A múlt heti konzultáción közvetítette felénk Laura Pali bácsi meghívását a mai napi Lovastusa Országos Bajnokság döntőjére Bábolnára, sőt még azt is hozzá tette, hogy nem kell az eléggé húzós esszét megírni, ha elmegyünk. Természetesen mindenki fellelkesült, hiszen nem könnyen megoldható esszé témákat kaptunk.

Tegnap délután még nem tudtam, hogy hogyan is jutok el az ország másik felére, annyit tudtam csak, hogy Laurával fogok utazni egy darabig, majd Mariann felvesz minket és végül vele megyünk el Bábolnára. Végül este hétkor írta meg Laura, hogy ma reggel negyed hétkor kell indulnunk a szomszéd város cukrászdájának a parkolójából, hogy aztán egy óra múlva felvegyen minket Mariann a megbeszélt helyen.

Így is történt, reggel apu átvitt a megbeszélt helyre, ahol Laura fel is vett és elindultunk utunkra. Még odafelé megálltunk a benzinkúton, hogy vegyünk reggelit és mentünk is tovább. A Duna menti egyik város határán lévő parkolóban vett fel végül minket Mariann, aki a lányát is elhozta magával.

A másfél órás út gyorsan eltelt, beszélgettünk, felelevenítettük a Bábolnával kapcsolatos emlékeinket, sokat nevettünk.

Végül háromnegyed kilenckor érkeztünk meg a military pálya mellett. Nagyon hangulatos volt a reggel, napsütés, kellemes reggeli (még) hideg, harmatos fű, körülöttünk emberek és vágtázó lovak mindenfelé. Mindnyájan megállapítottuk, hogy mennyire furcsa, hogy szabadon sétálhatunk az akadályok között, nyilván figyelembe véve a versenyző lovasokat és hogy ez mennyire természetes a lovaknak is.

Szerda este érkeztünk meg nyolc körül Laurával a lovarda ifjúsági szállójába és az este folyamán a többiek is lassan megérkeztek.

Csütörtök reggel 7 óra után indultunk el Simonpusztáról, ami nem tűnt jó döntésnek, ugyanis fél órát késve érkeztünk meg a 8-kor kezdődő Sportmenedzsment előadásról. Az óra nagyon jó hangulatban telt el, egyáltalán nem volt száraz, mint ahogy vártam.

A következő előadás egy órarenden kívüli előadás volt. Fél 12-kor kezdődött és a lovastáborok szervezéséről szólt, azonban ez annyira nem volt felkészült előadás, de azért tanultam új dolgokat.

Egykor aztán mehettünk is enni, melyet az egyetem éttermében ejtettünk meg.

Kettő előtt következett a Sportpszichológia óra, amit ugyanaz a tanár tartott meg, mint tavaly a pszichológiát és bár érdekes volt, de sajnos a fáradtság győzött és nem mindig tudtam követni az előadást.

Óra után bevásároltunk a Sparban, majd hárman (Mariannal és Laurával) a szállásunk felé tartva beugrottunk a Decathlonba. Közben lebeszéltem Lillával, hogy titokban vegyek három utalványt és lósnacket, ugyanis este a szülinaposainkat terveztük ünnepelni. Magamnak is gyorsan bevásároltam: vettem egy lovaglónadrágot a télre, pataolajat és a régóta kinézett Magic Brush-t.

A szálláshoz érve bepakoltunk (kivéve persze az ajándékokat), majd miután a csapat nagy része összejött, akik aznap este a szálláson aludtak, hárman kimentünk a kocsikhoz és előkészültünk a meglepihez. Felköszöntöttük a három szülinaposunkat, majd a jégkrémtorta és némi alkohol mellett kb. éjfélig beszélgettünk egy jót.

A decemberben kiküldött tervekkel ellentétben ez a konzultációs hétvége a tervezettel ellentétben már szerdán elkezdődött.

03.02. – Szerda

Izgalmasan indult a szerda reggelem, mivel ez volt az első alkalom, hogy az új menetrend szerint utaztam fel Pestre, hiszen beláthatatlan ideig javítják a vasutat.

Természetesen késett a vonat, de szerencsére nem maradtam le sokmindenről, mikor beértem az egyetemre Élettan előadásra.

Rövid szünet után kezdődött a maratoni Pszichológia előadás, mely fél 12 után kezdődött és egészen fél hétig tartott, de izgalmas volt. Ebben a félévben csak ez az egy alkalmunk volt a tanárnővel, így most az általános pszichológiát vettük át nagy vonalakban, mivel csak ennyire volt idő. Jól telt az óra, én személy szerint nem unatkoztam.

Óra után Lillával elmentünk a kocsijához, lepakoltuk a cuccomat, és felmentünk a SPAR-ba bevásárolni a hétvégére. Bevásárlás után pedig indultunk is ki Sp-ra. Felpakolás után én kiboxoltam a csizmámat, majd lefekvéshez készülődtem, miközben valami könnyű filmet néztünk a tv-ben.

