06.08. – Csütörtök – Pe-Pszi szigorlat
Eredetileg a Lovasturizmus vizsgát és a Pe-Pszi szigorlatot múlt pénteken, az elsőre meghirdetett alkalommal akartam letudni egyben, de végül a két vizsga tananyagát látva inkább úgy döntöttem, hogy a Lovasturizmust múlt héten, a Pe-Psziből pedig csütörtökön vizsgázok.
Reggel a már megszokott időpontban indultam el a csatlakozó állomásról Budapest felé, hogy nekivágjak a hétvégének.
Mivel késett a vonat, ezért sietnem kellett az egyetemre, de nyilván a tömegközlekedést nem lehet felgyorsítani, ezért késtem a rettegett pedagógia-pszichológia szigorlat kezdéséről. Kati már keresett is, hogy merre vagyok. Végül fél 9 helyett 9 körül érkeztem be a terembe minden málhámmal, ugyanis nem csak péntekre készültem, hanem a hétvégére is, ugyanis Debrecenbe is mentünk.
Miután lepakoltam a cuccomat a terembe, a vizsgáztató tanárok, Boda-Újlaky Judit és Horányi Zsolt odahívtak magukhoz, ahol tételt húztam. A kihúzott tétel nem volt sem a legjobb, sem vészes, de mindnyájan kaptunk 10 perc „felkészülési” időt, vagyis tudtunk magunkon segíteni. A vizsga jól sikerült végül, 5-öst kaptam.
Előzetes megbeszélés szerint egy körül elindultunk Lillával Debrecen felé. A közel három órás út gyorsan és izgalmasan telt, ugyanis az út nem egy szakaszán úgy leszakadt az ég, hogy az ablaktörlő nem bírt vele, nem láttunk semmit. Egy megállót ejtettünk meg odafelé egy benzinkúton, hogy bekapjunk valamit, ugyanis nem is ebédeltünk semmit. Debrecenben Lilla volt olyan kedves és az Auguszta Diákszállóig vitt, ahova végül 4 körül érkeztünk meg. A recepción átvettem a kulcsomat, aztán Lillával felpakoltuk a cuccomat szobába, ezután elköszöntem tőle, ő ment a dolgára, én pedig vissza a szobába.
Fent kicsit lepihentem kb. egy fél órára, aztán úgy döntöttem, hogy nincs időm hevenyészni, így 5 körül elindultam tömegközlekedéssel a városba és végül a Kossuth téren lyukadtam ki. A térképet böngészve, hogy merre tovább, vettem észre, hogy két utcával arrébb van a Ventus Lovasbolt, így hirtelen ötlettől vezérelve elindultam, hogy még zárás előtt odaérjek. Nem sok időm volt bent a boltban, így nem is néztem körül, csak kértem egy csikó kötőféket Zsonginak és meg is kaptam az utolsót.
Kilépve a boltból a tér felé vettem az irányt, de újabb hirtelen ötletből betértem az utcán lévő Sweet Landbe. Itt végezve betértem a téren levő Starbucksba és egy White Moccha-val tértem ki. A padon ülve fogyasztottam el az italt, közben próbáltam kitalálni, hogy merre tovább. Végül úgy döntöttem, hogy a Fórum Debrecenbe megyek és így is volt. A plázában nézelődtem, bevásároltam a SPAR-ban és vettem magának vacsorát a Bellozzo-ból. Majdnem zárás előtt, 8 körül indultam vissza a szállóhoz. Még épp sötétben értem az épülethez, fent megvacsoráztam és lefeküdtem aludni. Még félálomban voltam, mikor megérkezett a szobatársam, Emese.
06.09. – Péntek – Gyakorlás Debrecenben, közös vacsora
Jó hosszú napunk volt.
