Nem ez a hivatalos neve, de lezajlott az alföldi tábor, ami három helyszínen zajlott szombattól máig.
Én az első két helyszínen levő oktatáson nem tudtam sajnos részt venni, mert Amerikában voltam még, illetve repültem haza.
A szombat és a vasárnap a western jegyében telt Áporkán Pál Zoltán edzésével. Eredetileg az El Bronco Ranchen lett volna megtartva a western rész, azonban júliusban egy bográcstűz miatt sajnos leégett a lovarda, így át kellett szervezni a helyszínt.
A hétfőt és a keddet Soltszentimrén töltötték a többiek, ahol a fogathajtást ismerték meg közelebbről Szabó Pál jóvoltából. Volt ott minden: nekik kellett felszerelni és befogni, illetve hajtani is, kettes- és négyes fogatot.
A tegnapot és a mai napot pedig a loviban töltöttük Tuska Pali bácsival, akitől a militaryról hallgattunk előadást.
Tegnap reggel 9 előtt találkoztunk a lovardában, a többiek egy nagy öleléssel üdvözöltek. Nem sokára Pali bácsi is befutott és felmentünk a VIP tribün emeletére, amely ezúttal oktatóteremként szolgált. Következett a szokásos bemutatkozás, majd 10 előtt lementünk az istállókhoz teljes felszereléssel. Kaptunk 6 felnyergelt lovat, amik közül én a legnyugisabbat kértem, lévén egész nyáron nem lovagoltam komolyan. Így végül Bogival Csanádot, egy sárga, idősebb heréltet kaptuk. Bogi ült fel elsőként.
Az edzés a melegítő pályán zajlott, igazából idomítás volt mind a két csoportnak: patanyomfiguráztunk, vágtáztunk, illetve nekünk a második csoportban meg kellett ugranunk a fehér díjlovagló kerítést, amitől kb. az összes ló parázott. Csanád is megugrott alattam, de tökre jól kezeltem, amit sikerélményként könyveltem el.
Lovaglás után Anita (lovardavezető) segítségével lenyergeltünk, majd lefürdettük a lovakat, mivel nagyon meleg volt.
Ezután elmentünk ebédelni, majd 2-re mentünk vissza a lovardába.
Először Horváth Zoli bácsi edzését nézhettük meg, aki Pali bácsi fiának a lovát készítette fel. Viszont közben olyan dolgokat mondott nekünk, amiket eddig csak Imitől hallottam és nem kell mondani, mindenkinek tátva volt a szája és magunkba szívtunk minden infót, mint a szivacs. Olyan apróságokat mondott el, ami kb. lovaglás titkos fűszere. Végig az volt bennem, miközben őt néztük és hallgattuk, hogy az ilyen magas szintű edzés miért nem elérhető mindenki számára. Az edzés végén feltehettünk neki kérdéseket, de annyi kérdésünk volt, hogy úgy kellett félbeszakítani az áradatot, mert át kellett adni másnak a pályát. Utoljára még csináltunk vele egy csoportképet.
Tovább folytatva Pali bácsi mesélt a lovarda történetéről, miközben körbejártuk a létesítményt és még nén is hallottam új dolgokat annak ellenére, hogy bejártam pár évig lovagolni.
Miután körbejártuk a lovardát, beültünk a kávézóba Zoli bácsi társaságában, majd a kávéhossznyi beszélgetés után összeszedelőzködtünk, kocsiba ültünk majd átmentünk a szomszéd faluba Pali bácsi házához, ahol megmutatta, hogy ő honnan indult. Személyesen láttuk Ben Bendegúzt is. Ezután átautóztunk a másik utcában levő military pályához, ahol Pali bácsiék elindítják a csikókat.
Közel sötétig beszélgettünk, majd újfent kocsiba ültünk, hogy átmenjünk a közeli városba fagyizni illetve tortázni, hogy megünnepeljük a csoporttársunk szülinapját. Zárás után fél óráig maradtunk a cukrászdában, amikor is már a kiszolgálók finoman szóltak, hogy szeretnének hazamenni, így hát mi is elindultunk, én haza, a többiek pedig Laurához.
Mai lovaglást korábbra tettük, mint ami az órarendben volt: 9 helyett 8-kor kezdtünk. Én picit késtem, így megint Bogi ült először Csanádra. Ezúttal már a négy évszakos pályán voltunk fél lovardában. A többiek kicsit többet idomítottak, mint mi mielőtt ugrottak volna: először a két hosszú fal menti cavalettin mentek végig, majd a kerítés melletti akadályokat építettük fel a többieknek egyre magasabban, míg végül kb. majdnem (vagy ugyanakkora) a Debrecenben ugrott magasságot ugrattuk. Csanád eléggé menős volt Bogi alatt a cavalettin, de az ugrásokat tök jól megoldotta, én viszont kicsit berezeltem és mondtam, hogy csak az idomítás részében szeretnék részt venni, mire Pali bácsi sokat mondóan bólogatott, hogy „jóóól van.”.
Csökkentett létszámmal (a többiek heten voltak, mi hárman) felültünk mi is a kiválasztott lovakra, majd kicsi ügetés után mi is átmentünk a cavalettin, de csak a fal mellettin, majd innentől kezdve a többiek elkezdték építeni nekünk is az akadályt. Annak ellenére, hogy azt mondtam, hogy nem szeretnék ugratni, ott a lovon nem volt mit tenni, csinálni kellett, ami a feladat volt… és élveztem. Nem féltem, hanem élveztem. A legmagasabb állítást háromszor kellett megugrani, mivel először közelről ugrott a ló, majd a másodiknál rossz lábról, és a harmadik lett a jó, bár én azt is közelinek éreztem. Utolsó ugrás után leügettem a lóval, majd leléptettük őket és mentünk be lenyergelni illetve fürdetni.
Felmentünk a VIP terembe, ahol videókat néztünk fél 12-ig, majd átmentünk egy kocsmázóba, ahol az én, illetve anyumék szervezésében meghívtam a csapatot ebédre. Pali bácsi és Zoli bácsi is csatlakozott hozzánk és nagyon jót beszélgettünk.
Ebéd után elbúcsúztunk egymástól és mindenki ment haza.
Őszintén jó volt erre hazaérni. Sajnálom, hogy nem tudtam részt venni a western táboron, illetve örülök, hogy egy nyári kihagyás után jól sikerült az ugratás, sőt még élveztem is. Viszont érzem, hogy SOS el kell mennem az edzőhöz, ha lépést akarok tartani a többiekkel.