03.03. – Csütörtök

Az egész nap a Lovastúráé volt, melyet Dr. Varga Katalin tartott, a szakág elnöke. Reggel aránylag későn, csak 8:30-kor kezdtük el nyergelni a lovakat: Lumpit, Dáliát, Oszkárt és Betyárt. Nyergelés után kimentünk a galopp pályára, ahol rövid bemelegítés után felült az első négy lovas. A kengyeleket azonban hosszabbra kellett állítani, mint rendesen, hiszen imitáltuk, hogy éppen túralovaglás van (természetesen sem a felszerelés, sem a lovak felkészültsége nem tette lehetővé, hogy valóban megtapasztaljuk, milyen is ez a szakág, csupán nyertünk egy kis betekintést).

Az első lovasok megtettek egy kört lépésben, majd 10 perc ügetés következett (ami nagyjából megegyezett azzal, hogy két-két kört tettek meg mindkét kézre), méghozzá úgy, hogy lényegében ki kellett könnyíteni, már amennyire a hosszú kengyel engedte.

A felvételi és a tábor közötti időszakban nem történt sok minden, létrejött a FB csoportunk, kaptunk értesítő emaileket a Lovassportok Csoporttól és a TO-tól a tanévkezdéssel és a beiratkozással kapcsolatban.

Egyet sajnálok azonban, hogy nem jártam el Szandrához edzeni, de – így utólag nézve – szerencsére annyira nem ütközött ki. Remin természetesen sokat lovagoltam, de inkább terepeztünk, mint idomítóztunk.

Az utolsó két hétben izgatottan vártam, hogy elkezdődjön a tábor, egyszerűen fel sem fogtam, hogy szerdától végre azt tanulohatom, amit szeretek és élvezek.

09.08 – Szerda

A reggelt a Testnevelési Egyetemen kezdtük. Hamarabb odaértem, mint az óra kezdése, de már ott voltak néhányan a csoportból, velük beszélgettem amíg be nem mentünk a terembe.

Első óránk Vér Imrével volt, aki a Lovas balesetvédelem órát adta le és miután mindenki mondott pár szót magáról a tanárnak bemutatkozásképp, főként a lovak körüli biztonságról és a tereplovaglásról beszélt, vagy inkább mesélt. Gyorsan elröppent a 3 óra. Az óra első fele után átmentünk egy másik terembe, ahol óra után megejtettük a beiratkozást, illetve a TO is bemutatkozott, és mondtak néhány hivatalos információt.

Ez után mindenki összepakolt és elindultunk Simonpusztára. Laurához csatlakoztam, odafelé beszélgettünk. Megérkezve bepakoltunk a szállodába, majd mentünk is ebédelni, hiszen kb. minden percünket betáblázták.

A lovasok.hu Fb oldalán láttam egy posztot július elején, miszerint az Unikornis Lovarda önkénteseket keres augusztusra többek között az Európa Bajnokságra is. Miért ne alapon én is jelentkeztem, pláne mert a járvány miatt amúgy sem volt lehetőségem házon kívül tölteni időt és én ezt amolyan nyaralásnak fogtam fel.

Egy-két héttel később kaptam egy telefont, melyben kikérdeztek az eddigi tapasztalataimról (amit egyébként bele is írtam az űrlapba, amit le kelllett adni). Sokáig nem volt semmi információ, végül július utolsó napjaiban kaptam egy mailt, miszerint van két opcióm választani, illetve hogy írjam le újra, hogy milyen nyelven beszélek és mikor szeretnék menni (ezeket már meg kellett adni az űrlapban). Július utolsó napján kaptuk a tájékoztató emailt, amelyben leírták, hogy augusztus 2-án (vasárnap) tartanak egy tájékoztatót, de arról már nem írtak, hogy aznap este hol fogunk aludni, ugyanis az email szerint másnap reggel kezdődött volna a munka. Mivel átszeltem a fél országot, hogy ott legyek, ezért nekem (és rajtam kívül még pár embernek) abszolút nem volt opció az, hogy vasárnap este hazamenjek és másnap reggel hétkor már jelenjek is meg.

Kicsit bizonytalan voltam az indulást illetőleg az információhiány miatt, de úgy voltam vele, hogy minden mindegy alapon felmegyek és ha nem érzem jól magam, legfeljebb elindulok haza.

Ha szeptember, akkor Kaposvári Állattenyésztési Napok. Már évek óta járunk, de ezúttal különleges oka is volt, hogy elmenjünk.

Pénteken korán indultunk, hogy elérjük a takarmányozási szimpóziumot, ami anyuéknak volt fontos, és meghallgattunk két előadást, majd bementünk a kiállítás területére körbenézni. Miután mindent körbenéztünk, átmentünk Igalra a szállásunkhoz, kipakolás után anyuék elmentek a strandra, én pedig aludtam egy nagyot.

A szombat reggel nem telt el probléma nélkül, ugyanis az éjszaka folyamán lemerült az autó akkumulátora, mert bedugva maradt a hűtőláda. Miután a probléma elhárult, a környéken kirándultunk, majd három óra után ismét az egyetem és a lovarda felé tartottunk.