Reggel még senki sem tudta, hogy mi lesz valójában a menetrend, mert bár az volt Zupi által megígérve, hogy Sp.-i lovak miatt az ugróvizsga előtti napon eljöhetünk Debrecenbe gyakorolni, méghozzá úgy, hogy egyet délelőtt, egyet délután. A gyakorlás dátumához közeledve ez mindenhogyan variálódott és sajnos az lett a vége, hogy a csapatot ketté bontották (akik még nem vizsgáztak), így az egyik fele csak délelőtt, a másik fele pedig délután ülhetett lóra. Én személy szerint nem annyira örültem, hogy nem volt lehetőség a kétszeri gyakorlásra, de végső soron még így is jobban jártunk, mint a többi évfolyam, aki csak a vizsga reggelén ülhetett fel az adott lóra.
9 előtt értünk oda a Emesével Lovasakadémiára. Várnunk kellett egy kicsit és megjelent Zsuzsa. Kicsit fura volt a hangulat, de ez csak így az agyam hátsó felében érzékeltem. Zsuzsa megkérdezte, hogy ki mikor szeretne felülni, én végül délelőtt kerültem sorra. Az előző évi lóbeosztásra támaszkodva kaptuk meg a lovakat: ezúttal is Hamvast osztották rám, aminek örültem. Végül négy lovat nyergeltünk fel: Hamvast, Őrtüzet, Rózsaszirmot és Indigót.
Hamvas hozta a formáját, csipkedni akart, de már tudtam, hogy mire kell számítani, így felkészült voltam. Nyergelés közben láttam, hogy Hamvas lábai be voltak dagadva. Láttam a boksz előtt egy pár fáslit is, de nem tulajdonítottam neki túl sok jelentőséget, úgy voltam vele, hogy lehet, hogy más hagyta ott a boksz előtt. Mikor mindnyájan készen lettünk, átmentünk a fedelesbe, mivel egész erősen borult. Felültünk a lovakra majd elkezdtünk bemelegíteni Csabával. Mondták, hogy vigyázzak Hamvassal, mivel hajlamos megijedni a szemből jövő lótól – ez tavaly nem volt megfigyelhető nála.
Miközben léptünk, bejött Zsuzsa is, aki rögtön felfigyelt arra, hogy nincs semmi Hamvas lábán, és lecseszett, hogy mit gondoltam, minek van ott a boksz előtt a fásli. Nem szóltam semmit, ő elment és a fáslival tért vissza, amit fel is tekert a ló mellső lábaira.
Folytattuk tovább a bemelegítést, ügetésben cavalettiztünk a kettes ugrás helyén, közben volt egy-két megugráska, de nem volt vészes. Következett a vágta: a fedeles egyik felén Őrtűz, a másik felén a kancák. Na itt már volt ijedezés: megijedt a szemből, másik nagykörön vágtázó méntől, én meg próbáltam túlélni. Vágta után fokozatosan elkezdtünk egymás után ugratni: először egy akadály, majd minden egyes körrel egyel több akadályt ugrattunk, végül négyet. Hamvas gyors volt, pörgött, volt, hogy egy összekötésben nagy kört kellett tennem a következő akadály előtt, mert tuti belerohantunk volna a második akadályba, de tudtam kezelni, viszont valami nem volt jó. Nem jöttek ki a távolságok, valahogy nem éreztem az ugrásokat. Kérdeztem Csabát, hogy mit lát, mit csináljak másképp a következő nekifutáskor, mire az összes válasza annyi volt, hogy maradjak fent, éljem túl. Abban a pillanatban nem tudtam ezzel foglalkozni. Viszont így utólag átgondolva, kicsit felháborító, hogy kifizetünk bazi sok pénzt, idejövünk egy nívós lovardába, aránylag jó lovakon lovagolunk és az edző csak ennyit tud mondani… ez azért, na. Kritikán aluli.
