Mikor az előző konzultáción megláttuk a záró tábor órarendjét, fogtuk a fejünket, hogy ez nem lehet igaz, ugyanis egy eléggé átgondolatlan beosztást sikerült kitalálni. Két nap Sp-n, majd Kiskunhalas, Dunaharaszti, Budapest, Bábolna és újra Budapest.
Mivel Laura úgy tervezte, hogy felviszi a lovát Sp-ra, ezért, hogy ne kavarjak be, ne kelljen még velem is számolnia, ezért azt találtam ki, hogy felmegyek kocsival Sp-ra és majd amikor csütörtök este megyünk Halasra, akkor hazahozom az autót és majd valakivel visszamegyek Simonpusztára.
A konzultációt megelőző héten családilag robbantunk le, nem voltam topon, erre rájött az edzések miatti fáradtság és az a stressz, hogy hogyan fogok tovább készülni az ugró vizsgára (mert ugye Gáborékhoz már nem tudtam járni) és ez rányomta a bélyegét a teljesítményemre.
Kedden sötétedésre értem fel Simonpusztára, ahol bepakolást követően még tanultam egy kicsit díjlovaglásra, majd lefeküdtem aludni.
05.17. – Szerda
Reggel 7:30 után értünk be Lillával az istállóba és segítettem a többieknek nyergelni Díjlovaglás gyakorlatra. Mivel hárman (Kati, Mariann és Laura) felhozták a lovaikat a vizsgákra, ezért kevesebb lovat is kaptunk, így Betyárt, Polettet és Giannát nyergeltük fel.
Az első körben a saját lovon ülők lovagoltak plusz a három iskolaló. Mivel esős idő volt már reggel, így legnagyobb sajnálatomra a fedelesben voltunk (már előre elképzeltem, hogy süt a nap és felépítünk egy díjlovagló négyszöget a pályára, és majd ott fogunk gyakorolni és vizsgázni. Hát nem így lett). Bemelegítést követően a programot lovagolta le az első csapat úgy, hogy Zsófi diktálta nekik a programot (ketten voltak a fedelesben, többiek kint a négyévszakoson várta a sorát). Aztán cseréltünk.
Polettre kerültem, a két év alatt először. Mivel Oszkár díjlovas nyerge volt rajta, nekem az baromi kényelmetlen volt még úgy is, hogy ugye Szandránál Royalon is díjlovas nyereg van. Kint próbálgattam a lovat, főleg a kritikus pontokat (lépés-vágta, jól ment), majd az utolsók között behívtak a fedelesbe.
Mikor sorra kerültem, bent is vágtáztam nagykörön a lóval, majd mondtam Zsófinak, hogy nekem nem kell mondania a programot, tudom fejből. Aztán elkezdtem. Nagyjából jól ment, a kiskörös vágta-lépés átmenetnél kicsit korán esett vissza ügetésbe, de ezen kívül kb. jónak éreztem. Miután végeztem, Zsófi kérdezte, hogy mit éreztem, mire elmondtam neki, amire ő ráerősített, pluszba még mondta, hogy legyek kicsit még pontosabb (sarkok, vonalak).
Már csak egy lovas volt utánam Betyáron, így nem mentem vissza a kinti pályára, hanem bent maradtam a négyszögben, figyelve arra, hogy ne zavarjam a gyakorló lovast. Végül leléptettük a lovakat, aztán bevittük őket az istállóba lenyergelni.
Az előadást az istállóban tartottuk meg, ugyanis korábbi konzultáción tett ígéretéhez híven Zsófi megmutatta a lóápolási praktikákat egy nagyobb pónin. Mutatott mindenfélét: sörénytépést, farokfonást, bogyózást stb. Egy óra helyett már délben végeztünk, így elköszönés után mi bementünk a csárdába ebédelni.
Ebédet követően lefeküdtem aludni, mert nem éreztem magam jól.
