A záróvizsgának is, de most nem erről szeretnék írni, hanem Remény vemhességéről.

Nagyon gyorsan telik az idő. Olyan gyorsan elrepült az elmúlt 9 hónap, hihetetlen, hogy kb. két hónap múlva kiscsikónk lesz.

A vemhesség januárig nagyjából zavartalan volt, decembertől kezdett Remény hasa érezhetően növekedni, de még nem volt zavaró, egészen január végéig, amikor is már éreztem a nyeregben ülve, hogy szélesebb a ló, mint szokott. Eleve nem volt kondiban a ló, de akkor meg pláne gyorsan kifáradt, már kb. két-két nagy kör ügetéstől megizzadt, a vágtáig el sem jutottunk, de nem is erőltettem.

Akkor döntöttem úgy, hogy abbahagyom vele a lovaglást egy időre, legfeljebb szőrén ülök fel rá, illetve körkarámban foglalkozok vele.

Március 12-én ültem rajta utoljára, akkor is szőrén és zabla nélküli kantárban és egy rögtönzött, bójából és rúdból épített akadályparkon gyakoroltunk, kizárólag lépésben. Jó volt, ügyes volt, nem volt semmi gond vele.

Többször körkarámoztam vele, a vége felé már csak lépésben és ügetésben, inkább arra figyelve, hogy minél tovább menjen ügetésben, persze azt szem előtt tartva, hogy mennyire bírja. Gyakoroltuk még továbbá a jármódon belüli gyors és lassabb tempót. A cél mindenesetre az, hogy egy kis állóképességet építsek neki még az ellés előtt.

A mindennapokban az a gyakorlat, hogy kedd és szerda kivételével (amikor a Gáborékhoz megyek reggel edzésre), akkor délelőtt kb. 9-től Lujzi megy ki legelni, majd nagyjából félidőben (dél-1 között) lócsere van és Remény megy ki délutánra a rozsra. Hétvégén, amikor már nem várunk ügyfelet, akkor csukott kapu mellett mindkét ló egyszerre megy ki egész napra a zöldre. A kaput meg ugye azért kell bezárni, mert Lujzi bármikor fogja magát és Remit magával húzva kirohannak az útra.

Amikor júniusban anyuék elintézték Remény újrafedeztetését, akkor úgy beszéltük meg, hogy majd amikor hazamegyek, akkor majd én elintézem az ultrahangot, és ez így rendben is volt.

Tegnapelőtt (29-én) azonban rám írt Csilla, hogy megkérdezze, hogy vemhes-e Remény, ugyanis neki le kellett adni a fedeztetési papírokat az MSLT felé (elektronikusan). Én pedig a kérdésére nem tudtam választ adni. Aztán felvilágosított, hogy ezt a papírt augusztus 31-ig kell leadnia, különben késedelmi díjat kell fizetnie, és miattunk nem szeretett volna, ami tök okés.

Így hát aztán a testvér tábor tóra néző teraszán ráírtam anyuékra, hogy mi a szitu, mire anyu kiborult, hogy ezt is neki kell intéznie… Én meg visszakérdeztem, hogy is? Aztán elmesélte Bogyi nyarát, de erről egy másik bejegyzésben.

Mivel nyilvánvalóan nem voltam otthon, így hiába szerettem volna, valójában nem tudtam elintézni az orvoshívást stb., hogy levegyem anyuék válláról ezt a feladatot. Végül abban egyeztünk meg, hogy mivel VM doki sajnos megbízhatatlan az SOS ügyekben, pedig ő lenne a hozzáértő, így K. dokit hívják ki anyuék.

Így is történt, másnap anyuék felhívták a dokit, aki mára ígérte, hogy kijön. Végül megtörtént az, amit tavasszal a fogreszeléskor mondott, hogy reméli, hogy majd jó híreket közölhet.

Remény vemhes.

Kicsit abszurd volt, hogy immár valahol félúton Detroitból Chicago felé tartva ezeket a híreket olvasni, de természetesen hihetetlenül örültem. Meg is írtam Csillának a híreket és megadtam a szükséges adataimat, amit kért.

Egyenlőre még felfoghatatlan a dolog számomra. Mindenesetre nagyon hosszú lesz ez a 11 hónap (már csak 9), de nagyon izgatott vagyok.