Ugratások után leléptettük a lovakat, majd a szakadó esőben, ami edzés közben kezdett el esni, bevittük a patásokat a bokszba. Lenyergeltük őket, majd az eső miatt kapkodva lemostuk a lábukat, visszapakoltuk a cuccokat a helyükre, aztán a megbeszéltek szerint az Auguszta területén lévő gyrososban ebédeltünk meg. (Én életemben először falafelt – soha többet.) Ekkor már nagyjából 1 óra volt.
Ebédet követően felmentünk a szobáinkban (főként mert a többiek most foglalták el a szobáikat). Pihentünk egy kicsit, majd 3 után mentünk vissza a lovardába, hogy 4-re felnyergeljünk, ugyanis ekkor kezdődött a délutáni kör.
5-kor segítettem a többieknek lenyergelni, majd indultunk is vissza a szállóhoz, hiszen 7-re asztalfoglalásunk volt a Belga étterembe, és addig fel kellett készülni a vacsorára: fürdés, öltözés, smink, haj. Két taxival mentünk oda nyolcan és negyed órával 7 előtt értünk oda. Nem csak az asztalfoglalás miatt volt fontos odaérni, hanem azért is, mert két, az előző héten bedobott e-learninges vizsga volt beütemezve (Lovasturizmus és Gyógypedagógia). Én úgy voltam vele, hogy majd hétfőn nyugiban megcsinálom.
A csapat nagy része neki is állt a teszt kitöltésének, végül meggyőztük egymást és a csapat másik fele, vagyis én is végül kitöltöttem először a Gyógypedagógia, majd a Lovasturizmus teszteket. Mindkettő teszten mindenki átment.
Ez után egy felhőtlen vacsorát költöttünk el, volt nagy beszélgetés, röhögés, ivászat, emlékmesélés. Nagyon ritkán éreztem magam ilyen jól, mint tegnap este.
Fizetést követően csináltunk csoportképeket és csoportszelfieket és elindultunk. A csapat egyik fele talált valami buli helyszínt a vacsora alatt, páran viszont, ahogy én is, visszamentünk a szállásra. Én úgy gondoltam, hogy pár ital után, úgy, hogy másnap vizsga volt, ahol azért észen kell lenni, este 11 után már nem volt kedvem sehova menni.
Visszaérve a szobába, lefekvéshez készültem és már ágyban voltam (közel éjfél körül), mikor a csapat bulizós fele is visszaérkezett.
06.10. – Szombat – Ugró vizsga
A nagy nap, amire, több, mint fél éve készülök.
Reggel korán keltünk, hiszen 8-ra kellett odaérni a lovardába, de előtte még ki kellett pakolni a szobából, hiszen már nem mentünk vissza. Végül Anna kocsijába pakoltam be a cuccomat és vele mentem át a lovardába.
8 előtt a csapat már izgatottan, versenyfelszerelésbe felöltözve (=LK-s póló, fehér nadrág, csizma) várta az órakezdést, ugyanis kezdésként, ébresztőként Kis István pályaépítő tartott nekünk előadást az akadályokról, azok pakolásáról, távolságokról előadást. Bár az előadó nagy tudású volt, személy szerint sajnos nagyon sok újat, hasznosat gyakorlati szempontból nem tudtam meg.
Az előadás 10-ig tartott, ez után fél óránk volt felnyergelni a lovakat. Ezúttal volt egy kis variálás a tegnapi lóbeosztáshoz képest, hiszen nem mindenkinek vált be az a ló, akit tegnap kapott, így történtek cserék, de én maradtam Hamvason, ezúttal a második körben ültem fel a lóra.
Nyergelést követően átmentünk a fedelesbe (esett az eső), majd az első csapat elkezdett melegíteni Csaba vezényletével, közben mi felépítettük a tervezett pályát. Csaba elmondta, hogy mi lesz a pályarajz, ezt követően pedig Zupi tanácsára (aki még a nyergelés közben érkezett meg) a gyakorlott versenyzők elmondták, hogy mire kell figyelni a pálya teljesítése során. Egy kört alkottunk a pályán egy olyan ponton, ahol nem zavartuk a lovasokat, majd Zupi hirtelen elkezdett minket kérdezgetni a Díjugratás tantárgy elméleti anyagáról. Mindenki kapott kérdést, de lehetett passzolni, így kb. közösen vizsgáztunk, ami nagyon jó volt. Eredetileg én úgy gondoltam, hogy majd az előadó teremben fogunk egyesével vizsgázni, de örültem, hogy végül így történt, hiszen nem volt annyira stresszes a dolog.