Kettőkor kezdődött Zupi órája, ám ezúttal a Díjugratás edzésmódszertan, amelyen először a négyévszakoson felépítettük az akadálypályát. A három saját lovas csoporttárs is versenyöltözetben, teljes felszereléssel kihozták a lovakat, ugyanis ők ezen az előadáson vizsgáztak díjugratásból, továbbá Zupi és egy másik edző tanítványai tartottak még nekünk bemutatót. Megnéztünk mindenkit, a mieinknek (természetesen) sikerült a vizsga, a többiek pedig ügyesen ugrattak. Végül az előadás végén segítettem Zupi egyik tanítványának a lovai körül, hogy összepakoljon, majd felraktuk a lovakat a futóra.
Este nem volt sok időnk pihenni és vacsorázni, ugyanis 7-re jött Szabó Zsófi, hogy megejtsük a Marketing vizsgát. A konferenciateremben ültünk össze, majd mindenki húzott egy tételt és Zsófi aktuális projektjére, a Junior Lovas újságra vonatkozóan feleltünk-ötleteltünk, miután Bogi bemutatta az újságot, ugyanis ő a lap egyik munkatársa. Annával a SWOT elemzést húztuk és felváltva mondtuk el az ötleteinket. Jól sikerült a felelés, volt sok ötletem.
Közben Lillával üzengettünk a pad alatt és kitaláltuk, hogy gyorsan bemegyünk Érdre a Tescoba. Mivel az én kocsim jobban bírja Sp-ra vezető utat, ezért az enyémmel mentünk padlógázzal, hogy odaérjünk. Az áruházban bevásároltunk a többieknek is, én is vettem magamnak reggelit, majd dolgunk végeztével Lilla kérésére átmentünk egy dohányboltba, majd vissza a szállásra.
Mikor 10 után visszaértünk, a többiek már végeztek, így bepakoltuk a hűtőbe a vásárolt élelmiszereket és eltettük magunkat aludni, hiszen a másnap sűrűnek ígérkezett.
05.18. – Csütörtök
Reggel a szokásos 7:30-kor már az istállóban voltunk és a lovakat nyergeltük fel a Díjugratás gyakorlatra. Én automatikusan Dzsonihoz mentem és elkezdtem őt felnyergelni (azzal a gondolattal és emlékkel, hogy februárban milyen jól ment vele az ugratás), míg a többiek Giannát, Polettet és Betyárt szerelték. Miután mindenki készen lett, kimentünk a négyévszakos pályára és önállóan kezdtünk el bemelegíteni. A vágta meglepő módon bajos volt. Aztán elkezdődött a pályarészletek ugratása, melynek alapja ugyanaz volt, mint tegnap. Mivel már a vágta része sem nagyon ment, ezért leszállítottak a lóról és Edda ült fel rá, aki aztán rendesen megszenvedett vele.
Ment a vacillálás, hogy melyik lóra üljek fel végül, már megbeszéltük, hogy Kati lovára ülök, de végül mégsem. Felültem Mariann lovára, de két lépés után leszállítottak, miután Zupi tudomására jutott, hogy a ló hajlandó ágaskodni. Végül Giannára ültem fel, akivel utolsóként gyorsan lezavartam az ugratás részét, ami aránylag jól ment. Nem zavartuk tovább a lovakat, mivel délután még fel kellett ülnünk rájuk, így leléptetés után vissza is vittük őket az istállóba.
Az elméletet a konferencia teremben töltöttük, ahol Zupi átnézte, hogy biztos minden dia lement-e, majd ő is gyorsan befejezte az órát, mi pedig felmentünk a szobákba.
Minimális szieszta után elkezdtünk felöltözni versenyfelszerelésbe: kitisztított csizma, fehér nadrág, részemről (zakó híján) fekete garbó, kobak. Kezdődött a díjlovagló vizsga.
