Elérkeztünk a képzés utolsó félévéhez, amelyet keserédesen vettem tudomásul. Bizonyos szempontból örülök, hogy már nem sok van hátra, viszont bizonyos tényezők miatt pedig szomorú vagyok, hogy pár hónapon véget ér ez a kaland. Majd amúgy is tervezek egy nagy összefoglalót írni államvizsga után.
03.02. – Csütörtök
Reggel fél nyolckor találkoztam Laurával a szomszéd város cukrászdája előtt a korábbi alkalmakhoz hasonlóan és elindultunk Pest felé.
Időben felértünk az egyetem parkolójába, ahol találkoztunk is a csoport egy részével, aztán felérve a terem elé találkoztunk a csapat többi részével is. Örültünk egymásnak, boldogan öleltük meg egymást.
Az első előadásunk, mely 9:45-kor kezdődött, Lovastúra tájékozódási ismertek volt, melyet Vér Imre tartott, akivel az első félévben már találkoztunk. Ez alkalommal többek között beszéltünk a térképolvasásról, amit elvileg majd a későbbi órákon gyakorolni is fogunk.
Az ebédünket az egyetem menzáján fogyasztottuk el és mivel utána volt időm, ezért végre fel tudtam menni a TO-ra, hogy kb. félév után átvegyem a diákigazolványomat.
Következő előadásunk a Lovas létesítmények gazdálkodása volt, melyet Szeles Tünde tartott és lényegében gazdasági szempontból néztük át, hogy milyen bevételei és költségei lehetnek egy lovardának, milyen időközönként nagyjából mily költséggel kell számolni, továbbá átvettük, hogy milyen gazdasági formában van lehetőség lovardát működtetni. Korábbi tanulmányaimból adódóan nem volt sok újdonság, de voltak érdekes témák, amit a későbbiekben majd használni tudok.
5-kor vége is lett az óránknak, és mivel Laurának a nap folyamán szóltak, hogy készen lett a rendelt csizmája, ezért Dunaharaszti felé vettük az irányunkat, a Böröcz csizmakészítő felé.
Miután Laura átvette a gyönyörű csizmáját, átmentünk a Lidl-be, hogy bevásároljunk estére, illetve másnapra, majd kimentünk Simonpusztára, ahol bepakolás és átöltözés után Lauráék szobjában összegyűlve megvacsoráztunk, aztán fürdés után lefeküdtünk aludni, ugyanis másnap korán indult a napunk.
03.03. – Péntek
Reggel 7 óra helyett negyed órával később tudtunk csak elindulni Fót felé. Mielőtt a célunk felé indultunk volna, előbb még betértünk egy kávézóba, hogy a többiek egy kis energiát tudjanak magukhoz venni.
Kávézás után végre elindultunk a Magyar Lovasterápiás Központ felé, ahova a sorompó után egy hosszú keskeny úton jutottunk el.
Megérkezés után volt egy kis időnk magunkba körülnézni és mindenki ámulva nézte a nyitott fedelest és őszintén szólva nekem is nagyon tetszik…
Bozori Gabi várt minket az istállóban, hogy aztán felmenjünk az előadóterembe. Fent rögtön bele is vágtunk a tananyagba, ami először az állatasszisztált terápiákról, majd a lovasterápiáról szólt.
Ez után lementünk a szabad területre és Gabi megmutatta a Központ területét. Egy nagyon klasszul felszerelt helyről van szó, a már említett nyitott fedelessel, több szabad pályával, díjlovas pályával, hatalmas karámokkal, vágtapályával, military pálya részletekkel, szenzoros parkkal, fára épített kalandparkkal. Nagyszerű hely.
Körbejárás után visszamentünk a terembe, tovább tartotta az előadást a terápia fajtáiról, majd tartott egy újabb szünetet, ami az ebédszünet volt, amit egy csoporttársunk ajánlatára a Fáy étteremben ejtettünk meg.
Ebéd után felszereltek a részünkre először egy, majd egy másik haflingit is és kimentünk a szenzoros park melletti karámba, ahol Gabi futószárazta az egyik hafit, minket pedig két csoportba osztott és felváltva adott nekünk mindenféle tornáztató feladatot, amit a körön a lovat követve végeztünk el, amit majd a későbbiekben fel tudunk használni ötletként.
Néhány kör után két csoporttársunk a lovon ülve, a többiek gyalog követtük Gabit a szenzoros parkban, miközben ő megmutatta, hogy mi is van benne. Félúton lovast cseréltünk, így én fel tudtam kerülni az egyik hafira. Nagyon ötletes egyébként, kis házikók vannak kb. lovas magasságban, közben különféle típusú talajok, kicsi dombok-völgyek amik a gyerekeknek nagyon izgalmas.
Miután végigértünk a parkban, visszamentünk az istállóba, lenyergeltük a lovakat, utána pedig Németh Klára vett át minket (kb. 2 körül), akivel felmentünk a terembe, tartott egy kicsi tannanyagot a Hippoterápiáról, majd tartottunk egy újabb kis szünetett, mielőtt újra lementünk volna.
Az újabb szünetben Lillával és Laurával lementem az irodába, ugyanis szerettem volna megszerezni két könyvet, amit csak náluk Fóton (illetve Budapesten egy kapcsolódó irodában és postázva) lehet megvenni. Végül három könyvet hoztam el, mert annyira kedvező áron adták őket, hogy simán megérte, a könyvek pedig az alábbiak: Kövy András: A lovasedző, Bozori – Kövy – Németh: Sportlovak és lovasterápiás lovak kiképzése, illetve Isabelle von Neumann-Cosel: A láthatatlan segítségek titka.
