Reggel fél hét körül ébredtünk. Elkészültem én is (smink, hajfonás), és apu is, majd lementünk Lujzihoz. Lefelé menet ki is pakoltunk a szobából, hiszen nem tudtuk az aznapi menetrendet és hogy mikor lesz időnk felmenni, így inkább megelőztük a problémát.

Lent minden rendben találtunk a lónál attól eltekintve, hogy az éjszaka alatt összekoszolta magát, így az újra fürdetés mellett döntöttem. Előtte viszont kerestem valaki illetékest és megkérdeztem, hogy valójában hányra kell készen lennünk. Azt mondták, hogy kilencre.

Fogtam a lovat és az ápoló felszerelést, kikötöttem a lóápoló/mosó helyre, majd kezdődött ugyanaz a mosási procedúra, amit tegnap is megejtettem. Azonban a Lujzi farkában az a bosszantó sárga folt még mindig nem jött ki, így hát fogtam az ollót és azt a két tincset kivágtam. Végül elkészültem a lóval, visszavittem a helyére, hogy én is elkészüljek. Átöltöztem a végső ruhámba (fehér versenying, fekete nadrág és sportcipő), majd visszamentem Lujzihoz, felkantároztam és kimentünk a négyévszakos pálya mellé a füves területre.

Volt már ott pár ló: fjord, haflingi, shetik, magyar sportpóni. 9-kor még nem kezdődött a program, mert mint kiderült, várnunk kellett valakire, aki Százhalombattáról érkezik. De az idő nem telt el unalom nélkül, hiszen ott volt Haga Zsuzsi is, aki próbált rólunk beállított képet csinálni, azonban Lujzi ezt mindig meghiúsította, mert vagy nem állt meg rendesen a négy lábára, vagy az első lábával kezdett el kapálni. Néhány kép azért készült rólunk.

Tegnapelőtt este érkeztünk meg a nyaralásból, hogy ne legyen kapkodás, bár így meg kellett rövidíteni a vakációt. Pénteken nem csináltam semmit, csupán lélekben készültem a következő két napra.

Annyi még, hogy a nyaralás alatt felhívott a tenyésztésvezető, hogy ne érkezzünk este nyolc előtt, mivel aznap Rendvédelmi Nap lesz Simonpusztán, úgyhogy felesleges hamarabb mennünk, mert nem fognak beengedni. Őszintén, én puffogtam egy sort, miután letettem a telefont, mert egyáltalán nem így terveztem (vagyis már délelőtt elindulunk, és délután ott mosom le a lovat stb.) a szombati napot.

Szombat

A reggel korán kezdődött. Először is elmentünk V.-ékhoz a lószállítóért. Váltottunk pár szót, mesélt pár sztorit az ő tapasztalatairól a tenyésszemlével kapcsolatban (ő magyar sportló tsz-re vitte a csikóját), aztán hazahoztuk a járművet. Mikor megérkeztünk a futóval, amit a karám mellett parkoltunk le, körbenéztem, hogy mi van a futóban, ekkor vettem észre a kocsi kulcsot, mely V. másik kocsijához tartózhatott, így hát ráírtam V.-ra messengeren, végül azt beszéltük meg, hogy még indulás előtt kijön hozzánk a kulcsért.

Dél körül aztán nekiálltam az előkészületeknek, mert tudtam, hogy nem lesz két perc. Mielőtt elkezdtem volna a lóval foglalkozni, nagyjából összepakoltam a számára a pakolólista alapján, amit a korábbi napokban írtam össze.

Ezután jött a hosszas lómosás. Még utoljára átmostam Lujzi sörényét és farkát az előző posztban leírt hosszas procedúrával: citrom, sampon, hamvasító sampon, maszk, citromlé, balzsam, a legtöbbje 10 percet hatott. Legnagyobb meglepetésemre a ló rendkívül jól bírta a sokiáig tartó fürdetést. Ez után viszont már nem vihettem vissza a lovat a karámjába, mert borítékolható volt a hempergés, így mondtam apunak, hogy menjen, készüljön el, pakoljon össze, majd kösse le a lovat (=legeltesse).

Előzmények

Elérkeztünk a suli utolsó megmérettetésére. Megmondom őszintén, nem izgultam nagyon a korábbi államvizsgákkal ellentétben.