Fél kettőkor lent voltunk és a lovakat nyergeltük. Mivel ugratáskor Betyár nem nézett ki jól, ezért már akkor visszavittük őt lenyergelni, és a vizsgára már fel sem nyergeltük, így mivel csak két iskolalovat tudtunk használni, ezért át kellett szervezni a beosztást. Én végül Giannára kerültem utolsó előtti lovasaként (a Betyáron lovaglók átkerültek Kati lovára).
Edda után meg is kaptam a lovat, kint a négyévszakoson felültem rá. Mivel a fedelesben láttam, hogy a másik lovas alatt mennyire komótosan mozog, ezért már felüléskor eltettem a mellényembe a sarkantyúkat, amiket lóháton fel is csatoltam. Erre aztán megindult, túlságosan is hevesen, így pár kör után le is vettem, nem akartam bántani őt. Mivel Gianna délelőtt is sokat ment és még utánam is volt lovasa, ezért nem vittem túlzásba a bemelegítést, csak a két kritikus feladatot gyakoroltam vele.
Nem sokkal később a többiek szóltak, hogy mehetek be a fedelesbe, így átsétáltam a lóval a pályáról. Megvártam, míg az előző lovas végez, majd bementem a négyszögbe és előző naphoz hasonlóan lelovagoltam a program egy-két elemét, mielőtt elkezdtem volna az egészet. Zsófi felhívta a figyelmet, hogy az eső miatt a pálya néhány ponton csúszóssá vált, figyeljek erre. Aztán elkezdtem a programot.
Giannán azért más volt, mint Poletten, nála inkább arra kellett figyelni, hogy jármódban maradjon, illetve az utolsó vágtás nagykört sem szabályosan csináltam meg a pocsolyák miatt, illetve Gianna is megcsúszott egy ponton a nedves talaj miatt. Mikor végeztem, Zsófi ugyanúgy megkérdezte, hogy hogyan éreztem magam, mit gondolok. Elhagytam végül a pályát és kint a négyévszakoson átadtam Emesének a lovat és segítettem neki a felszállás körül.
Miután átadtam a lovat, megvártam a többieket, majd segítettem lenyergelni és miután készen lettünk, a szállás előterében gyűltünk össze a szóbeli vizsgához, füzetet (ill. én iPadet) szorongatva a kezünkben próbáltunk még valamit tanulni. Utolsó felelő voltam Annával, mely végül 5-ösre sikerült mindkettőnknek (és mindenkinek).
Elköszöntünk Zsófitól azzal az ígérettel, hogy találkozunk a záróvizsgás banketten, majd én felmentem a szobánkba összepakolni, elköszöntem a többiektől és indultam haza.
05.19. – Péntek
Reggel fél nyolckor elsőként érkeztem a lovardába, köszöntem Robiéknak, illetve ránéztem Fecóra. A többiek is sorra megérkeztek, így hát átmentünk a Kincsem Kávéházba, hogy ott várjuk össze egymást, illetve Pali bácsit, aki 8 körül érkezett meg. Nem vettük sietősre a dolgot, így volt időnk még kávézni. Az ébresztő italok elfogyasztását követően felmentünk a zsűritoronyba és elhelyezkedés után beszélgettünk.
Fél 10-kor mentünk le az istállóba, ahol a tavaly szeptemberi lóosztáshoz visszautalva történt meg az idei lóosztás. A hétvégi megbeszélés alapján én Fecót kaptam meg a második körbe (elsőként Kati ment vele). Mivel a felszerelések már elő volt készítve, így az istállóba érkezve rögtön nekiállhattunk nyergelni. Katival felnyergeltük Fecót, majd miután mindenki készen lett, kivezettük a lovakat a négyévszakos pályára. Felszálláskor segítettem Katinak, aztán Karina vezetésével elkezdtek bemelegíteni, közben mi Pali bácsi utasításai szerint elkezdtük felépíteni a pályát.
