Szerda este érkeztünk meg nyolc körül Laurával a lovarda ifjúsági szállójába és az este folyamán a többiek is lassan megérkeztek.

Csütörtök reggel 7 óra után indultunk el Simonpusztáról, ami nem tűnt jó döntésnek, ugyanis fél órát késve érkeztünk meg a 8-kor kezdődő Sportmenedzsment előadásról. Az óra nagyon jó hangulatban telt el, egyáltalán nem volt száraz, mint ahogy vártam.

A következő előadás egy órarenden kívüli előadás volt. Fél 12-kor kezdődött és a lovastáborok szervezéséről szólt, azonban ez annyira nem volt felkészült előadás, de azért tanultam új dolgokat.

Egykor aztán mehettünk is enni, melyet az egyetem éttermében ejtettünk meg.

Kettő előtt következett a Sportpszichológia óra, amit ugyanaz a tanár tartott meg, mint tavaly a pszichológiát és bár érdekes volt, de sajnos a fáradtság győzött és nem mindig tudtam követni az előadást.

Óra után bevásároltunk a Sparban, majd hárman (Mariannal és Laurával) a szállásunk felé tartva beugrottunk a Decathlonba. Közben lebeszéltem Lillával, hogy titokban vegyek három utalványt és lósnacket, ugyanis este a szülinaposainkat terveztük ünnepelni. Magamnak is gyorsan bevásároltam: vettem egy lovaglónadrágot a télre, pataolajat és a régóta kinézett Magic Brush-t.

A szálláshoz érve bepakoltunk (kivéve persze az ajándékokat), majd miután a csapat nagy része összejött, akik aznap este a szálláson aludtak, hárman kimentünk a kocsikhoz és előkészültünk a meglepihez. Felköszöntöttük a három szülinaposunkat, majd a jégkrémtorta és némi alkohol mellett kb. éjfélig beszélgettünk egy jót.

Nem ez a hivatalos neve, de lezajlott az alföldi tábor, ami három helyszínen zajlott szombattól máig.

Én az első két helyszínen levő oktatáson nem tudtam sajnos részt venni, mert Amerikában voltam még, illetve repültem haza.

A szombat és a vasárnap a western jegyében telt Áporkán Pál Zoltán edzésével. Eredetileg az El Bronco Ranchen lett volna megtartva a western rész, azonban júliusban egy bográcstűz miatt sajnos leégett a lovarda, így át kellett szervezni a helyszínt.

A hétfőt és a keddet Soltszentimrén töltötték a többiek, ahol a fogathajtást ismerték meg közelebbről Szabó Pál jóvoltából. Volt ott minden: nekik kellett felszerelni és befogni, illetve hajtani is, kettes- és négyes fogatot.

A tegnapot és a mai napot pedig a loviban töltöttük Tuska Pali bácsival, akitől a militaryról hallgattunk előadást.

Tegnap reggel 9 előtt találkoztunk a lovardában, a többiek egy nagy öleléssel üdvözöltek. Nem sokára Pali bácsi is befutott és felmentünk a VIP tribün emeletére, amely ezúttal oktatóteremként szolgált. Következett a szokásos bemutatkozás, majd 10 előtt lementünk az istállókhoz teljes felszereléssel. Kaptunk 6 felnyergelt lovat, amik közül én a legnyugisabbat kértem, lévén egész nyáron nem lovagoltam komolyan. Így végül Bogival Csanádot, egy sárga, idősebb heréltet kaptuk. Bogi ült fel elsőként.

Az edzés a melegítő pályán zajlott, igazából idomítás volt mind a két csoportnak: patanyomfiguráztunk, vágtáztunk, illetve nekünk a második csoportban meg kellett ugranunk a fehér díjlovagló kerítést, amitől kb. az összes ló parázott. Csanád is megugrott alattam, de tökre jól kezeltem, amit sikerélményként könyveltem el.

Lovaglás után Anita (lovardavezető) segítségével lenyergeltünk, majd lefürdettük a lovakat, mivel nagyon meleg volt.

Ezután elmentünk ebédelni, majd 2-re mentünk vissza a lovardába.

Nem tudom kifejezni szavakkal, mennyire hálás vagyok azért, hogy ide járhatok, és hogy egy ilyen összetartó csapat vesz körül. Eddig is segítettünk egymásnak, de ez a hét mutatta meg igazán, hogy mennyire összetartunk.

