Szerda este érkeztünk meg nyolc körül Laurával a lovarda ifjúsági szállójába és az este folyamán a többiek is lassan megérkeztek.
Csütörtök reggel 7 óra után indultunk el Simonpusztáról, ami nem tűnt jó döntésnek, ugyanis fél órát késve érkeztünk meg a 8-kor kezdődő Sportmenedzsment előadásról. Az óra nagyon jó hangulatban telt el, egyáltalán nem volt száraz, mint ahogy vártam.
A következő előadás egy órarenden kívüli előadás volt. Fél 12-kor kezdődött és a lovastáborok szervezéséről szólt, azonban ez annyira nem volt felkészült előadás, de azért tanultam új dolgokat.
Egykor aztán mehettünk is enni, melyet az egyetem éttermében ejtettünk meg.
Kettő előtt következett a Sportpszichológia óra, amit ugyanaz a tanár tartott meg, mint tavaly a pszichológiát és bár érdekes volt, de sajnos a fáradtság győzött és nem mindig tudtam követni az előadást.
Óra után bevásároltunk a Sparban, majd hárman (Mariannal és Laurával) a szállásunk felé tartva beugrottunk a Decathlonba. Közben lebeszéltem Lillával, hogy titokban vegyek három utalványt és lósnacket, ugyanis este a szülinaposainkat terveztük ünnepelni. Magamnak is gyorsan bevásároltam: vettem egy lovaglónadrágot a télre, pataolajat és a régóta kinézett Magic Brush-t.
A szálláshoz érve bepakoltunk (kivéve persze az ajándékokat), majd miután a csapat nagy része összejött, akik aznap este a szálláson aludtak, hárman kimentünk a kocsikhoz és előkészültünk a meglepihez. Felköszöntöttük a három szülinaposunkat, majd a jégkrémtorta és némi alkohol mellett kb. éjfélig beszélgettünk egy jót.
Péntek reggel, az előző napból tanulva, korábban, háromnegyed hét után indultunk a Pestre és ezúttal bőven időben beértünk az egyetemre, még reggeli kávéra is volt idő. Az első óránk Kutatásmódszertan volt Tóth Katával, majd Diplomamunka előadás következett Balog Orsival. Az előbbin praktikus dolgok hangzottak el, míg az utóbbin inkább a határidőkön és az ötleteken volt a hangsúly. Az óra utolsó felében lementünk a könyvtárba, ahol a könyvtáros bácsi mutatott pár online keresési trükköt, majd beiratkoztunk, így itthonról is el tudjuk érni az egyetem könyvtárát. Én még e mellett kivettem pár könyvet, ami a jelenlegi érdeklődésemet lefedi: Endrődy Ágostontól A military ló kiképzése-t, az I-es szintű edzői könyvet, illetve két, pályaépítéssel kapcsolatos könyvet.
A két elméleti óra után megebédeltünk az egyetem éttermében, majd elindultunk vissza Simonpusztára. Fél óra szieszta után, kettőkor kimentünk nyergelni a lovakat: ezúttal is a szokásos hátasokat kaptuk meg: Oszkárt, Giannát, Polettet, Betyárt és Dakotát. Három körben kerültünk sorra, én az elsőben voltam benne és Edda jóvoltából Giannán ültem (ő választotta Giannát, én viszont nem akartam megint Betyáron ülni, hanem végre ki akartam Giannát próbálni). Nagyon jó volt rajta lovagolni, nem volt semmi probléma, nem akart kicseszni velem. Ezen a gyakorlaton az egyenesen és az íven való ugrásokat gyakoroltuk X-eken (mivel nem a magasság volt a lényeg). Az ugrásokat Gianna ügyesen megoldotta, én meg élveztem, hogy végre egy alkalmas lovon ülök. Zupi pedig többször is megdicsért.
Lenyergelés után egy kicsit helyzet volt, ugyanis Polett mintha a kólika jeleit mutatta volna a bokszában, de szerencsére más ügyben pont kint volt az állatorvos, így megvizsgálta a lovat.
Gyors melegítő / frissítő ital után a csárdában megnéztük Zupi lovasának az edzését az elméleti óra alatt.
Az edzés után bementünk a terembe, beszélgettünk kicsit, majd vége is lett az órának.
Visszamentünk a szobánkba, pihentünk egy kicsit, majd lementünk a csárdába vacsorázni. Vacsi után nem sokkal pedig alváshoz készülődtünk.
Szombat reggel egy kocsival elindultunk a hospitálási helyünkre, a Szilágyi Lovasudvarhoz. 9-re kellett odaérnünk, de előtte napindítóként még volt időnk beülni egy reggelizőbe, ahol egy nagyon finomat ettünk.