Amíg a többiek lovagoltak, addig mi segítettünk a pályán, majd én elkezdtem a többieket fényképezni.
Miután az első csapatból mindenki végiglovagolta a pályát, cseréltünk. Kati segített a felüléskor.
Nekünk már nem kellett bemelegíteni, így kb. két kör lépés után elkezdtünk ügetni. Az előző csapat edzésének felépítéséhez hasonlóan, először ügetőcavalettin lovagoltunk át, majd az utolsó akadály fel lett állítva X-re, ezt követően nagykörön vágtáztunk mindkét kézre, aztán kengyel nélkül ügettünk. Következő feladatként a folyamatosan emelt gimnasztikai feladaton mentünk át, melynek utolsó eleme először meredekre, végül oxerre lett emelve. Az akadály magassága kb. olyan magas volt végül, mint ami tavaly volt Debrecenben, illetve amilyeneket Gáboréknál gyakoroltam (talán 70, de inkább 80 cm körül). Én örültem neki, viszont néhányunknak sajnos kihívás volt. Utolsó feladatként végig kellett mennünk a pályán, amely egy plusz elemmel lett több, mint az előző csapatnál. Utolsóként kerültem sorra, ugyanis mindenkit magam elé engedtem, hiszen vacilláltam, hogy egyáltalán belevágjak, ugyanis nem éreztem magam a legjobb formában, már a gimnasztikai sorok során kimerültem.
Végül csak rávettem magam, hiszen kb. ez volt az utolsó esélyem az ugratásra a vizsga előtt. Az ugratás jól sikerült, sőt Pali bácsi is megdicsért, hogy látja a fejlődést. Nagyon jól esett.
Leléptettük a lovakat, közben Pali bá szólt hozzánk pár biztató szót, hogy mennyit fejlődött a csapat, öröm nézni. Végül felálltunk egy vonalban, leszálltunk a lovakról és bevittük őket az istállóba lenyergelni.
Nyergelést követően elköszöntünk Pali bácsitól, majd átmentünk a közeli Pirtó Fogadóba, ahol egy fantasztikusat ebédeltünk, mindenki dicsérte.
Ebéd közben megbeszéltük, hogy nem hagyhatjuk a közelben lévő, ország egyik elismert cukrászdájának fagyiját, így hát ebédet követően átautóztunk oda és egy jót beszélgetve ettünk egy fagyit. Innen indultam haza.
Bár reggel bepakolva érkeztem a lovardába, ebédet követően végül úgy döntöttem, hogy nem megyek fel a többiekkel Simonpusztára, ugyanis úgy éreztem, a kimerültségre való tekintettel jobban esne egy kiadós pihenés a hétvégi programokkal szemben. Mint utólag kiderült, jó volt a megérzésem.
05.20-21. – Szombat és vasárnap
Szombat délelőtt Dunaharasztiban volt Hospitálás a többieknek, erre talán még érdemes lett volna elmenni, de ugye nem mentem.
Ebéd után a TF-en volt két előadás, előbb Auth Zsófia tartott a Gyógylovaglással kapcsolatban (ami sajnos ezúttal sem volt túl megnyerő), majd Hecker Walter tartott volna előadást a Mai sportlótenyésztés Európában témájában, azonban sajnos azt a hírt kapták a többiek, hogy rosszul lett az előadó, ezért törölték az előadást, így a többieknek lett egy szabad délutánjuk, amit ki is használtak és bementek a Nemzeti Lovardába, ahol éppen az olimpiai kvalifikációs díjugrató verseny zajlott.
Vasárnap reggel Bábolnára mentek a többiek egy másfél órás tárlatvezetésre a Kocsimúzeumba, majd visszamentek Budapestre a Nemzeti Lovardába, ahol még tartott a többnapos verseny. Pénzes Gábor lett volna az előadó, de ő a verseny miatt nem ért rá, így nem tudta ő sem megtartani az előadását, ezért a többiek elindultak haza.