A felkészülést az ugró vizsga után kezdtem el, mégpedig úgy, hogy a tételeket magam gyűjtöttem össze az előző évfolyamok tételeiből. Összesen 26 tételünk volt, tételenként 3 kérdést tartalmazott. A kidolgozás során végül egy tétel legalább 2-3 oldal lett, de volt 5-6 oldalas is, így összesen 190 oldal lett összesen az összes tétel. A vizsga napjáig végül legalább kétszer minden tételt át tudtam nézni, mondjuk elég sok időt is töltöttem vele.

A beosztást úgy oldották meg, hogy a csapatot két egymás utáni napra osztották szét, én végül a második csoportba kerültem, méghozzá 21-re, az első csoportot pedig az előző napra osztották be.

Ezen felül már egy hónapja, de főleg az ugró vizsga után elkezdtük szervezni a bankettünket, amit szintén tegnapra szerveztünk meg. Végül a Simonpusztán lévő Bivaly Csárda mellett döntöttünk helyszínként, hiszen az elmúlt két évet szinte itt töltöttük, továbbá kéznél volt a szállás és a rendezvényhelyszín is.

Kedden egész nap pörgött az csoport chat, mivel aznap vizsgázott a csoport első fele és nyilván kíváncsiak voltunk, kinek hogyan sikerül a vizsga. Végül délután négy körül indultam el Érd felé kocsival. Az úton nem volt semmi, csak Érden álltam meg a Burger Kingben, hogy hozzak magamnak vacsit.

Mikor az előző konzultáción megláttuk a záró tábor órarendjét, fogtuk a fejünket, hogy ez nem lehet igaz, ugyanis egy eléggé átgondolatlan beosztást sikerült kitalálni. Két nap Sp-n, majd Kiskunhalas, Dunaharaszti, Budapest, Bábolna és újra Budapest.

Mivel Laura úgy tervezte, hogy felviszi a lovát Sp-ra, ezért, hogy ne kavarjak be, ne kelljen még velem is számolnia, ezért azt találtam ki, hogy felmegyek kocsival Sp-ra és majd amikor csütörtök este megyünk Halasra, akkor hazahozom az autót és majd valakivel visszamegyek Simonpusztára.

A konzultációt megelőző héten családilag robbantunk le, nem voltam topon, erre rájött az edzések miatti fáradtság és az a stressz, hogy hogyan fogok tovább készülni az ugró vizsgára (mert ugye Gáborékhoz már nem tudtam járni) és ez rányomta a bélyegét a teljesítményemre.

Kedden sötétedésre értem fel Simonpusztára, ahol bepakolást követően még tanultam egy kicsit díjlovaglásra, majd lefeküdtem aludni.

05.17. – Szerda

Reggel 7:30 után értünk be Lillával az istállóba és segítettem a többieknek nyergelni Díjlovaglás gyakorlatra. Mivel hárman (Kati, Mariann és Laura) felhozták a lovaikat a vizsgákra, ezért kevesebb lovat is kaptunk, így Betyárt, Polettet és Giannát nyergeltük fel.

Az első körben a saját lovon ülők lovagoltak plusz a három iskolaló. Mivel esős idő volt már reggel, így legnagyobb sajnálatomra a fedelesben voltunk (már előre elképzeltem, hogy süt a nap és felépítünk egy díjlovagló négyszöget a pályára, és majd ott fogunk gyakorolni és vizsgázni. Hát nem így lett). Bemelegítést követően a programot lovagolta le az első csapat úgy, hogy Zsófi diktálta nekik a programot (ketten voltak a fedelesben, többiek kint a négyévszakoson várta a sorát). Aztán cseréltünk.

Polettre kerültem, a két év alatt először. Mivel Oszkár díjlovas nyerge volt rajta, nekem az baromi kényelmetlen volt még úgy is, hogy ugye Szandránál Royalon is díjlovas nyereg van. Kint próbálgattam a lovat, főleg a kritikus pontokat (lépés-vágta, jól ment), majd az utolsók között behívtak a fedelesbe.

Némi variálás után három nappal a tábor kezdete előtt kaptuk meg a végleges órarendet erre a konzultációra.

