Előzmények
Elérkeztünk a suli utolsó megmérettetésére. Megmondom őszintén, nem izgultam nagyon a korábbi államvizsgákkal ellentétben.
A felkészülést az ugró vizsga után kezdtem el, mégpedig úgy, hogy a tételeket magam gyűjtöttem össze az előző évfolyamok tételeiből. Összesen 26 tételünk volt, tételenként 3 kérdést tartalmazott. A kidolgozás során végül egy tétel legalább 2-3 oldal lett, de volt 5-6 oldalas is, így összesen 190 oldal lett összesen az összes tétel. A vizsga napjáig végül legalább kétszer minden tételt át tudtam nézni, mondjuk elég sok időt is töltöttem vele.
A beosztást úgy oldották meg, hogy a csapatot két egymás utáni napra osztották szét, én végül a második csoportba kerültem, méghozzá 21-re, az első csoportot pedig az előző napra osztották be.
Ezen felül már egy hónapja, de főleg az ugró vizsga után elkezdtük szervezni a bankettünket, amit szintén tegnapra szerveztünk meg. Végül a Simonpusztán lévő Bivaly Csárda mellett döntöttünk helyszínként, hiszen az elmúlt két évet szinte itt töltöttük, továbbá kéznél volt a szállás és a rendezvényhelyszín is.
Kedden egész nap pörgött az csoport chat, mivel aznap vizsgázott a csoport első fele és nyilván kíváncsiak voltunk, kinek hogyan sikerül a vizsga. Végül délután négy körül indultam el Érd felé kocsival. Az úton nem volt semmi, csak Érden álltam meg a Burger Kingben, hogy hozzak magamnak vacsit.
Lillával volt foglalásunk egy szobára, viszont ő már felvette a kártyát, mire felértem, mivel ő hamarabb felért Sp-ra. Ő aznap már levizsgázott, hiszen az első csoportba került.
A csárda teraszán találtam a többieket (Lillát, Zalánt, Ferit, Laurát, Karinát és Katit) és csatlakoztam hozzájuk a beszélgetéshez és a „felkészüléshez” (némi alkoholos és alkoholmentes frissítő mellett lapozgattuk a tételeket). Megbeszéltük továbbá, hogy másnap korán reggel kelünk és indulunk az egyetemre.
Ahogy sötétebbre fordult az idő, felmentünk a szobáinkba, én fel is pakoltam. Szerencsére olyan szobát kaptunk Lillával, amihez asztal is járt, úgyhogy kényelmesen le tudtam pakolni a laptopomat és tudtam még egy kicsit tanulni.
06.21 – Vizsga napja és bankett
6 után keltünk, felöltöztünk, és 7 előtt már indultunk is, hiszen 9 előtt bőven be szerettünk volna érni, továbbá számolni kellett a reggeli dugóval is. Az odaúton is a tételeket ismételgettük (Feri olvasta fel és magyarázott hozzá az anyósülésről), ami nekem végül jót tett, hiszen az egyik ilyen tételt húztam ki. Időben értünk be, bőven fél 9 előtt. Ekkor már nyitva volt a kijelölt terem ajtaja és a felügyelő tanárok bent voltak. Mi közben kint a folyosón megbeszéltük, hogy kinek melyik a vágyott és a rettegett tétele és amíg vártunk, az aznapi csoport is teljes lett. Személy szerint egyébként legszívesebben a szakági tételek közül, míg legkevésbé a történelmi, sok neves-évszámos tételeket húztam volna (A ló hasznosításának történeti fejlődése, Sportlovak jellemzése, hazai sport- és történelmi lófajták, A magyar lovaskultúra, A lovaskultúra megjelenése az egyetemes kultúrában). A többivel nagyjából elvoltam.
A korábbi államvizsgákkal ellentétben csak kicsit izgultam, inkább azért, hogy vajon melyik tételt fogom húzni, ugyanis úgy voltam vele, hogy mindenhez tudok pár mondatot szólni. Úgy éreztem, jó helyen vagyok, és a vizsgáztató tanároknak nem célja a megbuktatás. Nyugodt voltam és ezt a többiek is észrevették, velem ellentétben ők rendesen izgultak.
9-kor aztán elkezdődött az államvizsga: behívtak minket a terembe és egy rövid köszöntést követően elmondták a menetrendet, majd kiküldtek minket, pár perc múlva pedig behívták az első három felelőt: Karinát, engem és Laurát. Karina húzott először, a húzott tétel száma alapján pedig próbáltam belőni a szakági tételek helyét, de mellé lőttem, mivel a tételek száma keverve volt. Végül a kihúzott cetlin a 20-as szám szerepelt: Lovas oktatása, nevelése.
Mikor leültem a padba, először nem volt semmilyen gondolatom, sőt megijedtem, hogy na most miről is kellene beszélnem. Igyekeztem visszaemlékezni a kocsiban elhangzottakra. Aránylag hamar végeztem, a lányok mellettem még bőszen írtak.
Miután a vizsgáztató tanároknak feltűnt, hogy én már nem írok és nincs is szándékom rá, felajánlották, hogy bár nem én voltam az első a névsorban, mehetek én először. Mivel már valójában nem volt mit hozzátennem a leírtakhoz, elfogadtam a felajánlást és a tanárok elé ültem. Vér Imre bácsi, Szmodis Márta (ő nem tanított minket, de jófej volt), Zupi és Petra ültek velem szemben.
