A múlt heti konzultáción közvetítette felénk Laura Pali bácsi meghívását a mai napi Lovastusa Országos Bajnokság döntőjére Bábolnára, sőt még azt is hozzá tette, hogy nem kell az eléggé húzós esszét megírni, ha elmegyünk. Természetesen mindenki fellelkesült, hiszen nem könnyen megoldható esszé témákat kaptunk.

Tegnap délután még nem tudtam, hogy hogyan is jutok el az ország másik felére, annyit tudtam csak, hogy Laurával fogok utazni egy darabig, majd Mariann felvesz minket és végül vele megyünk el Bábolnára. Végül este hétkor írta meg Laura, hogy ma reggel negyed hétkor kell indulnunk a szomszéd város cukrászdájának a parkolójából, hogy aztán egy óra múlva felvegyen minket Mariann a megbeszélt helyen.

Így is történt, reggel apu átvitt a megbeszélt helyre, ahol Laura fel is vett és elindultunk utunkra. Még odafelé megálltunk a benzinkúton, hogy vegyünk reggelit és mentünk is tovább. A Duna menti egyik város határán lévő parkolóban vett fel végül minket Mariann, aki a lányát is elhozta magával.

A másfél órás út gyorsan eltelt, beszélgettünk, felelevenítettük a Bábolnával kapcsolatos emlékeinket, sokat nevettünk.

Végül háromnegyed kilenckor érkeztünk meg a military pálya mellett. Nagyon hangulatos volt a reggel, napsütés, kellemes reggeli (még) hideg, harmatos fű, körülöttünk emberek és vágtázó lovak mindenfelé. Mindnyájan megállapítottuk, hogy mennyire furcsa, hogy szabadon sétálhatunk az akadályok között, nyilván figyelembe véve a versenyző lovasokat és hogy ez mennyire természetes a lovaknak is.

Nem ez a hivatalos neve, de lezajlott az alföldi tábor, ami három helyszínen zajlott szombattól máig.

Én az első két helyszínen levő oktatáson nem tudtam sajnos részt venni, mert Amerikában voltam még, illetve repültem haza.

A szombat és a vasárnap a western jegyében telt Áporkán Pál Zoltán edzésével. Eredetileg az El Bronco Ranchen lett volna megtartva a western rész, azonban júliusban egy bográcstűz miatt sajnos leégett a lovarda, így át kellett szervezni a helyszínt.

A hétfőt és a keddet Soltszentimrén töltötték a többiek, ahol a fogathajtást ismerték meg közelebbről Szabó Pál jóvoltából. Volt ott minden: nekik kellett felszerelni és befogni, illetve hajtani is, kettes- és négyes fogatot.

A tegnapot és a mai napot pedig a loviban töltöttük Tuska Pali bácsival, akitől a militaryról hallgattunk előadást.

Tegnap reggel 9 előtt találkoztunk a lovardában, a többiek egy nagy öleléssel üdvözöltek. Nem sokára Pali bácsi is befutott és felmentünk a VIP tribün emeletére, amely ezúttal oktatóteremként szolgált. Következett a szokásos bemutatkozás, majd 10 előtt lementünk az istállókhoz teljes felszereléssel. Kaptunk 6 felnyergelt lovat, amik közül én a legnyugisabbat kértem, lévén egész nyáron nem lovagoltam komolyan. Így végül Bogival Csanádot, egy sárga, idősebb heréltet kaptuk. Bogi ült fel elsőként.

Az edzés a melegítő pályán zajlott, igazából idomítás volt mind a két csoportnak: patanyomfiguráztunk, vágtáztunk, illetve nekünk a második csoportban meg kellett ugranunk a fehér díjlovagló kerítést, amitől kb. az összes ló parázott. Csanád is megugrott alattam, de tökre jól kezeltem, amit sikerélményként könyveltem el.

Lovaglás után Anita (lovardavezető) segítségével lenyergeltünk, majd lefürdettük a lovakat, mivel nagyon meleg volt.

Ezután elmentünk ebédelni, majd 2-re mentünk vissza a lovardába.