Mikor a múltkor a vadásznapon elmentünk sétálni az erdőben, egy helyen lefektettem a kutyát a tanösvényen és csináltam telefonnal pár képet Tarzanról. Nagyon szépek voltak a színek, meg úgy általában jól nézett ki a kép, viszont mivel „csak” telefonos kép volt, ezert elhatároztam, hogy miután kicsit jobban besárgultak a levelek, visszamegyek Tarzannal a tanösvényre és rendes kamerával is csinálok róla képeket.
Így is történt, egy hónappal később, két hete vasárnap (16-án) fogtam a kutyát, kifésültem a bundáját, fogtam a kutyát és a kamerát majd kimentünk a parkerdőbe. Sétáltunk kicsit, majd megkerestem vele a helyet, ahol egy hónapja csináltam a képeket a telefonnal. Fényképeztem a kutyát és hat mit ne mondjak, Tarzan elvezte. A képeket visszanézve úgy tűnik, mintha pózolna, mintha tudatában lenne, hogy róla van szó. Készültek egész jó képek, megszerkesztve pedig csak meg jobban néznek ki.
Ma pedig, mivel nem volt jobb dolgom, fogtam a két kutyát és elautóztunk a messzebb lévő tanösvényre. Persze a kamerát is vittem magammal, azonban amikor odaértünk, csak akkor derült ki, hogy a pórázokat otthon hagytam. Tarzantól nem féltem, azonban Benivel szemben voltak fenntartásaim, mennyire fog hallgatni a szavamra.
Mikor odaértünk, kiengedtem a kutyákat és rögtön rajuk szóltam, hogy maradjanak a közelemben. Magamhoz vettem a kamerát és a kocsit is bezártam és elindultunk a tanösvényen. Odafele nagyon ügyesen jöttek mellettem, szinte végig a lábam mellett, amikor pedig kicsit előrébb mentek és rajuk szóltam, akkor hallgatva rám vissza is jöttek. Beni is meglepő hatásossággal engedelmeskedett. Szerencsére nem sokan jöttek velünk szemben, de amikor igen, akkor letértünk a pallóról (a kutyákat pedig a grabancuknál fogva tartottam) és elengedtem őket. Miután bizonyos távolságnyira eltávolodtak tolunk, tovább folytattuk a sétát.
Végigérve a tanösvényen, tovább folytattuk a sétát egy nem hivatalos ösvényen és innentől kezdve jutalomképp elengedtem a kutyákat a lábam mellől, had szaladjanak. Ki is használták, mentek minden fele, átcsaptak vadász módba. Szeretem őket ilyenkor nézni, mikor önfeledten szaladgálnak fel és alá a terepen. Kb. fel-egy órát szaladgáltak, mikor úgy határoztam, hogy akkor induljunk vissza.
Visszaérve a tanösvény végére megint a lábam melle parancsoltam őket, majd elindultunk a kocsi fele. Végig ügyesen mellettem voltak. Egy szép helyen megállítottam őket fényképezni, amikor is észrevettem, hogy Tarzan a pózolásnál jobban fülel, valamit látott a hátam mögött. Mire megfordultam, sajnos kicsúsztak a kutyák az irányításom alól és odarohantak a szembe jövő családhoz, akik két kutyát vezettek pórázon. Szerencsére Tarzan nem kezdett el jelenetet rendezni, meg előtte meg tudtam fogni a grabancát és lehúzni a pallóról. Beni miatt ez esetben nem aggódtam, de természetesen óra is rászóltam, hogy jöjjön el onnan. A család továbbment, én pedig vártam kicsit és mentünk tovább.
Ez az incidens kb. az utolsó kanyarban történt és hat meglepődtem volna, ha semmi sem történik. Viszont nyilván tisztában vagyok, hogy én vagyok a hibás, mert elfelejtettem pórázt pakolni. Viszont ezek a képek is jók lettek, meg alapvetően azért elmondhatom, hogy sikeresen zártuk a napot és hogy azért büszke vagyok a kutyáimra.
