Azta milyen tartalmas hónapunk volt.

Kicsit hozzácsapva a február végét, elkezdődött a F. sulis oktatás, melynek a hónap folyamán le is ment az első öt alkalma is, épp a tavaszi szünet előtt.

A hónap során elkezdtem aktívan és „hivatalosan” (vagyis a szülőknek is ki vagyok kommunikálva) is edzéseket tartani Szandránál, igaz csak hétvégente, de baromira élvezem. Nyilván a nyelvezet néha nem szakszerű, de én is a gyerekek is nagyon élvezzik. A futószárazásban egyenesen sikerélményem van, mert valahogy úgy instruálom ösztönösen a gyerekeket, hogy azok sokkal stabilabban kezdenek ülni a nyeregben. Az osztályban pedig elég változatos feladatokat kapnak, amiket szerencsére élveznek is. Nyilván még rengeteget kell tapasztalnom, viszont nagyon örülök, hogy Szandra is megdicsért, illetve annál jobb visszaigazolás nincs, hogy a gyerekek fejlődnek.

Szandra viszont csak a hónap elején volt kétszer, meg is dicsért minket, én mégis úgy érzem, hogy nem haladunk előre, még annak ellenére is, hogy akárhogy is, jön vagy sem, heti min. 4-5x lovagolok Reményen. A ló is baj, én is baj vagyok, de akár még a nyereg is baj lehet.

Továbbra is voltak Apródos foglalkozások, most már a harmadik témakörnél tartunk, szóval a takarmányozást tanulják a lovasok.

A hónap közepén elmentünk Máriakálnokra edzőképzésre Szandrával és az egyik barátnőjével, Eszterrel. Ha valaki nekem azt mondja fél évvel ezelőtt, hogy ez meg fog történni… én nem hinnék neki. Mindenesetre egy nagyon jó napunk volt, tanulással és mély beszélgetésekkel. Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy a nap folyamán bemutatott ló-lovas párosoknál egész sok hibát ismertem fel és az általam egymás között felvetett megoldásaim is jók voltak a többiek szerint.

A hónap utolsó hete nagyon tömény volt, tartogatott meglepetéseket bőven.

Mivel zajlik az élet, én meg bőven nem abban a tempóban írok bejegyzéseket, így hogy ha mégis úgy alakulna, hogy a bejegyzés végül nem kerül megírásra, azért legyen egy feljegyzés az adott dologról. Ennek szellemében tervezek egy új „sorozatot” indítani, amiben felsorolás-szerűen röviden szeretnék helyzetjelentést írni. Nem is értem ezt miért nem valósítottam meg korábban…

A jelen összefoglaló nagyjából június-júliustól tart a mai napig.

Lujzival folyamatosak a lovaglások, azért nem viszem túlzásba, heti egyszer-kétszer dolgozom vele. Lovagoltam őt már zablás és zabla nélküli kantárban is, az utóbbit egy fokkal jobban fogadja el, de azért még lehet vele dolgozni. A felvevő csizma és deréksegítség egész jól átmegy rajta, elindulni viszont nem mindig akar, a kedvétől függ, bár az utolsó két edzésen már nagyon ügyes volt. Vágtázni viszont még mindig nem vágtáztam rajta.

Vasárnap megejtettük az első terepet, léptünk is és ügettünk. Kutyák velünk voltak, de Lujzi nem ijedt meg tőlük. Találkoztunk autóval is, nem volt semmi probléma. Egyszer viszont megijedt, nem tudom mitől, de le tudtam állítani, nem rohant el.

Szeptember elején megvolt a tenyésszemle, Lujzinak voltak jó és rossz pontjai, de összességében büszke vagyok rá, felvették tenyészkancaként a méneskönyvbe. Na meg a fedelesben megugrattuk a szabadonugróban. 80-90 cm-t simán vitte.

Szeptember közepén elkezdett köhögni, megrendeltem a Meglio-tól az Equirespet, javulni látszik a helyzet, azonban október közepétől Zsongi is köhög, így két hete felhívtam a dokit, aki elvileg a héten tud jönni… Azóta Lujzinak jobb a helyzete, a terep folyamán már nem köhögött (az utolsó pár alkalommal már csak az edzés elején köhögött), csupán prüszkölt. Zsongi viszont néha még mindig köhint. Remény viszont jól van.