Végre megszületett a kis drágánk.
Előzmények
Na de kezdjük az elején, vagyis az előző kapcsolatos bejegyzést folytatva.
Szerencsére az időjárás és a körülmények kegyesek voltak egészen az ellésig, vagyis Remény (az utolsó hónapban már csak ő, Lujzit már nem engedtük ki) végig ki tudott menni a lucernára és a rozsra, mindkét növény pont a megfelelő nagyságú volt.
Bár a nem-ivászatot továbbra is folytatta, de ahogy egyre melegebbre fordult az idő, úgy ivott egyre többet, de mondjuk Lujzival összehasonlítva még mindig nem eleget. Próbálkoztam még az ízesítésekkel, de nem vált be semmi, így hát ráhagytam.
Az utolsó napig sétáltam vele majdnem minden délután / este, hogy mozgassam, volt, hogy Lujzival együtt.
Az összes lovas vemhességi kalkulátor szerint május 18. és június 2. között kellett volna megellenie, de túllépte az utolsó határidőt is.
Az utolsó két héten minden nap néztem a cicijét. A cici előtti terület az utolsó hónapban duzzadt meg, az ellés előtti két hétben a cicije is elkezdett változni, de nem nagyon. Az elmúlt pár napban kezdett megtellni, de nem olyan módon, mint ahogy azt a neten leírták: viaszos dugó az emlőn, feszült emlő. Csupán csak kitelt. Tegnapi állapotból még egy pár napot jósoltam volna neki.
Pénteken vettem Pesten egy Xiaomi kültéri kamerát, amely már amúgy is régóta tervben volt, viszont az ellés közeledtével egyre sürgetőbb lett. Még aznap fel is szereltük az istállóba, így mindkét ló beállójára ráláttam. Bár először kültérre akartam tenni, de mivel hetek óta már szalmával terítjük a beállót, így reméltem, hogy inkább bent fog megelleni, mint kint a homokban. A kamera úgy van beállítva, hogy értesítést küldjön a telefonomra, valahányszor mozgást érzékel, vagyis ha valamelyik ló bemegy vagy elmegy a beállóból és felvesz egy 10 mp-es videót.
Azért megnyugtató volt, hogy bármikor rá tudok nézni a lovakra, hogy mi újság van velük anélkül, hogy megzavarnám őket és így megváltozna a viselkedésük (éjszaka néha rájuk szoktam nézni zseblámpával, de ilyenkor Remi elkezd rohangálni). Vagy amikor nem vagyok otthon.
Az első találkozás
Az este fáradtan aludtam el, ruhástul, ahogy voltam, ennek következtében fél négy körül felébredtem. Átöltöztem pizsibe, majd az ágyba visszafeküdve ránéztem a kamerára, amely már egy órája nem küldött értesítést és az utolsó videó is azt mutatta, hogy Remi nagyon nézegeti a hasát. Az egy óra szünet megkongatta a vészharangokat a fejemben, így telefonom vakujával világítva kimentem a karámhoz ránézni a lovakra. Messziről csak azt láttam sziluettként, hogy Remény fekszik a homokban, gondoltam oké, nincs baj, de aztán inkább közelebb mentem és ekkor megláttam mellette a kiscsikót. Én abban a pillanatban elsírtam magam az örömtől. Odamentem közel hozzájuk. Zsongi már nagyjából felszáradt, fehér zokniján még ott volt a vér nyoma, és még nem állt fel. Számolgattam magamban, hogy háromnegyed négy lévén jó esetben is nagyjából még egy órám volt felállítani Zsongit, és ami a legfontosabb, hogy megtörténjen az első szopás. Közben Remi is felállt, ezzel ösztönözve Zsongit, hogy ő is felálljon. Ekkor mentem ki a karámon kívülre, hogy teret hagyjak nekik. Négykor Zsongi még nem akart felállni, mert bár próbálkozott, pár nekifutás után inkább csak pihent, így hát közelebb mentem hozzájuk, hogy simogatással én is lelkesítsem a csikót. Erre már összeszedte magát a pici és újra megpróbált felállni. Tíz perccel később már felállt, póklábain mászkált, én pedig megkönnyebbülve láttam, hogy nincs deformitás a lábain. Perceken belül odament Remihez és próbálta a cicit keresni, de csak Remi horpaszát szopizta, illetve elöl kereste a cicit. Remi nem is hagyta magát, mivel a hasa alsó fele csikis volt neki (rám is rám rúgott, mikor azt a területet simogattam), és vinnyogott, illetve odébb lépett, mikor Zsongi füle megcsiklandozta. Ezt megelégelve magamhoz vettem a kötőféket és a vezetőszárat és megfogtam Reményt és próbáltam a csikót is a cicihez irányítani. Fél ötkor megvolt az első szopizás, úgyhogy megnyugodtam. Ekkorra már nagyjából világos volt.
6-ig maradtam velük, a szopi után a karámon kívül figyeltem őket és gyönyörködtem bennük. Közben Zsongi kitalált a karámból is a középső rúd alatt, úgyhogy visszatereltem őt. Mászkált még, szokta a lábait, illetve lefeküdt. Eleredt az eső is, úgyhogy betereltem őket a beállóba, bent is lefeküdt a kicsi. 6-kor kijött apu megetetni, én pedig visszamentem aludni.
Amíg velük voltam, Bogyó is és Tarzan is karámon kívül figyeltek kíváncsian, sőt a minden-lében-kanál Husi is előkerült világosra és odajött ismerkedni.
5 körül üzentem Csillának is, hogy 350 napra megszületett Zsongi, küldtem neki pár képet.
Mikor hajnalban a sötétben odamentem hozzájuk, akkor még nem tudtam megállapítani, hogy kanca- vagy méncsikó-e, de akkor nem is az volt a fontos, hanem hogy időben meglegyen minden. Mikor felállt a csikó, akkor láttam, hogy mén és ezzel is dőlt a neve: Juggler de Mirza.
Név eredete
A neveken már egy ideje gondolkozom. Mivel az apja Jumper, ezért ménkén J-vel, az anyja pedig Remény, így kancaként R-el kezdődő neveket kerestem. Kancaként a Rubin, Rosie, Ritmus és a Rozmaring (Rozi) név tetszett (főleg a Rosie), míg ménként Juggler és a Jerry név tetszett és mivel az előbbi név magyarosítható, így ez nyert. Szóval Jugglerből lett Zsonglőr, vagyis Zsongi. A Mirza pedig onnan jött, hogy anyu ragaszkodott ehhez a névhez és mivel ő intézte tavaly a visszafedeztetést, ezért megegyeztünk abban, hogy megkapja a csikó. Pedig annyira nem tetszett, főleg mert úgy hittem, hogy kancanév. Kis kutatómunkával kiderült, hogy török eredetű férfi név. Aztán már csak összekötöttem a két nevet egy „de” szócskával. Úgyhogy a jövőben majd a Juggler de Mirza lesz beleírva az útlevelébe, itthon viszont Zsonginak hívjuk.