Nagyjából végeztünk az elméleti „vizsgával”, mikor szólt Csaba, hogy most már kezdünk zavaróak lenni a pályán, mert a vágtamunka kezdődött a lovasoknak, így hát kimentünk a pályáról, teret engedve a többieknek. Ők ugyanazt a munkát követték, mint amit előző nap csináltunk: először cavaletti, majd egyre több ugrás összekötése, végül az egész pálya. Ezt követően Zupi bement a pályára, hogy elkezdődhessen az ugró vizsga. Lilla, Edda, Emese és Zalán volt az első körben, mindenki átment.
Miután mindenki lelovagolta a vizsgapályát, léptek pár kört, mi pedig már ott toporogtunk a pályabejárat mellett. Pár kört követően a lovasok odaadják nekünk a lovakat.
Nyilvánvalóan nekünk már nem kellett a lovakat bemelegíteni, így egy-két kör után elkezdtünk ügetni (közben Zupi leszóbeliztette az előző csapatot). Igyekeztem a lóra is és az ülésemre is figyelni. Ezúttal is ugyanaz volt, mint tegnap vagy az előző csapatnak: ügetésben cavaletti, vágta, majd ugratások, végül a vizsgapálya. Utolsó előttiként kerültem sorra és mielőtt elkezdtem volna, Zupi felkiáltott, hogy úgy ugrassak, hogy ne hozzak szégyent a Gáborékra. Gondoltam magamban, köszi. Elindultam bal kézről vágtában, kék oxer, jobb kéz, kettes ugrás (x-oxer), és jött volna a piros meredek, azonban az arra sétáló Őrtűz és Feri véletlenül lebontották az akadályt, így a fenti részen csináltam egy nagy kört, közben Zupi már építette vissza a meredeket. Folytattam a nagykört, majd visszafogtam a lovat lépésbe, közben figyeltem, hogy áll Zupi az akadályépítéssel. Készen lett, így a nagykör mentén beugrattam vágtába a lovat és folytattam a pályát, szóval piros meredek, végül jött az utolsó akadály, egy X. Zupi fellendítette a karját, hüvelykujját kinyújtva mutatta, hogy nagyon jó. Ötös! Meghatódva, megkönnyebbülve, vigyorral az arcomon fejeztem be a lovaglást. Még megvártuk az utolsó páros vizsgáját, aztán leléptettük a lovakat.
Mikor végeztünk, visszavittük a lovakat az istállóba, lenyergeltük és lefürdettük őket. Alig hogy végeztünk, a többiek már szóltak, hogy menjünk oda a padokhoz a fák alatt. Mindannyian összegyűltünk, majd Noémi beszédét követően átadtuk Zupinak az ajándékát. Végül elkészültek a csoportképek is.
Miután beszélgettünk egy kicsit, összepakoltuk a cuccainkat, elköszöntünk egymástól, én átpakoltam a cuccomat Anna kocsijából Lauráéba, ugyanis vele indultam haza Cintivel és Mariannal együtt.
Hazafelé Cintit kitettük Monoron (mi is kiszálltunk és megnéztük egy edzés végét pihenésképp), Mariannt pedig félúton egy benzinkútnál, ahol a kocsiját hagyta előző nap. Végül engem a szomszéd városban rakott ki Laura, ahova apu jött értem.
Most, hogy ez is megvan, nagyon megkönnyebbültem. Az egy évvel ezelőtti négyes ugró vizsgát mindenképp ki akartam javítani és hát sikerült.