Érkezés után nem sokkal mentünk át (csúszkáltunk át a sáron) a fedelesbe, ahol elkezdődtek az edzések, amiket felváltva nekünk kellett tartani. Volt ott minden féle: osztály, futószár kezdőnek és haladóknak. Én is tartottam mindenfélét, de eléggé ramatyul ment. Sajnos arra kellett rájönnöm, hogy az egyes lovaglási problémákra nem tudom megadni a magyarázatot a lovasnak, mivel én magam sem tudtam mik azok (pl. ha tanügetésben pattog a lovas, akkor a lábszárral kell megtartani magát, miközben a combját ellazítja), továbbá ha tudtam volna is, nem igazán tudtam átadni. Nagyon sokat kell gyakorolnom, egyrészt, hogy minél hamarabb felismerjem a hibákat, másrészt nekem is olyan edzővel kellene edzenem, aki magyaráz (Imi!!!)
Délben visszamentünk a klubhelyiségbe, hogy megegyük a megrendelt ebédünket, majd rögtön kezdődött is a Lovaskultúra szakkör. A lovak jármódjairól volt szó a másfél órában.
Előadás után visszamentünk a fedelesbe, ahol először egy díjlovas edzőt néztünk meg, aki egy szürke lovat lovagolt. A bemutató után újra kezdődtek az edzések, amiket mi is tartottunk.
Négy körül végeztünk, kiosztottuk a tartandó szakkör témáját és időpontját (október 29!), majd elindultunk vissza a szállásunkra. Odafelé a lányok ajánlására megálltunk TAnita lovasboltjánál, ahol a fiúk legnagyobb örömére (nem) legalább két órát töltöttünk bent a boltban. Én végül egy leárazott kabáttal köszöntem el a lányoktól. Ezután már csak a SPAR-ba mentünk be, hogy bevásároljunk estére és másnapra.
Miután bepakoltunk a szobába, kis pihenés után lementünk a kocsmába, hogy vacsorázzunk és kifizessük a szobáinkat.
Vasárnap végre elérkezett a Vágta napja, amit mindannyian nagyon vártunk már. Reggel fájdalmasan korán, már reggel hatkor keltünk, hogy fél óra alatt felöltözzünk és bepakoljunk a kocsiba, hogy időben el tudjunk indulni, ugyanis fél kilenckor volt találkozónk Szotyori-Nagy Kristóffal a VIP bejáratnál. Már hamarabb odaértünk Laurával a helyszínre, így bevártuk a többieket, majd a megbeszélt időpontban jött is Kristóf a bejárathoz és azzal a lendülettel át is irányított minket Zajzon Andráshoz, aki körbevezetett minket a Vágta területén és közben mesélt pár kulisszatitkot a programmal kapcsolatban, illetve kiosztotta a lovasoknak szóló jegyeket a részünkre. A körbejárás utolsó állomása az istálló rész volt, ahol elköszöntünk Andrástól, mi pedig mentünk reggelizni.
A közös reggeli után kerestünk magunknak egy jó helyet, és a cél mögött találtunk is. A többiek kis idő után kerestek másik helyet, nekem azonban ez tökéletesen megfelelt, így ott maradtam. Először a nemzeti, majd nemzetközi elődöntőket néztük meg, majd kocsitoló verseny következett. Ez után el kellett volna indulnunk az egyetemre, ugyanis órarend szerint 2-től Edzéselmélet óránk lett volna, azonban mindnyájunk legnagyobb örömére sikerült a tanárúrral megbeszélni, hogy halasszuk el az előadást, hogy egész nap a Vágtán tudjunk maradni.
Így lett lehetőségünk megnézni a délutáni műsort: a szimultán díjugratást, a különböző bemutatókat, a sztárfutamot (végre láttam személyesen Bács Petit), a 150 gyermeklovas felvonulását, amelyen a csoporttársunk is részt vett, mint felvezető. Meg persze a döntők.
Nagyon izgalmas volt minden program, élveztem nagyon. Féltem, hogy nem fogok-e unatkozni, de egyáltalán nem unatkoztam, mindig volt valami és érdekes is volt.
Miután véget értek a döntők, én elindultam kifelé, hogy megnézzem, mi van a Vágta korzón, de nem találtam semmi érdekeset, a szokásos étel-ital standokon felül csak a versenyző városok standjai voltak felállítva.
Éppen megjártam a standokat, mikor Laura írt, hogy a korzó elején várnak engem, hogy elinduljunk haza.