Miután megszereztük a könyveket, visszamentünk a terembe letenni azokat, majd kimentünk a többieket követve arra a pályára, ahol előzőleg voltunk és ezúttal egy másik lóval hosszúszárral hajtottunk, amit én otthon már csináltam, ugyanis ezzel mutattam meg Lujzinak a zabla értelmét.
Páran kipróbáltuk ezt a módszert, majd visszamentünk az istállóhoz, ahol ezt a lovat is lenyergeltünk. Klára tartott még egy kis előadást, végül 5 után engedett el minket.
Egy órás út után értünk vissza Simonpusztára, ahol kis szusszanás után lementünk a csárdába megvacsorázni, ahonnan 9 után mentünk át a hotelbe, hogy fürdés és egy kis beszélgetés után lefeküdjünk aludni.
03.04. – Szombat
Reggel fél nyolc után lovas felszerelésbe öltözve mentünk le Lillával az istállóba, ahol a többiek épp csak elkezdték a lovakat nyergelni a Díjugratás gyakorlathoz. Én Dzsonihoz indultam, ugyanis az előző napokon már nagyjából megbeszéltük, hogy ki melyik lovon tervez majd lovagolni.
Eddával nyergeltük fel végül a haflingit és miután mindenki elkészült, a nagy fedeles melletti pályára mentünk ki, ahol én ültem fel elsőként a lóra.
Egyéni bemelegítés után (lépés-ügetés) Zupi kérésére átügettünk a cavalettiken, majd vágtázunk két-két kört mindkét kézre (ez már irányítottan ment). Vágta után egymás után ügetésből lovagoltunk rá az X-re, ami után a rövid falig tartani kellett a vágtát, ezt megcsináltuk kétszer mindkét kézre. A következő feladat az volt, hogy az előzőt folytatva egy balra kanyarodás után ügetésből kellett rálovagolni a következő X-re. Ezt is megcsináltuk kétszer. Harmadjára a két X-et már vágtával kellett összekötni (ezt is kétszer csináltuk meg).
Bár hibáztam, amire felhívták a figyelmemet (szokásos hibám, odatolom ugrás előtt a kezem), nagyon jól éreztem magam és az ugrások is jók voltak.
Miután mindenki sorra került, felálltunk a középvonalra és Zupi mindenkinek mondott pár szót. Nekem nem mondott semmit, csak mosolygott és mindkét hüvelykujjával mutatta, hogy meg van elégedve.
Lovat cseréltünk a csapat másik felével, én segítettem Eddának felszállni Dzsonira, majd odamentem Zupihoz, hogy mit gondol és legnagyobb megkönnyebbülésemre azt mondta, hogy látja a fejlődést és nem tud mit mondani, ügyes voltam. Hát én olyan boldog voltam.
Többiekkel megvártam a második csoportot, amíg megcsinálják ugyanazt, amit mi, majd bementünk az istállóba lenyergelni a lovakat.
Fél órával és egy átöltözéssel később, fél 11-kor találkoztunk a konferenciateremben, ahol a Díjugratás előadáson Zupi végigpörgette a maradék diákat (főként a versenyzésről szóltak), negyed 12-kor fejeztük be.
Fél óra múlva indultunk be Pestre, ahol az egyetemen leparkoltunk és átmentünk a MOM-ba, hogy a ZING-ben ebédeljünk meg még óra előtt. Még beugrottunk a SPAR-ba, hogy betankoljunk egy kis túlélőkészletet, hiszen edzés és ebéd után mindenki nyomottan nézett a délutáni előadás elé.
Az előadás a Lovaságazat jogi szabályozásáról szólt, melyet Dr. Balogh Réka tartott és ami a nevében benne van, egy bemutatkozás után a lovas szolgáltatást nyújtókra vonatkozó törvényeket, jogszabályokat boncolgattuk, melynek a végén az jött ki, hogy a szolgáltatást nyújtót kb. semmi sem védi jogszabályi szempontból, viszont nagyon sok mindennek kell megfelelnie. Sajnos nem tudtunk meg semmi újat, csupán a törvényt boncolgattuk és próbáltuk meg értelmezni, azonban a kérdéseinkre sajnos nem kaptunk válaszokat, pedig szerintem érdekes és aktuális kérdéseket tettünk fel (adás-vételi szerződés, egyesület alapítása stb).
6-kor ért véget az utolsó előadás, utána még a lányok bementek a SPAR-ba, majd indultunk ki a szállásra. Nyolc előtt értünk ki Simonpusztára, de nagyon sok minden már nem történt, mindenki ment a szobájába, és így tettem én is: összepakoltam, lefürödtem, majd egy kis Lillával való beszélgetés után lefeküdtünk.
03.05. – Vasárnap
Reggel bepakolás után negyed nyolckor indultunk el az egyetem felé, ugyanis nyolckor kezdődött a mai első előadásunk, a Vendéglátási ismeretek, amit Ladányi Kovács Zoltán tartott nekünk. Jó kis órát tartott, nagyjából mindent érintettünk, amit az előadás neve is mond.
Óra után átmentünk a MOM-ba, hogy csoportostól megebédeljünk a Paulanerben (nagyon finom volt), majd mivel még volt egy kis időnk a következő előadás előtt, ezért Katival és Laurával bementünk egy-két üzletbe.
Az előző napoktól fáradtan, az ebédtől kajakómásan vágtunk bele a konzultáció utolsó előadásába, mely a Lovas rendezvények biztonságtechnikai vonatkozásai nevet kapta és lényegében arról szolt, hogy a törvény miként kategorizálja az egyes rendezvényeket, illetve nekünk mire kell figyelni, ha egy nagyobb volumenű rendezvényt szeretnénk szervezni. Végül az órarendben megadottnál egy órával hamarabb, 4-kor engedett el az előadónk.
Előadás után elbúcsúztunk a többiektől, majd mindenki elindult hazafelé.