Olvasási idő: < 1 percNem írtam meg, de a fedeztetés után, talán egy hónappal eljött doki megultrahangozni Kristet, mivel épp nála volt és szóltunk neki. 2% (!) esélyt adott arra, hogy lesz csikó. Nem igazán foglalkoztam azóta a dologgal, de az agyam hátsó részében ott mocorgott az a 2% is. Titkon nevet kerestem magamban. De aztán újra elfelejttettem.

Még két hónap van hátra (elvileg július 27-e körül esedékes). Apuék szerint nem látszik semmi, de én mintha vélnék felfedezni egy kis has nagyobbodást, aztán Remivel összehasonlítva ez elenyészik. Ennek ellenére én még mindig megadom neki az esélyt.

Aztán ma itatás után, a nagy melegre való tekintettel lefürdettem a lovakat. Miután elengedtem Kristet, ő bement a boxba, de csak az ajtóba, így farral felém volt. Hihetetlenül leereszkedett a hasa. Meg fürdetés közben, mintha láttam volna mocorgást. Oké, nem nagy a hasa, viszont utolsó hónaposan, Remivel sem volt túl nagy, éppen úgy nézett ki, mint egy jó kövér, szalmahasas (vagy hogy mondják) ló és akkor is kérdéses volt, hogy lesz-e csikó. De aztán lett.

Olvasási idő: < 1 percAz incidens óta nem történt semmi. Krist hol tejel, hol nem. A rosszullét utáni másnapon kivittem futószárazni, mintha baja se lett volna.  Tegnap kicsit kifejtem, az első cseppek mind átlátszóak voltak, csak a leges legutolsó volt tej. És szintén tegnap volt nálunk a kovács, ő azt mondja álvemhes. Én meg azt, hogy nem. Mindegy is, megkörmölte a lovakat, Kristnek nyírrothadása van, Betadine-t már beszereztünk, már csak az SBC-t kell. Ezen kívül minden nap ki kell kaparni a patákat, amit eddig elég rendesen elmulasztottam.

Olvasási idő: 2 perc

Tegnap délután kivittem Kristet legelni. Vígan neki is látott, hanem egyszer csak hopp, abbahagyta a legelést és bement a karámjába. Pont etetési idő volt. Megkapta a zabját. Hozzá sem nyúlt, nem legelt és szénát sem evett. Halálra aggódtam magam, hogy mi van, ha mégis kólika. Kihívtuk egyik ismerősünket, aki állatorvos, fél kilenckor megjött, én pedig majd sírtam az idegességtől és az aggodalomtól, hogy mi a baja, mert az ellés jeleit is felfedeztem és a kólikáét is. A kólika mellett szólt, hogy nem eszik az ellés mellett pedig, hogy pihenteti a hátsó lábát, kiáll a hátsó lábaival (a elsőkön normálisan áll, a hátsókat pedig kiteszi hátra és beterpeszt). E mellett levert volt, keringett a karámban, le akart feküdni. Na szóval, kijött a doki és ránézett: ez vemhes?! (Tényleg kicsi a hasa.) Aztán tüzetesebben megnézte: tejel, beesett egy picit a horpasza, a hátsó lábai sem a normális állapotban van, és a hasa a bordaív alatt eldeformálódik (ez már kb. két napja). Meghallgatta, van bélhang, a kötőhártyája normális. Légzése és pulzusa is oké. Nincs itt semmi kólika, hanem lehet, meg fog elleni. És megnézte azokat a jeleket is: érezte a méhösszehúzódásokat, és talán egy csikórúgást is. Megkönnyebbültem. Aztán fél 11-kor lementem még megnéztem, feküdt a drága. Aztán elmentem aludni. Most, reggel ötkor is megnéztem: semmi. Kicsit nagyobb a pérája, mint tegnap, még mindig levert és tisztán látszik, hogy össze van járva a karám. Most reménykedünk. 

Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap jött a doki hozzánk, mert dolga volt nálunk, és a dolga végeztével beoltotta a lovakat. Mindkettőt a lóinfluenza-tetanusz párosítással. Kristályra nem mondott semmit, de nagyon nagy valószínűséggel vemhes. Ja igen, és holnap lesz a drága 19 éves.