A záróvizsgának is, de most nem erről szeretnék írni, hanem Remény vemhességéről.
Nagyon gyorsan telik az idő. Olyan gyorsan elrepült az elmúlt 9 hónap, hihetetlen, hogy kb. két hónap múlva kiscsikónk lesz.
A vemhesség januárig nagyjából zavartalan volt, decembertől kezdett Remény hasa érezhetően növekedni, de még nem volt zavaró, egészen január végéig, amikor is már éreztem a nyeregben ülve, hogy szélesebb a ló, mint szokott. Eleve nem volt kondiban a ló, de akkor meg pláne gyorsan kifáradt, már kb. két-két nagy kör ügetéstől megizzadt, a vágtáig el sem jutottunk, de nem is erőltettem.
Akkor döntöttem úgy, hogy abbahagyom vele a lovaglást egy időre, legfeljebb szőrén ülök fel rá, illetve körkarámban foglalkozok vele.
Március 12-én ültem rajta utoljára, akkor is szőrén és zabla nélküli kantárban és egy rögtönzött, bójából és rúdból épített akadályparkon gyakoroltunk, kizárólag lépésben. Jó volt, ügyes volt, nem volt semmi gond vele.
Többször körkarámoztam vele, a vége felé már csak lépésben és ügetésben, inkább arra figyelve, hogy minél tovább menjen ügetésben, persze azt szem előtt tartva, hogy mennyire bírja. Gyakoroltuk még továbbá a jármódon belüli gyors és lassabb tempót. A cél mindenesetre az, hogy egy kis állóképességet építsek neki még az ellés előtt.
A mindennapokban az a gyakorlat, hogy kedd és szerda kivételével (amikor a Gáborékhoz megyek reggel edzésre), akkor délelőtt kb. 9-től Lujzi megy ki legelni, majd nagyjából félidőben (dél-1 között) lócsere van és Remény megy ki délutánra a rozsra. Hétvégén, amikor már nem várunk ügyfelet, akkor csukott kapu mellett mindkét ló egyszerre megy ki egész napra a zöldre. A kaput meg ugye azért kell bezárni, mert Lujzi bármikor fogja magát és Remit magával húzva kirohannak az útra.
Kiengedés előtt és behíváskor kap vemheskanca tápot kb. november-decembertől. Összesen egy mérőnyit kap, de ketté szedtem (az elején, szoktatáskor csak egyszer kapott), hogy ne kapjon sokat egyszerre.
Januártól, de főleg februártól egyre inkább veszem észre, hogy kiengedéskor Reménynek egyre inkább nincs kedve kivágtázni, csak kibattyog. Ennek olyan szempontból örülök, hogy hiába tombol Lujzi, Remény már nem nagyon megy utána, így nem nagyon kell attól félni, hogy elmennek.
Ami az izgalmat adja, hogy nem iszik. Volt olyan, hogy este behíváskor (5-kor) töltöttem meg a vödrét és este 11-kor, mikor mentem aludni, még ránéztem és nem ivott semmi, másnap reggel aput megkérdezve azt a választ kaptam, hogy teli volt az itató.
Ezt decemberben és januárban már eljátszotta, akkor darált almát raktam a vizébe, akkor az valamennyire működött, de a legfőképp az, hogy az ő vödrét kicseréltem a Lujziéra.
Most márciusban újra elkezdett nem inni, az almáért ezúttal már nem ugrált. Netet bújva azt találtam, hogy mentoholos szájvízzel mosták ki a vödröt. Mindkét lóval megkóstoltattam a mentoholos szájvizet (a tenyeremre locsoltam egy kicsit), Lujzi teljesen rákattant, Remény meg kifejezte, hogy hagyjam békén vele.
Jobb híján új vödröt kapott, de miután ezt sem fogadta el, így újra vödröt cseréltem (vagyis Remi visszakapta a sajátját), másnapra pedig több víz fogyott el, mint a korábbi napokban bármikor.
Amit még megfigyeltem nála, hogy januárban és februárban, amikor látványosabban elkezdett nőni a hasa, akkor konkrétan ösvényt járt a karám mentén a homokban. Ezt a hormonokra és a változással kapcsolatos idegességre tudnám fogni.
Januárban megkapta a szükséges oltásokat.
Már most jóval nagyobb hasa van, mint Kristálynak volt a végén vele, őszintén szólva kicsit aggódok, hogy mekkora lesz a csikó. Addig is árgus szemmel figyelem minden rezdülését és kijár legelni, ameddig csak lehet (remélhetőleg azért április folyamán végig kimehet, még ha csak egyedül is).