Szerda este átautóztam Laura lovardájához, hogy majd onnan induljunk tovább. Mivel hamarabb érkeztem (Laura még oktatott), így beszélgettem Sanyival, majd miután a lovasok elmentek, Laura barátjával hármasban még feltöltöttük barátnőm szakdolgozatát az e-learning felületre (én kedden már megtettem), majd átpakoltunk a L. kocsijába és indultunk is Simonpusztára.

Simonpusztára érve bepakoltunk a szobákba és nem sokkal később aludni tértünk, hiszen másnap korán kezdődött a nap.

04.20. – Csütörtök

Reggel fél nyolc után pár perccel értünk be Lillával az istállóba, ahol a többiek már félig felszerelték a lovakat a Díjlovaglás gyakorlathoz. Ezúttal két új pacink is volt, így Betyár, Oszkár, Gianna, Polett, illetve az új lovak, Sári és Tornádó került felnyergelésre.

Én a második körben kerültem sorra, és miután nagy nehezen kisakkoztuk, hogy a második körre ki melyik lóra üljön, végül Sárit osztották rám. Hát nem egy egyszerű lovaglású lóról van szó, hajlamos robogni, illetve jobb kézre baromi merev. Mi már nem is melegítettünk, így egy-két kör ügetés után rögtön vágtáztunk is. Az edzés további részeként a kritikusabb vizsgafeladatokat gyakoroltuk, így a combra való engedést, a lépésből vágtát és a vágtában kiskör-lépés átmenetet gyakoroltuk. Az előbbi kettő aránylag ment, a kiskörös vágta-lépés esélytelen volt (aztán felvilágosítottak, hogy a ló fiatal, még nem tudja). Nagyszerű.

Leléptetés után lenyergeltük a lovakat, majd szokás szerint bent találkoztunk a konferenciateremben. Az előadás folyamán befejeztük az anyagot, majd a fennmaradó részben még egyszer átvettük a vizsgafeladatot úgy, hogy Zsófi a táblára rajzolta fel egymás után a feladatokat.

Szerdán este fél hétkor találkoztam Laurával a munkahelyén, miután bevásároltam a közeli Lidl-ben. Megérkezés után átpakoltunk az ő kocsijába és indultunk is Simonpusztára.

Felérve felpakoltunk a szobába majd egy kis beszélgetés után lefeküdtünk aludni.

03.23. – Csütörtök

Reggel fél nyolckor már az istállóban voltunk és a szokásos lovakat (Polett, Betyár, Oszkár, Gianna, Dakota, Dzsoni) nyergeltük a Díjlovaglás gyakorlatra. Én szokás szerint a haflingit választottam, így én is nyergeltem fel (Edda késett), majd miután mindenki elkészült, kimentünk a nagy fedeles mögötti pályára. Felszállás után lépésben kezdtünk bemelgíteni, közben arra próbáltuk ráveenni a lovakat, hogy minél mélyebbre nyújtva a nyakukat lépjenek. Dzsoninak nem nagyon ment. Ügetés közben patanyomfigurákat, illetve combra való engedést gyakoroltuk, illetve itt a “szárakat a kézből…” feladatot gyakoroltuk. Vágtáztunk is, először nem akart beugrani, illetve elvitt, de felszívtam magam és rávettem, hogy vágtázzon. Pár kör vágta után utolsó feladatként jobb kézre a lépésből vágtát gyakoroltuk a lovakkal, hogy megnézzük, tudják-e ezt a feladatot, hiszen a díjlovaglás gyakorlati vizsgán szerepel. A legtöbb ló ügyesen megcsinálta, Dzsoni is aránylag jól csinálta, egy probléma volt vele, hogy ahogy az előttünk levő lovas elkezd vágtázni, ős is menni akart. Miután ezt a feladatot párszor megcsináltuk (akinek kevésbé ment, az többször), egy kör hosszúszáras lépés után átadtuk a lovakat a csapat másik felének.

Edzés után lenyergeltük a lovakat, majd fél órás szünet után kezdtük el a Díjlovaglás előadást, ahol a fiatal ló kiválasztását és kiképzését vettük díjlovaglás szempontból.

Összepakolás után tmentünk Dunaharasztira hospitálni, ahol már várt minket a gyakorlat közben megrendelt ebédünk, így még gyakorlat előtt megebédeltünk.