna munka mellett.

A két év „csúszás” miatt azonban úgy döntöttem a nyáron, hogy tudatosan szeretnék készülni a felvételire. Így kezdtem el járni tavaly szeptemberben a Ludovikára, nem véletlenül: a honlapon ez a helyszín volt feltüntetve vizsgahelyszínként (még 2019-ben) és úgy voltam vele, hogy szeretném megismerni a helyet és a lovakat, ha már itt lesz a felvételi és az oktatás. Nos, ez nem jött össze, mert decemberben ugye változott a lovardában a helyzet, azóta meg nem jártam ott, de legalább helyismeretet szereztem.