Tegnapelőtt este érkeztünk meg a nyaralásból, hogy ne legyen kapkodás, bár így meg kellett rövidíteni a vakációt. Pénteken nem csináltam semmit, csupán lélekben készültem a következő két napra.
Annyi még, hogy a nyaralás alatt felhívott a tenyésztésvezető, hogy ne érkezzünk este nyolc előtt, mivel aznap Rendvédelmi Nap lesz Simonpusztán, úgyhogy felesleges hamarabb mennünk, mert nem fognak beengedni. Őszintén, én puffogtam egy sort, miután letettem a telefont, mert egyáltalán nem így terveztem (vagyis már délelőtt elindulunk, és délután ott mosom le a lovat stb.) a szombati napot.
Szombat
A reggel korán kezdődött. Először is elmentünk V.-ékhoz a lószállítóért. Váltottunk pár szót, mesélt pár sztorit az ő tapasztalatairól a tenyésszemlével kapcsolatban (ő magyar sportló tsz-re vitte a csikóját), aztán hazahoztuk a járművet. Mikor megérkeztünk a futóval, amit a karám mellett parkoltunk le, körbenéztem, hogy mi van a futóban, ekkor vettem észre a kocsi kulcsot, mely V. másik kocsijához tartózhatott, így hát ráírtam V.-ra messengeren, végül azt beszéltük meg, hogy még indulás előtt kijön hozzánk a kulcsért.
Dél körül aztán nekiálltam az előkészületeknek, mert tudtam, hogy nem lesz két perc. Mielőtt elkezdtem volna a lóval foglalkozni, nagyjából összepakoltam a számára a pakolólista alapján, amit a korábbi napokban írtam össze.
Ezután jött a hosszas lómosás. Még utoljára átmostam Lujzi sörényét és farkát az előző posztban leírt hosszas procedúrával: citrom, sampon, hamvasító sampon, maszk, citromlé, balzsam, a legtöbbje 10 percet hatott. Legnagyobb meglepetésemre a ló rendkívül jól bírta a sokiáig tartó fürdetést. Ez után viszont már nem vihettem vissza a lovat a karámjába, mert borítékolható volt a hempergés, így mondtam apunak, hogy menjen, készüljön el, pakoljon össze, majd kösse le a lovat (=legeltesse).
Ekkor volt már három óra körül, mi pedig négykor terveztünk indulni. Miután apu átvette a lovat, szólt V., hogy jön, úgyhogy azt még megvártam, odaadtam neki a kulcsot, majd miután elhajtott, én is mentem összepakolni a cuccomat és átöltözni. Azt, hogy mit fogok viselni, még mindig nem tudtam eldönteni, így mindent bepakoltam, hogy biztos legyen.
Bepakoltam az autóba, az enyém mellett a ló cuccát is, majd átvettem a lovat (aki ekkorra már megszáradt) aputól, aki odaállt a futóhoz, aztán leengedte az ajtót. Megint átvette tőlem a lovat, én pedig feltettem rá (jobb híján) a szőrmés ínvédőket), majd felvezettem a hafit a futóra (szó nélkül felment), kikötöttem, felcsuktuk a rámpát, én gyorsan elköszöntem anyutól, majd némi csúszással, negyed öt után elindultunk Érd felé.
Az általában kicsivel több, mint két órás utat alig három óra alatt tettük meg. Az út során háromszor néztem rá a lóra, ebből kétszer igazítottam a lábvédőn, mert letaposta, továbbá az út első harmadában szegény leizzadt, ami a megérkezésre felszáradt.
Végül 7 körül érkeztünk meg a lovarda kapujába, én pedig drukkoltam, hogy az előzőleg beharangozottak ellenére beengedjenek minket. A kapu kinyílt, mi begurultunk, a portán lévő fiúk leellenőrizték Lujzi útlevelét, majd miután rendben találták, zöld utat kaptunk befelé.
Ekkor már a kirakodósok elkezdtek összepakolni, és kb. az érkezéssel egy időben kezdődött a színjáték a galopppályára épített színpadon, úgyhogy elég nagy hangzavarban érkeztünk meg.
Hátramentünk az istállókhoz, ahol Edit köszöntött minket, majd mondta, hogy az első istállóhoz álljunk. Levezettem Lujzit a futóról, aki bár érdeklődött minden iránt, de legnagyobb meglepetésemre nem hiszitizett a nagy hangzavar ellenére sem, majd miután leszedtem róla a lábvédőket, megtámadta az istálló melletti füvet. Apu közben az egyik segítő vezetésével átállt az autóval és a futóval az istállók mögé. Legeltetés közben még beszéltem Edittel pár szót (megdicsérte, hogy milyen nyugodt a hafi), majd miután ő elment, érdeklődő családokkal beszélgettem. Miután apu visszajött, megkerestük Lujzi bokszát az istállóban, akit két rendőrló mellé helyeztek el. Elrendeztem a lovat (kapott szénát, vizet, illetve a lólabdát), aztán mi is utánanéztünk a szállásunknak, ami nem volt egyszerű, mivel nem találtuk meg a kártyánkat, amit a pultra tettek ki nekünk. Végül meglett (eldugták), mi pedig felpakoltunk, ezt követően pedig a vacsit szerettük volna megoldani a Csárdában, de mondták, hogy már zárnak, így más megoldás után kellett néznünk.
Viszont mielőtt elhagytuk volna a lovardát, még átmentünk a galoppályához, hogy belenézzünk az előadásba, és milyen jól tettük! Az történt ugyanis, hogy elig néztük két percig az előadást, odajött Edit, hogy már keresett minket, de nincs meg neki a telefonszámom, mert át kell vinni Lujzit a másik istállóba, ugyanis elvitték a rendőr lovakat, ő pedig szó szerint megőrült az egyedül létben (más ló nem volt az istállóba, a vendéglovakat helyezték oda, viszont a többi ló ma érkezett meg).
Visszamentünk az istállóba, Edit irányításával Lujzit átvezettem az iskolalovak közé az egyes istállóba, apu pedig jött utánunk a felszereléssel. Itt is elrendeztem a lovat. Itt már többet kellett rendezgetni, mert volt poshadtvizes vödör meg más, oda nem való dolog. Lujzi a többi ló társaságában végül megnyugodott, én pedig megköszöntem a segítséget Editéknek és otthagytuk a lovat.
Végül megegyeztünk, hogy bemegyünk Érdre BurgerKingezni. Így is történt, vacsora után pedig átmentünk a Tescoba, hogy bevásároljunk másnapra, ugyanis nem tudtuk, hogy hogyan lesz időnk enni.
Visszaérkezéskor még ránéztem a lóra, majd miután mindent rendben találtam, felmentünk a szobába, hogy eltegyük magunkat másnapra.
A bejegyzést végül kettőbe szedtem, mert a mai nap (vasárnap) is sokmindent tartogatott, így a kettő egyben már sok lenne egyszerre.