Utólag már nem tudom (nem ellenőriztem), mennyire tételhűen beszéltem, de a lényeg, hogy folyamatosan, mosolyogva beszélgettünk és a tanárok is jól fogadták a mondottakat. Felelés közben megérkezett Gy.-V. András is, kiegészítve az eddig négyfős tanári kart. Bár az izgalomtól dadogva kezdtem a felelést, végül nevetve, jó hangulatban fejeztük be a beszélgetést. A korábbi államvizsgákkal ellentétben ezt az utolsó vizsgát rendesen élveztem.
Összeszedtem a cuccomat és kimentem a teremből. A kint várakozó többiek megrohamoztak, hogy hogy-hogy én jöttem ki legelőször és nem Karina, melyik tételt húztam, milyen volt. Miután mindenkinek elmeséltem a bent történteket, úgy döntöttem, hogy amíg a többiek felelnek, addig átmegyek a MOM-ba, hogy elüssem az időt.
Dél-egy körül mentem vissza a többiekhez, akkor szóltak, hogy már csak ketten vannak, nemsokára végzünk. Mikor az utolsó két felelő (Emese és Feri) is kijött, a tanárok egy kis türelmet kértek, hogy megbeszéljék, ki milyen jegyet kapjon. Kb. 10 perces várakozást követően nyílt az ajtó és behívtak minket. Bent elmondták, hogy nagyon jó feleleteket hallottak és miután mindenki beleegyezett abba, hogy a többiek is hallják a kapott jegyet, névsor szerint elkezdték felsorolni. A felelésemre ötöst kaptam, így a záróvizsga jegyem végül 4,67 lett (5-ös felelés, 5-ös szakdolgozat és végül 4-es hospitálás-pe-pszi jegy). Nagyon örültem, hiszen kifizetődött a sok munka. Majd az oklevél jegy még kiegészül valamilyen átlaggal, szóval sajnos nem ez a végleges jegy, ez csak a végső jegy része.
Mosolyogva hallgattam végig a többiek jegyeit (4-esnél rosszabb nem volt), végül összeálltunk egy fényképre, elköszöntünk a tanároktól és átmentünk a MOM-ba ebédelni. Egy ideig nem tudtuk eldönteni, ki mit szeretne, mivel minden étteremben sokan voltak, mi lányok végül a meki mellett döntöttünk, a fiúk pedig bementek a Paulaner Sörházba. Végén még bementünk a SPAR-ba (én még visszamentem az egyik ruhaboltba, ahol megvettem a délelőtti nézelődés folyamán kinézett ruhát és táskát), aztán kocsiba ültünk és jutalomként hosszas mérlegelést követően elmentünk az Imagine Lovasboltba. A boltba belépve eldöntöttem, hogy egy nyeregali mindenképpen a kosárba fog kerülni. A PS of Sweden Floret nyeregalit néztem ki, majd átnéztem a LeMieux nyeregalikat is és abból a Carbon Mesh tetszett meg. Az eladó lányok tanácsára végül lemondtam a Floret-ről, mivel azt mondták, hogy a LeMieux sokkal jobb minőség. Találtam még egy nagyon jó hevedert, az Eskadron AirMesh-t, ami szellőző heveder, csak egyetlen problémát találtam, hogy nem gumisak a csatjai. Ettől függetlenül bekerült a kosárba.
Szerzeményeimmel boldogan ültem a kocsiba (a többiek is bevásároltak azért), és a budaörsi Decathlon felé vettük az irányt, mivel kitaláltuk, hogy veszünk fürdőruhát, hogy majd visszaérve Simonpusztára, tudjunk úszni a medencében.
Szállásunkra visszaérve már elmúlt fél öt, így sajnos inkább elvetettük az úszás ötletét és elkezdtünk készülődni az esti bankettre. Végül az újonnan vett ruhám mellett tettem le a voksom, hozzá magas sarkút húztam, sminkeltem és megcsináltam a hajam, majd segítettem Lillának is elkészülni, mert erősen meg volt csúszva. Végül kocsival mentünk át a szállásról a csárdába, hiszen magas sarkúban azért némi időbe telt volna átmenni.
A többiek már ott ültek és néhány tanár is megérkezett már. Noémi vette át a szót, lement a kisvideó, amit Karináék állítottak össze és nagyon ötletes, rövid, de megható volt. A videót követően Noémi leadott egy mini koncertet, aztán meghozták a vacsorát. Vacsorát követően Noémi hangmérnöke csinált egy kis bulit, mi pedig táncoltunk. Közben meglepetésként a pincérek kihoztak két tortát, az egyiken a csoportképünkkel. 10-kor az utolsó tanár is elköszönt, és mi is távoztunk a Csárdából, hiszen zárni szerettek volna. Az éjszaka további része a medence mellett telt, ahonnan mi Lillával éjfél körül vonultunk vissza aludni.
Bankett után
Reggel összepakoltunk és bepakoltunk a kocsikba, majd még megejtettünk egy utolsó fényképezkedést a „kolis” csapattal, majd elköszönés után 10 körül indult mindenki hazafelé. Majdnem hazaérve a szomszéd város híres cukrászdájából a záróvizsgát ünnepelendő vettem sajtos rolót, hogy anyuékkal megosztva megegyük.
Már csak a július 8-i diplomaosztó van és utána hivatalosan is végeztünk. Ebbe egyenlőre még nem szeretnék belegondolni, egyelőre örülök a sikeres záróvizsgának.