Egész korán, már kettőre kihívtam a Katát, hisz már tapasztaltam, hogy a lovak előkészítéséhez bizony sok idő kell. Éppen Remi sörényét fontam be, amikor megjött anyukájával és a tesójával. Mondtam neki, hogy ápolja le a lovakat, míg ők szénáztak. Én addig megcsináltam Krist sörényét (a tincsekre bontva a tetejét begumiztam) és farkát (a szokásos fonás). Utána elmentünk átöltözni és reménykedtünk, hogy addig nem hemperegnek le a lovak. Én a fehér népviseletes blúzomat, és farmert húztam, Kata pedig lovaglónadrágban és barna felsőben volt. Úgy gondoltam, hogy nem kell kobak, mert nagyjából lépésben fogunk menni, de aztán mégis húztunk a fejünkre. Azon kívül pedig egy-egy sor műanyag virágfüzért szerkesztettünk a fejfedőre, mert hát az a hagyomány járja, hogy a lányok virágkoszorúval a fejükön szoktak ünnepelni.
Érettségi előtt álltam, ezért úgy döntöttem, hogy ez most fontosabb, szóval nem mentem ki. Pedig az Országos Minősítő Díjugrató verseny és Grand Prix. Azért játszadoztam a gondolattal, hogy kimegyek a csütörtöki kitartásos magasugrásra és a vasárnapi Grand Prix-re, de nem tettem. Ugyanis lelkiismeretfurdalásom lett volna.
Ma pedig Póni Klubbos díjlovaglás volt. Na, arra nem tudtam volna menni Kristtel, egyrészt felkészülés hiánya miatt, másrészt a képeket elnézve eléggé komolyra vették a figurát (vagyis rendes versenyszerkóban nyomultak). Ami nekem ugye (még) nincs. Na majd augusztusban.
Olvasási idő: < 1 perc
Idén pénteken, azaz 30-án mentünk, korán reggel. Siettünk, mert úgy tudtuk, hogy 9-kor kezdődik a Takarmányozási szuszpenzió anyuéknak, de mint kiderült, csak 10-kor. Körbejártuk az egyetemet, hiszen lehet, hogy jövőre itt fogok tanulni (vagy Gödöllőn). Odáig meg vissza vagyok tőle, csak jókat olvastam és a lovardát is csak egy út választja el. Miután anyuék bementek, én mentem a kiállításra, ami ugye a lovardában van. Bementem, megnéztem, mi a program, aztán tettem egy felfedező körutat. Egy csomó hasznos (továbbtanulás, ügető, ill. két Pegazus újság) és nem hasznos (világító kulcstartó, ami nem is működik) holmit összeszedtem. Végül bementem a fedelesbe és néztem a programot.
Olvasási idő: < 1 percReggel megetettünk itthon is ésKristet is. Aztán mondták, hogy lassan készülhetek, hiszen nemsokára kezdünk. Aztán mondta a Robi, hogy nem kell még, majd kb egy óra múlva. Oké, akkor én nyugisan elvittem a lovat lefürdetni. Épp végeztünk mikor jön a Zsófi és mondja, hogy 10 perc és kezdünk. Ja, és mióta szólt a Robi, azóta eltelt kb. negyed óra. Hipergyors nyergelésbe kezdtünk, még felvettem a fehér blúzt meg a fekete nadrágot, és pattantam is lóra.
Még két kocsis, meg még egy lovas volt rajtam kívül. Én mentem utolsóként. Mondták a nevemet, meg Kristályét. Aztán hozzáfűzték, hogy tegnap Nagy előnnyel megnyertük a versenyt. Eközben megtettem egy nagyobb kört a füves pályán. Próbáltam Kristet összeszedni, tarkóra engedtetni, én pedig helyesen lovagolni. Végül odaértem a tribünhöz. Vili bácsi volt ott, meg Varró Józsi bácsi, meg egy kecskeméti valaki. Vili bácsi kezet fogott velem, kozben kérdezték, hogy nem ijed-e meg a forgalomban. Még lefényképeztek, majd indultam ki a bejárathoz. Még egyszer visszamentünk, ezúttal mindnyájan. Az egyik kocsi mellett mentem, mert ha mögötte mentem volna, Kristnek lépésben kellett volna mennie. Megtettünk egy nagy kört, aztán mindenki ment a maga dolgára.
Én még ott maradtam a kapunál az árnyékban és a kisgyerekeket lovagoltattam. Élvezték.
Olvasási idő: 3 perc
Idén is megyünk, ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt. Szombatra terveztük elmenni Kunszállásra. Remélem egész nap ott tudunk lenni, ettől függetlenül a 10:30-kor kezdődő Fiatal Szabadidomítók lovasbemutatója érdekel a legjobban, ugyanis szeretném Kristtel és Remivel ilyen szempontból kialakítani a kapcsolatomat. A Lovas Torna és Pintér Szabolcs előadása is érdekel. Természetesen majd lesz élménybeszámoló is.
Programok a nyeregszemle.hu-n!
***
Fényképek híján, sajnos csak élménybeszámolóval jövök.
Indulás előtt fél órával feltettem a fényképezőgép akkuját töltőre, mert láttam, hogy egy csík lement a háromból (persze kibírta volna enélkül is). Indulás előtt összetettem a fényképezőm a táskába és elindultunk. Az út közel egy óra volt. Mikor kiszálltunk az autóból, akkor leellenőriztem a gépet, hogy mi van a hibájával (megint vinni kell szervízbe). Nem kapcsolt be – otthon hagytam az akkut a töltőn. Vállveregetés magamnak. Így hát kénytelen voltam fényképezés nélkül élvezni a napot. (A telefonommal lőttem pár képet, de azok közel sem olyan jó minőségűek.)
Olvasási idő: < 1 perc
Miután a suliban letudtam a három órát, mentem is egyből a lovardába. Anyu vitt át, ő hozta a gépemet. Fényképezek, fényképezek, egyszer csak azt veszem észre, hogy a felső részen egy egyre fehéredő átmenetes csík van. Pedig az előző fényképezésnél nem volt baja, a kettő között meg a táskában volt. Kezd elegem lenni. Azért remélem júliusban nem fuccsol be. Mindegy, tovább fényképeztem. Mondjuk, ha árnyékba mentem és onnan fényképeztem, akkor kevésbé látszik a csík.
A verseny amolyan ügyességi verseny volt a lovasok és lovak számára. Volt benne ugratás, hordódöntés, sátor, lebegő szalagok alatti átlovaglás, füles labda áthelyezése, bábuverés, karikaszedés, flakonokon keresztüllovaglás, csörömpölés. És végül a célbalövés. A lovakat leginkább az utóbbi rémisztette meg. Csupán egy-két olyan ló volt, aki több türelemmel bírta.