A másik dolog, amiért nagyon hálás vagyok az az, hogy most először történt a héten az hosszú idő után, hogy nem féltem sem az ugráskor, sem a felpörgött ló vágtája közben, sőt még élveztem is.

És a mellett se menjünk el szó nélkül, hogy a héten ugrattam az eddig legmagasabb akadályomat. Ami még mindig nem túl magas, de valahol el kell kezdeni.

Egy maratoni, 6 napos tábort szerveztek nekünk a Debreceni Lovasakadémiába illetve Hortobágyra, elég erős programmal, ugyanis a tervek alapján három napra is napi két lovaglást írtak elő (továbbá a tervek szerint még 2+1 napon volt napi egy lovaglás).

Hétfő délután indultam Debrecenbe vonattal. Két átszállás után érkeztem meg, a pályaudvaron átérve vettem magamnak bérletet, inkább elővigyázatosságból, bár utólag nézve nem volt rá szükség a többi napokon. A vonatúton jöttem rá, hogy itthon hagytam a fényképezőgépbe való SD kártyát, így málhás szamárként felpakolva (teli hátizsák + bőrönd + nagy oldaltáska a lovas cuccok miatt) kitérőt tettem a Fórum plázába, hogy a Media Marktba vegyek egyet. Ha már ott voltam, akkor vettem magamnak KFC-t vacsorára, illetve vizet is. Egy kis séta után buszra szálltam, ami a diákszálló előtt tett le. A recepción rendeztem a dolgaimat, megkaptam a kulcsot, majd megkerestem a szobámat.

Nem voltam sokáig egyedül, szóltak a lányok, hogy megjöttek, úgyhogy lementem segíteni nekik bepakolni. Laurával, akivel a héten egy szobában aludtam, megbeszéltük, kivel mi újság, majd mindketten lefeküdtünk aludni.

Ez a két nap volt az egyik, amit, akár fogalmazhatnék úgy is, hogy az egész csoport nagyon várt. Mégiscsak A Kassainál töltöttünk két napot. Előzetesen már berezeltettük egymást olyanokkal, hogy le kell futni a felvételi távot, magunknak kell behozni a lovakat stb.

Mivel tegnap reggel kezdődött a program, Kaposmérő pedig tőlünk minimum 3 órányira van, ezért már kedden estére foglaltam szállást a birtokon négy másik csoporttársammal együtt. Én voltam az első, aki megérkezett, egész korán, 6 körül. Írtam Kristának, hogy megjöttem, ő pedig beengedett és nagyjából körbevezetett a birtokon és elmondta az egyetlen szabályt: minden ajtót mindig be kell zárni az állatok miatt. Megmutatta a szobámat, majd felmentünk a dombra a jurtához és azt is megmutatta, ugyanis a továbbiakban az én dolgom volt a lányokat elszállásolni.

Éjfélig meg is jött mindenki, aki aznap este ott akart aludni, ötünk közül pedig ketten voltak olyan vakmerőek, hogy az április elejei hidegben kint aludjon a jurtában, így kétszer is felmentünk domb oldalára a csillagos ég alatt. Nagyon hangulatos volt. A lovak is ott voltak körülöttünk, így meg tudtuk őket simogatni.

Hárman visszamentünk a szobánkba és lefekvéshez készülődtünk, mert másnap korán kellett kelni.

04.06 – Szerda

Reggel fél kilenckor találkoztunk a Pannon Lógyógyászati Klinikánál, ahol 9-kor elkezdődött az előadás. Dr. Hevesi Tibor Ákos mesélt a klinikáról, majd körbevezetett minket, illetve megmutatta az épp bent tartózkodó, gyógyuló lovakat. Nagyon tartalmas volt a konzultáció, megmutatta a röntgent, a műtőasztalt (ágyat), az álló CT-t, illetve két olyan eszközt, aminek a használata erősen ajánlott lelkiismeretes lovasoknak: az egyik a sántaságot és nyeregillesztést vizsgáló Equinosist, illetve a StopColic-ot, ami egyenlőre még nem jelent meg, viszont már az utolsó fázisban tartanak a fejlesztéssel. Nagyon jó cucc és nagyon hasznos bokszban tartott lovaknál, így lovasiskolákban és pláne versenyistállókban.

Ez a hosszú hétvége egy kicsit lightosabban alakult, főleg azért, mert két délelőtt kivételével végig Pesten voltunk.

03.24. – Csütörtök

Sajnos ki kellett hagynom a délelőtti díjlovaglás edzést és előadást Dallos Zsófival, de megkaptam a jegyzeteket, illetve mesélték a többiek, hogy az eleje körüli fordulatot vették, ami majd a farat be feladathoz fog vezetni.

Mivel csak fél négykor kezdődött az Élettan előadás, ezért csak 11-kor kellett elindulnom itthonról. Az egyetemen vártam a többieket, ők pedig lelkesen kezdték mesélni, miről maradtam le. Az élettan óra érdekes volt. Negyed órával a fél 8-as vége előtt indultam vissza vonathoz és utaztam haza.

03.25. – Péntek

Mivel késett a vonat, ezért én is lecsúsztam a 8-kor kezdődő Lóegészségtan elejéről, de szerencsére nem volt semmi fontos, illetve a többiek is megosztották velem, hogy miről maradtam le. Ezen túl az 1-ig tartó előadáson átvettük a sebekkel kapcsolatos tudnivalókat, teendőket, illetve az óra második felében nagyjából átbeszéltük a vizsga anyagot.

A tervezett órarend szerint lett volna egy Lóanatómia óránk is, ám megbeszéltük Lacival, hogy mivel az ő elfoglaltsága miatt két órával később tudott volna csak kezdeni a tervezettnél, ezért ezt az órát hozzácsaptuk a vasárnapi gyakorlathoz, így a délutánunk szabad volt.

A többiek a Tattiba mentek díjlovagló versenyt nézni, azonban nekem el kellett indulnom haza, ugyanis születésnapra voltam hivatalos.

03.26. – Szombat

6-kor indultunk családilag Dunaharasztira, ugyanis ott kezdtük a napunkat. A többiek épp a lovakat nyergelték, mikor a lovardába értem, nem is kellett segítenem semmit, készen is voltak. Végül négy lóval mentünk ki a pályára, ahol ahogy az az előző Bevezetés a lovasoktatásba gyakorlaton volt, szituációkat játszottunk el, miután lovat választottunk és csapatokat alkottunk. Én Laurával és Bogival voltam, a lovunk pedig Dumbi volt (legmagasabb pej herélt, kb. 12 éves).

A decemberben kiküldött tervekkel ellentétben ez a konzultációs hétvége a tervezettel ellentétben már szerdán elkezdődött.

03.02. – Szerda

Izgalmasan indult a szerda reggelem, mivel ez volt az első alkalom, hogy az új menetrend szerint utaztam fel Pestre, hiszen beláthatatlan ideig javítják a vasutat.

Természetesen késett a vonat, de szerencsére nem maradtam le sokmindenről, mikor beértem az egyetemre Élettan előadásra.

Rövid szünet után kezdődött a maratoni Pszichológia előadás, mely fél 12 után kezdődött és egészen fél hétig tartott, de izgalmas volt. Ebben a félévben csak ez az egy alkalmunk volt a tanárnővel, így most az általános pszichológiát vettük át nagy vonalakban, mivel csak ennyire volt idő. Jól telt az óra, én személy szerint nem unatkoztam.

Óra után Lillával elmentünk a kocsijához, lepakoltuk a cuccomat, és felmentünk a SPAR-ba bevásárolni a hétvégére. Bevásárlás után pedig indultunk is ki Sp-ra. Felpakolás után én kiboxoltam a csizmámat, majd lefekvéshez készülődtem, miközben valami könnyű filmet néztünk a tv-ben.

03.03. – Csütörtök

Az egész nap a Lovastúráé volt, melyet Dr. Varga Katalin tartott, a szakág elnöke. Reggel aránylag későn, csak 8:30-kor kezdtük el nyergelni a lovakat: Lumpit, Dáliát, Oszkárt és Betyárt. Nyergelés után kimentünk a galopp pályára, ahol rövid bemelegítés után felült az első négy lovas. A kengyeleket azonban hosszabbra kellett állítani, mint rendesen, hiszen imitáltuk, hogy éppen túralovaglás van (természetesen sem a felszerelés, sem a lovak felkészültsége nem tette lehetővé, hogy valóban megtapasztaljuk, milyen is ez a szakág, csupán nyertünk egy kis betekintést).

Az első lovasok megtettek egy kört lépésben, majd 10 perc ügetés következett (ami nagyjából megegyezett azzal, hogy két-két kört tettek meg mindkét kézre), méghozzá úgy, hogy lényegében ki kellett könnyíteni, már amennyire a hosszú kengyel engedte.